Ma van Budapest születésnapja – Egy nagyszerű metropolisz a Duna partján

Az Európai Unió nyolcadik legnépesebb települése nem más, mint Budapest. A modern magyar főváros születésnapját november 17-én ünnepeljük, hiszen 1873-ban ekkor egyesítették Pestet, Budát és Óbudát. Az új metropolisz nemcsak hazánk európai tekintélyű szíve, de a gyorsan és sokat korszerűsödött ország politikai, művelődési, ipari, kereskedelmi és közlekedési központja lett.

 

A Duna két partján elterülő magyar főváros hosszú utat tett meg az elmúlt másfél évszázad során. Budapestet számos néven emlegetik szerte a nagyvilágban, hívják a termálfürdők városának, Kelet-Európa kulturális fellegvárának, de a forradalmak és a forradalmárok városának is, hiszen az 1848-as szabadságharc ugyanúgy hozzá kötődik, mint az 1956-os forradalom. Bár a magyar főváros ma is tele van gyönyörű részekkel, olyan utcákkal, terekkel, parkokkal, ahol öröm sétálni, mi, akik itt élünk, jól tudjuk, hogy hazánk szívéhez nem volt kegyes a történelem. Háborúk vihara zúdult rá, és a budapestiek átéltek árvizeket, tűzvészeket meg az ezekkel járó megpróbáltatásokat. Őket azonban semmi sem tudja megtörni, dacára annak, hogy újra és újra nehéz történelmi helyzetbe kerülnek, a fővárosiak járták a maguk útját, és tudják, hogy ez a város milyen különleges helyzetben van még ma is.

 

Egy nagyszerű újrakezdés

Másfél évszázaddal ezelőtt a politikusok ugyanúgy a bécsi tárgyalótermek felé fordultak, mint a jobb jövőben reménykedő pesti, budai és óbudai polgárok. A hazai politika elitje, a legkiemelkedőbb vezetők, Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf tárgyalt a Habsburg uralkodóház képviselőivel, mindenekelőtt a birodalom első emberével, a korábban kifejezetten népszerűtlen, a magyarokat és a fejlődést, meg a polgárosodást egyformán utáló I. Ferenc József császárral.

A hazai tárgyalódelegáció tudta, hogy reformok és korszerűsítés nélkül nemcsak a magyarokra, de hosszú távon az osztrákokra is hanyatlás és bukás várna. Éppen ezért 1867 elején kiharcoltak egy olyan megállapodást, ami lehetővé tette az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági problémák elhárítását.

Megszületett az Osztrák–Magyar Monarchia, és az is nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar birodalomrésznek szüksége van egy új, korszerű központra.

Senki nem kételkedett abban, hogy erre leginkább három nagy múltú történelmi település együttese a legalkalmasabb. Az ország vezetői és a városatyák nekiláttak egy új főváros megteremtésének.

 

Ősi földről egy szebb jövő felé

Pest, Buda és Óbuda olyan történelmi tájon fekszik, amelyen már a legősibb időkben megjelent, otthonra talált az ember. Az írott történelem hajnala előtt Európa legkorábbi népei éltek erre. Az írásos történelem a Duna-parti keltákat legyőző római hódítással kezdődött. Pannónia tartomány szíve évszázadokig a mai Óbuda városrészben volt. Budapest elődjének a fontosságát jól mutatja, hogy időnként a római császárok is ellátogattak ide. A nagy folyó partján azonban nem volt könnyű az élet, Róma hanyatlását követően felbukkantak a hunok, majd a különféle germán népek. A legendák szerint itt magasodott az ég felé Attila király fellegvára is. A népvándorlás zűrzavarából végül a honfoglaló magyarok emelkedtek ki. Az őseink itt telepedtek le, és a leszármazottaik a mai napig az ő nyomdokaiban járnak.

Az Árpádok korában lenyűgöző középkori városok alakultak ki a térségben, megjelentek az egyházi és a királyi birtokok is. Őseink újra és újra talpra álltak, amikor gyújtogató és fosztogató ellenséges seregek támadtak rájuk, vagy éppen a belviszályok miatt kerültek veszélybe az itt élők. A budai és a pesti reneszánsz számos szép emlékét megtekinthetjük a múzeumokban.

A hódító törökök alatt a három parti város elvesztette a fényét, és eltűntek innen a magyarok, mert a helyükre a török birodalom muszlim alattvalóit költöztették, majd másfél évszázadnyi háborúskodás következett. A mai Budapest helyén csak lassan, a 18. század első felére tért vissza a városi élet. A gazdaság egyre inkább felélénkült, majd a felvilágosodás kora magával hozta a kulturális élet fellendülését is.

Pozsony helyett mindjobban Buda lett hazánk szíve.

Széchenyi István egy új nemzeti mozgalom élére állva megteremtette a pesti Magyar Tudományos Akadémiát, amit a Nemzeti Színház és a Lánchíd követett. Az igazi nagy fellendülésre azonban a kiegyezésig kellett várni. 1873-ban aztán már minden adott volt ahhoz, hogy Pestből, Bundából és Óbudából létrejöjjön Budapest. 

Ennek az eseménynek november 17-én ünnepeljük az emlékét.

Lélegzetelállító fejlődés vette kezdetét, csakhogy a boldog békeidőnek véget vetett az első világháború, és az azt követő békeszerződések sem könnyítették meg az itt élők mindennapjait. Budapest azonban azóta is tartja magát, bármilyen irányból is fújjanak a történelem viharos szelei. Az itt élők büszkék otthonukra, a Kárpát-medence legnagyobb városára, az európai jelentőségű kulturális központra, a zenei élet, az irodalom, az oktatás, a művészetek egyik fellegvárára.

Budapestinek lenni jó dolog, amit az is bizonyít, hogy folyamatosan milyen sokan akarnak beköltözni ide. Akadhatnak ugyan nehezebb időszakok, de a magyar főváros fénye ma is elég erős ahhoz, hogy idevonzza a szebb és jobb életre vágyókat.

Budapest ugyanis még ma is a remény városa.