Lenyűgöző történetek - A magyar népmese napja

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon…”

A 19. század legnagyobb gondolkodói, közöttük a számos csodálatos verset és elbeszélő költeményt alkotó Arany János is tisztában volt azzal, hogy a letűnt korszakok bölcsességét, példamutatását meg kell őrizni a következő nemzedékek számára. A nemzeti újjászületés korszakában sok nagy elme, tehetséges irodalmár szállt síkra a magyar nyelvért, az önálló hazai kultúra fejlődéséért.

E korszak gyermeke volt Benedek Elek is. A gazdálkodó székely katonacsalád fia 1859 őszén született a mai Kovászna megyében, Kisbaconban. Nyolcéves korában már a székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult. Lehetett volna akár tudós is, ám életét az újságírásnak, a költészetnek, illetve a népköltészet gyűjtésének szentelte. A szélesebb közvélemény Gyulai Pálnak köszönheti, hogy megismerkedhetett a munkásságával. Ő mutatta be a rangos Kisfaludy Társaságban Benedek Elek korai gyűjtőmunkásságának eredményeit. Ezek a balladák és népmesék 1882-ben jelentek meg a Székelyföldi gyűjtés című összefoglaló műben. Három évvel később pedig már ki is adták első fontos meséskötetét, a Székely Tündérországot.

A nemzet emlékezik

Sokan vannak, akik pontosan tudják, mennyire fontos a népmese. Közös erővel megpróbálják újjáéleszteni, akárcsak a népzenét, a néptáncot, vagy éppen a népi kézművesség különféle mesterségeit. Erőfeszítésüknek hála, ez a gyönyörű, ősi hagyomány megtalálja helyét a mai világban.

Benedek Elek emlékezete átvészelte a huszadik század megpróbáltatásait. Az ezredforduló után is sokan akadtak Magyarországon, akik fontosnak tartották a népi hagyományok ápolását, a népmesék megőrzését és továbbadását. Közéjük tartoznak a Magyar Olvasótársaság tagjai, akik 2005 tavaszán felhívással fordultak a közvéleményhez. Azt javasolták, hogy tegyünk meg mindent a mesékben élő bölcsesség továbbadására, és a népmesék páratlan kincsének megőrzésére. Éppen ezért elindították azt a kezdeményezést, hogy Benedek Elek születésnapja, vagyis szeptember 30-a legyen a népmese napja.

Eleven hagyomány

A közvélemény nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést. 2005 szeptemberében került sor a naphoz kapcsolódó első rendezvényekre. Összefogtak a mesével foglalkozó szakemberek, az iskolai és az óvodai pedagógusok, és természetesen a könyvtárosok. Benedek Elek születésnapján egyre több lehetőség várja a meséket kedvelő gyermekeket és felnőtteket. A programok száma évről évre nő, ma már az ország minden táján, de határainkon túl is számtalan lehetőség nyílik gyönyörű magyar népmesék meghallgatására, elolvasására. Ebben az évben Pécsen tartanak tudományos konferenciát a népmesék megőrzésével kapcsolatban. A rendezvények azért is fontosak, mivel az elmúlt ötven-hatvan esztendő során egyre inkább megkoptak, a háttérbe szorultak a mesemondás és a mesehallgatás hagyományos alkalmai. Gyakorlatilag szinte teljesen eltűnt a közösség előtti élőszavas mesemondás.

A határon túl is számos helyen került sor a mesékkel és a folklór hagyományokkal kapcsolatos rendezvényekre. Például Eszéken, a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban hallgathatjuk meg néprajzos szakemberek és muzeológusok előadásait, többek között olyan érdekes témáról, mint a horvátországi magyar népmesék.

A közösség ereje

Ezek a történetek látszólag gyermekeknek szólnak. Elmondják, hogy a legkisebb királyfi milyen kalandok árán győzi le a hétfejű sárkányt, és hogyan nyeri el a világszép királykisasszony kezét, meg az öreg király fele birodalmát. A mesék azonban fontos dolgokra hívják fel a felnőttek figyelmét is. Erkölcsi tanítást, útmutatást nyújtanak.

Régen a hagyományos közösségekben megerősítették az összetartozás érzését. Szórakoztató formában még a legnehezebb élethelyzetek megoldására is felkészítették a hallgatóságot. Mivel a mesemondás hagyományosan az élőszóra alapult, ezért lehetővé tette, hogy az emberek közvetlen közelségbe kerüljenek egymással. Hídként és nyitott ajtóként működve a hallgatóságot nem csupán a mesemondóhoz, de a hazai kultúrához, anyanyelvéhez és az identitásához is közelebb hozták. Őseinktől olyan csodálatos dolgokat örököltünk, melyeket érdemes továbbadnunk saját gyermekeinknek is.