C.M.B. az ajtófélfán - vízkereszt napjának hagyományai

A korai keresztényeknek az új vallás születését követő első évszázad során nem csupán az ellenséges államhatalom üldöztetésétől kellett tartaniuk. A hatalmas római birodalom népei rengeteg eltérő nyelvet beszéltek, és számos istenséghez fohászkodtak. Akadtak közülük egyetlen istenben hívők, ám a legtöbb nép gyermekei mennyei lények sokaságát tisztelték. Ilyen környezetben erősödött meg és terjedt el a kereszténység.

Az Úr megjelenése

A vízkereszt a húsvét után a második legősibb keresztény ünnep. A latin Epiphania Domini kifejezés azt jelenti, hogy az Úr megjelenése. A legkorábbi időkben több bibliai esemény is kapcsolódott hozzá: Jézus születése, a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése és első csodatétele a kánai menyegzőn. Nemsokára azonban már külön emlékeztek meg Krisztus születéséről. Sok provinciában az év kezdetét is ekkor ünnepelték. A későbbi századok során rögzült az ünnep mai hármas tartalma. Karácsony hagyománya pedig sok helyen kiszorította a régi pogányok között annyira népszerű Mithrász ünnep és a saturnaliák szokását.

Lassan, de visszavonhatatlanul átalakult Európa civilizált része. A pogányság helyét átvette a diadalmas, megváltást hozó új vallás. Az új ünnep a római birodalom keleti részén a III. század végén jelent meg, majd a IV. században a nyugati provinciákban is elterjedt. 

Élő, ősi tradíció

Az evangélium tanítása szerint a betlehemi csillagot követve három keleti bölcs érkezett Júdeába. Jeruzsálemben azonban hiába keresték a csodálatos újszülöttet. Végül Betlehemben egy istállóban találták meg. Ajándékul aranyat, tömjént, és a gyógyító erejű, sebek kezelésére kiválóan alkalmas mirhát hoztak neki. A Szentírás bölcseknek nevezte a látogatókat, ám a középkorban elterjedt, hogy talán napkeleti fejedelmek, királyok lehettek.

A keleti egyházak inkább a vízkeresztre helyezték a hangsúlyt. A II. vatikáni zsinat óta a világ katolikusai január 6-án a napkeleti bölcsek látogatását ünneplik. Jézus megkeresztelkedésének ünnepe és a kánai menyegzőről történő megemlékezés saját napot kapott. 

2014 óta vízkereszt napja a hazai katolikus egyházban is úgynevezett „parancsolt ünnep”. A híveknek ilyenkor részt kell venniük a szentmisén, és nem végezhetnek köznapi munkákat. Ez a nap erősen kapcsolódik a karácsonyi ünnepkörhöz is. Ilyenkor szedik le a karácsonyfákat, és egyben a farsang kezdetét is jelenti.

Gyönyörű hagyományok

A hagyományok értelmében felnőtteket az esztendő két nevezetes napján volt szokás megkeresztelni. Ezek egyike a húsvét volt, a másik pedig vízkereszt ünnepe. A katolikus templomokban aznap tömjént és vizet is szentelnek. A szenteltvízből a hívők hazavihetnek magukkal. Magyarlakta területeken hagyomány volt az állatok megitatása szenteltvízzel, mivel abban hittek, hogy ez az eljárás egész évben távol tartja tőlük a betegségeket. A szenteltvizet nagy erejű, betegségek megelőzésére alkalmas gyógyszernek tartották. Előfordult, hogy a hívők magukra is fröccsentettek belőle. Volt, ahol a ház padlójára csepegtettek belőle, ezzel biztosítva az áldást. Szenteltvízzel hintették meg az ember életútjának kezdetét jelentő bölcsőt és a végét jelképező koporsót is, de jutott belőle a menyasszonyok koszorújára is.

Betűk az ajtó fölött

A 15. század óta szélesebb körben elterjedt a házszentelés vagy a lakásszentelés szokása. Az ajtófélfára gyakran felírták az évszámot és a latin nyelvű Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat) szöveg szavainak kezdőbetűit. 

Előfordulhat, hogy a C betű helyett G betűt láthatunk az ajtón. A néphit ugyanis nem sokra ment a latin szöveggel, ezért felmerült a gondolat, hogy a három betű valójában a három napkeleti bölcsre utal, így az ajtófélfára Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűje került fel.

Az 1500-as években jelentek meg a csillagozók. Három gyerek látogatta sorra a falu házait, hogy csillagénekkel emlékezzenek meg a napkeleti bölcsek látogatására. Egyikőjük jelképesen magával hozta azt a csillagot is, ami Krisztus látogatóinak mutatta az utat Betlehem felé.

Ortodox területeken ilyenkor szalmát szórtak a ház legszebb helyiségének padlójára, és mindenki azon aludt. Ezzel a betlehemi jászolra emlékeztek meg. Ugyancsak az ortodox vidékeken terjedt el az a szokás, hogy a papok egy fából készült kereszttel mennek ki egy folyó vagy egy tó partjára. A keresztet bedobják a jéghideg vízbe, mire a hívők utána ugranak, hogy kihozzák. Akinek sikerül, arra egész évben jószerencse vár.

A délebbre fekvő katolikus országokban kedves szokás, hogy királyt választanak a gyerekek közül. Vízkeresztkor olyan süteményt készítenek, amelyikbe meglepetést rejtenek. Aki megtalálja, az egy napra a falu királya lehet. A gyerekek mindenekelőtt Latin-Amerikában szeretik január 5. estéjét, a Día de Reyes ünnepét, mert ilyenkor ajándékot kapnak.

A falusi emberek gondosan megfigyelték az időjárást. Örültek annak, ha vízkeresztkor fúj a szél, mert az jó termést ígérő, boldog esztendőt jelzett. Ha viszont víz csöpögött az ereszről, az azt jelentette, hogy még sokáig eltart és kemény lesz a tél. A vízkeresztet a régi időkben az egész esztendő legvidámabb, mulatsággal és jókedvvel teli időszaka követte. Egészen húshagyó keddig tartott a bálok, a lakomázás, a mulatságok hosszú sora.