Nemsokára becsengetnek – készülünk vissza az iskolába

Augusztusban, a hegyvidéki játszótereken vidáman csivitelő gyerekeket elnézve lehetetlennek tűnik, hogy egyszer ez a nyár is véget ér. Bár zárva vannak az iskolák, odabenn nem állt meg az élet. Szorgos kezek dolgoznak azért, hogy gyermekeinket gyönyörűen kitakarított, szépen karbantartott oktatási intézmények fogadják. A hónap második felében az utcán járva azt láthatjuk, hogy a kerületi általános és középiskolákban nagy a nyüzsgés. Még nem az osztálytermekben, hanem a tanáriban, a szertárakban, az irodákban. Igazgatók és igazgatóhelyettesek, pedagógusok készülnek lelkiismeretes munkával arra, hogy zökkenőmentes legyen az új tanév kezdete. Az ő számukra ugyanis a vakáció sokkal hamarabb ér véget, mint az ilyenkor még vidáman játszadozó tanulóifjúság számára.

Az iskolakezdés számos nagy költőt megihletett. Weöres Sándor jól érzékelteti, mit érez ilyenkor sok gyerek és nem kevés szülő:

 

Kezdődik az iskola

 

Könyv, toll, tinta, ceruza,

rontom-bontom,

kezdődik az iskola,

csak aszondom.

 

Kora reggel rohanás,

rontom-bontom,

nem könnyű a tanulás,

csak aszondom.

 

Tízpercben nagy futkosás,

rontom-bontom,

torkod fájdul, ne kiálts,

csak aszondom.

 

Zsemlye és vajaskenyér,

rontom-bontom,

morzsát szedhet az egér,

csak aszondom.

 

Énekóra, la-la-la,

rontom-bontom,

reng a terem ablaka,

csak aszondom.

 

Tornaóra egy-kettő,

rontom-bontom,

leszakad a háztető,

csak aszondom.

 

Kintről benéz egy szamár,

rontom-bontom,

iskolába sose jár,

csak aszondom.

 

Örömteli visszatérés

Mi szülők és nagyszülők is sokat segíthetünk abban, hogy gyermekeink szeptember elején derűs arccal lépjék át az iskola küszöbét. Odabent ismerősarcok, régi jó barátok várnak rájuk. Van, akiket ugyanaz a tanár vagy tanárnő vezet tovább, mint az elmúlt években. Mások viszont – például amikor az alsó tagozatból átkerülnek a felső tagozatba – Izgatottan várják, milyen lesz az új osztályfőnök, hogyan tudnak összecsiszolódni az új tanárokkal. A pedagógusok odafigyelnek arra, hogy az ilyen váltás zökkenőmentes legyen, ne okozzon gondot a felnőttkorban elengedhetetlen műveltség megszerzése során. Azzal támogathatjuk munkájukat, hogy otthon kötetlen formában, sokat beszélgetünk a gyerekekkel, és elmondjuk nekik, mire számíthatnak.

A kisebbeknek esetleg felolvashatjuk nekik Kovács Barbara versét:

 

Hívogat az iskola

 

Hívogat az iskola

Kapuját kitárja

Kispajtásom gyere hát,

Menjünk iskolába.

 

Jó barátunk lesz a könyv

És a falitábla

Kispajtásom gyere hát,

Menjünk iskolába!

 

Számolunk és olvasunk

Vidám nóta járja

Kispajtásom, gyere hát

Menjünk iskolába.

 

Izgalmas, szép napok jönnek

Nagyon fontos a szülők megfelelő hozzáállása. A szép új tankönyvek, a füzetek, a taneszközök beszerzése és bekötése nagyszerű közös családi program is lehet. Kerüljük a stresszelést, az idegeskedést. Ha gyermekünk azt látja, hogy szerető szülei mennyire örülnek annak, hogy ő ilyen szép könyvekből fog tanulni, akkor maga is jobban megbecsüli a holmiját.

Az iskolakezdés nagy feladatot ró a szülőkre és az iskolákra egyaránt. A hazai intézményekben jól képzett, tapasztalt pedagógusok várják a tanulókat. Készen állnak arra, hogy megismertessék velük kulturális örökségünket, és elindítsák gyermekeinket a tanulás önfegyelmet, kitartást és komolyságot igénylő, felfedezésekkel teli, sok örömet szerző útján.