Szeptemberi népszokások Szent Mihály havában

Szent Mihály arkangyal szobrával, az őt ábrázoló festményekkel számtalan helyen találkozhatunk a keresztény világban. Ugyanolyan népszerű volt az egyszerű emberek, a földművesek körében, mint a papok, de a lovagok és a fegyveresek között is. Ennek jó oka van, hiszen Szent Mihály nem csupán a hét arkangyal egyike, de ő vezeti a sötétség ellen küzdő mennyei seregeket. Gyakran ábrázolják úgy, hogy klasszikus, izmokat mintázó görög mellvértben, magából földöntúli szépséget sugározva legyőzi a különféle gonosz lényeket. A 6. századtól kezdve szeptember 29-én tartották az ünnepnapját. 

 

Lassú átmenet

A szeptemberi népszokásokban tetten lehet érni a pogány hagyományok elhalványulását és a kereszténység térnyerését. A mindennapok középpontjában a mezőgazdasági munka állt. Őseink a hónap első napján különösen figyeltek az időjárásra. Ha Egyed napján szép volt az idő, akkor arra számítottak, hogy az ekkor szüretelt szőlőből nagyon jó minőségű lesz a bor. A szőlő és az abból készülő jó bor különösen fontos volt a gazdáknak.

A középkorban Európa számos részén még élt az ősi hagyományok többsége. Bár a földrész lakói már régóta keresztények voltak, a termés védelme érdekében olyan módszereket is alkalmaztak, amelyekre nem nézett jó szemmel az egyház. Ilyen volt az is, hogy elsején hajnalban meztelenül végigjárták a szőlőt, hogy különféle mágikus szertartásokkal elijesszék az ártó lényeket. 

A kereszténység térnyerését azonban nem lehetett megállítani. Az új vallás felváltotta a kelták, germánok és a honfoglaló törzsek ősi hitét. Sok vallási ünnep szervesen beépült a népi kalendáriumba. Ilyen szeptember nyolcadika, Kisasszony vagy más néven Kisboldogasszony napja. A hónap legnevezetesebb ünnepe pedig már évszázadok óta egy arkangyalhoz kapcsolódik, Szent Mihály érkezése egyértelműen mutatja, hogy véget ér a kellemes meleg nyár.

 

A mennyei seregek vezére

Amikor az angyalok egy része fellázadt a Mindenható ellen, Szent Mihály vezette a velük leszámoló égi sereget. Nemcsak a római katolikus egyház védőszentje, hanem Izraelé is. A hagyományok szerint nem csupán személyesen győzte le a Mindenható ellen lázadó Lucifert, de ő emelte fel az égbe Énok prófétát. Nagy szerep jut neki az Utolsó Ítélet során is.

A középkorban széles körben elterjedt az a nézet, hogy Szent Mihály dönt a lelkek sorsáról, arról, hogy ki kerülhet fel a mennyekbe, és ki a pokolba. Az elmúlt másfél ezer évben töretlenül népszerű maradt a keresztény világban. Az évszázadok során számos melléknevet kapott, amelyek mind az emberek iránta érzett tiszteletéről tanúskodnak. Hívják az Erény hercegének, az Arkangyalok vezérének, a Mennyország seregei kapitányának, de a Tűz angyalának és a Béke védelmezőjének is. 

A viharos európai történelem során számos alkalommal gondolták úgy, hogy felbukkant az emberek világában. 452-ben I. Leó pápa feje fölött ő jelent meg, arra kényszerítve ezzel Attilát, a hunok fejedelmét, hogy forduljon vissza Róma városa elől. A 6. század végén megjelent Nagy Gergely pápa előtt és jelezte, hogy véget ér az iszonyatos pestis járvány.

A Képes Krónika szerint 1077-ben Magyarországon is felbukkant. Szent László, a lovagkirály ekkor vetélytársa, Salamon ellen küzdött. Kettőjük párviadala során László feje fölött két angyal jelent meg, és tüzes kardjával az ellenséget fenyegette. A képe nem véletlenül díszíti a magyar Szent Koronát is. 

1884. őszén különös dolog történt. XIII. Leó pápának megrázó látomása támadt egy vatikáni kápolnában. Sietve bement a dolgozószobájába, és papírra vetette azokat az imákat, amelyeket attól kezdve el kellett mondani a szentmisék után. Közéjük tartozott a híres Szent Mihály-ima is. 
 

Tisztelik és szeretik

Szent Mihály rendkívül nagy hatást gyakorolt nemzetünk népi hagyományaira. A Göncölszekeret Szent Mihály szekerének is hívták őseink. A hagyomány szerint segíti, hogy az elhunytak lelke átjusson a túlvilágra. Ha valaki felül Szent Mihály lovára, az azt jelenti, hogy maga mögött hagyja a földi világot.

Fontos szerepet játszott a pásztorok életében. Az ő napján hajtották vissza a szabadban legeltetetett állatokat. Elszámoltak munkájukról a gazdáknak, és számos faluban ilyenkor fogadták fel a következő évre a pásztorokat.

A misén a pap megáldotta a következő évet, majd pedig a pásztorok és megbízóik ünnepi vacsorával és áldomás megivásával vágtak a következő évadnak. Az ünnep napján kezdődött a november végéig tartó kisfarsang. Ettől kezdve nem rakták ki az ágyneműt a szabadba, hogy kiszellőztessék. Érdekesség, hogy a történelmi Magyarországon egyetlen más szentről sem neveztek el olyan sok templomot, mint Szent Mihályról.