Október 23-ra emlékezünk

1956 őszén forradalom tört ki Magyarországon. Tizenegy évvel Budapest világháborús ostroma után újra szovjet harckocsik dübörögtek a főváros utcáin. Most azonban nem ellenséges hadseregek csaptak össze. Egyik oldalon a világ legerősebb hadseregének vörös csillagos katonái álltak, míg velük egy legyőzött, de töretlen szellemű nemzet fiai és lányai néztek farkasszemet.
 

Érdemes felidézni Mindszenty József szavait:

 „A rendszert az egész magyar nép söpörte el. … A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”

 

Nagy játszma

A második világháború utolsó éveiben a szövetséges nagyhatalmak vezetői újrarajzolták Európa térképét. Eszük ágában sem volt kikérni a lengyelek, a csehek, a magyarok, vagy éppen a románok és bolgárok véleményét arról, hogy szeretnének-e bekerülni a Szovjetunió érdekszférájába.

Az sem számított, hogy egy ország Hitler áldozata volt, mint a lengyelek, mert ugyanúgy bevezették benne az új társadalmi rendet, mint azokban a legyőzött államokban, melyek a németek szövetségesei voltak.

A régi világ szétzúzása rengeteg áldozattal és vérrel járt. Magyarország új urai sem bántak kesztyűs kézzel vélt vagy valós ellenfeleikkel, miközben sorra bevezették a szovjetek módszereit. Éveken át tartó szenvedés és elnyomás várt a magyar nemzetre. Élt azonban a remény, hogy visszanyerhetjük elveszített szabadságunkat.

 

A forradalom fénye

1956-ban hasonló dolog történt, mint amikor 1848-ban felnézett ránk egész Európa, értünk lelkesedtek a szabad népek, és hazánk adott reményt az elnyomott nemzeteknek.

Sajnos a vereséget követő megtorlás sem sokban különbőzött a száztizennyolc esztendővel korábbiaktól. A börtönök, a gyűjtőtáborok megteltek a bilincsbe vert hazafiakkal. Csupán a felszín alatt izzott tovább a parázs.

Így látta 1956-ot John F. Kennedy amerikai elnök:

„1956. október 23-a mindörökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a hősiesség, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem hajnala óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember olthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily hatalmas is az áldozat, amit követel.”  

Ma, a 21. század második évtizedében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szabadon, nyíltan megünnepelhetjük az 1956-os forradalom hőseit.

 

Hegyvidéki séta
 

Kerületünkben találhatóak a főváros talán legszebb városrészei. Október 23-a táján azonban nem csak emiatt érdemes egy jót sétálni a Hegyvidéken. Sok helyen találunk ugyanis olyan emléktáblákat a házak falán, melyek megmutatják, hogy közöttünk is éltek hősök. A Budakeszi út 44/b, az Alkotás utca 13., a Maros utca 3. táblái megemlékeznek a kerületünkben tevékenykedő, az üldöztetéstől és a haláltól sem visszariadó hősökről.

Emlékezzünk Jilek Pál hadnagyra, Kara Károly honvédra, és Takátsy György hadnagyra, Pópa Józsefre és Kokits Bélára, Szabó Jánosra, Bán Robertre, Czimmer Tiborra, Ekrem Kemálra, Laurinyecz Andrásra és Rusznyák Lászlóra. Ők mind azért küzdöttek, hogy mi, az utódaik, honfitársai, leszármazottaik szabadon élhessünk.

Október 23-án emlékezzünk méltóan a forradalom hőseire.