Magyar emlékek a Holdon? - Pavlics Ferenc három holdjárműve

1972. december 19-én egy egészen különleges jármű kereke mélyedt a Hold porába. Az első holdautót Dave Scott irányította. A Lunar Roving Vehicle igazi technikai csodának számított a hetvenes évek elején. Az Apollo-15 űrhajósai három utat is megtettek vele. Körülbelül huszonnyolc kilométernyit haladva a Hold felszínén, hetvenhét kilogrammnyi ritka kőzetet gyűjtöttek össze. Az már önmagában is valóságos tudományos-technikai bravúrnak számított, hogy nem egészen fél évszázaddal ezelőtt ember léphetett a Holdra, a Budapesti Műszaki Egyetem diákjai pedig azóta is büszkén emlegethetik, hogy a holdjáró tervezője maga is az „alma materük” egykori diákja volt.

 

Küzdelmes élet

Amikor a Vas megyei Balozsameggyesen 1928-ban gyermek született Pavlics Károly tanító családjában, még senki sem sejthette, hogy az újszülöttből felcseperedve nem csupán híres gépészmérnök, tudományos kutató és repülőmérnök lesz, de munkásságának gyümölcsei négy évtizeddel később feljutnak a  Holdra is. Mindezt azonban egy fordulatos életpálya, nehéz és nélkülözéssel teli esztendők, valamint egy elszánt újrakezdés előzte meg. Pavlics Ferencnek sok akadályt kellett legyőznie, míg 1971-ben magas amerikai kitüntetést kapott a sikeres Apollo-programért.

Szülei, Pavlics Károly és Perusich Rosina mindent megtettek azért, hogy kilenc gyermeküknek a lehető legjobb alapokat biztosítsák. Ferenc testvérei jól megállták a helyüket az életben. Akadt közöttük gépészmérnök, matematikus, tanár, gyógyszerész és lelkész is. Néhányan szűkebb pátriájukban maradtak, míg másokat a történelem viharai Svédországba, vagy éppen a tengerentúlra sodortak.

Abból, hogy a kis Ferenc később olyan nagy sikereket érhessen el Amerikában, igen komoly szerep jutott az édesapja elszántságának és szeretetének. 1934-ben ugyanis a gyerek nagyon súlyosan megbetegedett. Az orvosok biztosra vették, hogy meg fog halni. Pavlics Károly azonban nem nyugodott bele ebbe, és elszántan küzdve a fiáért elérte, hogy mégis csak megoperálják. A gyermekre még ezt követően is hosszas lábadozás várt, de végül sikerült leküzdenie a betegséget.

Középiskolai tanulmányai a 2. világháború idejére estek. Szombathelyen 1946-ban a Faludi Ferenc Gimnáziumban szerzett érettségit. Károly bátyjával együtt Budapestre költözött, albérletben laktak, miközben keményen tanultak a Műszaki Egyetemen. A szüleik nem tudták anyagilag támogatni a két leendő mérnököt, akik ezért a tanulás mellett dolgozva gondoskodtak a megélhetésükről. Kazinczy László professzor hamar felfigyelt arra, hogy Ferenc milyen tehetséges, szorgalmas és megbízható diák. Elérte, hogy a tanítványa tanársegéd lehessen a gépészmérnöki karon. A tehetséges fiatalember közreműködött több technológiai tankönyv megírásában is.

Tanársegédként élte át az 1956-os forradalom kirobbanását, az ellenállók hősies küzdelmét, majd a szovjet túlerő győzelmét. Úgy érezte, hogy a forradalom leverését követően szertefoszlottak a reményei. Kedvesével, Schwáb Klárával a távozást választotta. Ha nem is örökre, de hosszú évtizedekre hátat fordított szülőföldjének.

 

Siker Amerikában

A menekülés nehezen kezdődött. Ausztriában kifosztották, és a menekülttáborban nyoma veszett az összes dokumentumának. Az ifjú pár sorsa csak akkor fordult jobbra, amikor átkerültek New Jerseybe. Az emigráns magyar mérnökök összetartottak, egyetemüknek olyan jó volt a híre, hogy az amerikai nagyvállalatok kapcsolatba léptek a nincstelen menekültekkel, mert igényt tartottak a szaktudásukra. Több magyar mérnökkel együtt Ferenc így lett a General Motors munkatársa. Tehetségével olyan nagy hatást tett az amerikaiakra, hogy az USA nehéziparának szívében, Detroitban alkalmazták, mégpedig a General Motors világhírű kutatóosztályán.

1961-ben már Santa Barbarában dolgozott. Egy csodálatos, új világ kapuja nyílt meg előtte. Tudására felfigyelt a NASA is, így vezetőmérnökként Pavlics Ferenc részt vehetett az űrkutatás izgalmas korszakának legfontosabb vállalkozásaiban. Azt a feladatot kapta, hogy tervezze meg a más égitestek felszínén használható terepjárókat. Nem csoda, hogy óriási lelkesedéssel vetette bele magát új munkájába. Közben családi körben nagy boldogság várt rá. Megszületett két fia, Feri és Péter.

 

Irány a Hold!

1968-ban rendkívüli megtiszteltetés érte az egykori szombathelyi kisdiákot, és budapesti egyetemistát. Kinevezték műszaki igazgatónak az Apollo-programba. Neki kellett megterveznie és legyártania az első olyan földi autót, amelyik egy idegen égitest felszínén, egészen különleges talajviszonyok között is tud működni. Ezt a feladatát is a tőle megszokott hatékonysággal, számos zseniális megoldás hadrendbe állításával végezte el. A három méter hosszú és két méter széles jármű csupán kétszáz kiló volt.

A leszállás után alig negyedóra kellett ahhoz, hogy a holdjárót az űrhajósok üzembe helyezzék. Négy különleges kerekét villanymotorok hajtották meg. Tizenhat kilométeres óránkénti sebességgel tudott haladni a Holdon. A járműtípusból összesen négy darab készült el. Az Apollo-15 a -16 és a -17 is felvitt egyet magával a Holdra. Pavlics Ferenc negyedik mesterművének megtekintésére azonban nem kell űrhajóba szállnunk. A washingtoni Smithsonion Múzeumban még ma is szemügyre vehetjük.

 

Sikerek és eredmények

A magyar mérnök három űrjárműve tehát mind a mai napig fent van a Holdon. Megalkotásukért számos nemzetközi és hazai kitüntetést, elismerést kapott. A hetvenes években részt vett a nulla vagy kis emissziójú nehéz szállító járművek üzemeltetéséhez szükséges csúcstechnológia kidolgozásában. A nyolcvanas években már Európában dolgozott.

Ekkor már semmi akadálya nem volt annak, hogy hazalátogasson és találkozzon családtagjaival, egykori barátaival, iskolatársaival. 1988-ban ment nyugdíjba. Ez persze nem jelentette azt, hogy megpihent volna. Segített megtervezni a NASA marsjárművét. 2000-ben aranydiplomát kapott a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az új évezred hajnalán rendszeresen hazalátogatott Szombathelyre. Hosszú élete tapasztalatait mindig nagy örömmel osztotta meg a magyar fiatalokkal. A magyar kultúráért és tudományért tett erőfeszítései elismeréseként kereken tíz évvel ezelőtt kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

Pavlics Ferenc rászolgált a sok elismerésre. Munkásságával beírta nevét az űrkutatás aranykönyvébe. Minden év december 19-én pedig mi magyarok büszkén nézhetünk fel az égre, hiszen tudhatjuk, hogy a Holdon ott pihen egy kiváló honfitársunk szaktudásának ékes bizonyítéka, a három különleges holdjármű.