Hit, alázat és méltóság – Assisi Szent Klára emléknapja

A XII. század végén komoly változások történtek az európai keresztények életében, mind több hívőben merült fel a gondolat, hogy az egyházban változásokra van szükség. Erre a legjobb példa, ami egy hadifogságból hazatért, beteg és elgyötört fiatalemberrel történt. Francesco, vagyis Ferenc egyre inkább elfordult a világtól, az életét pedig imádkozással meg a leprások ápolásával töltötte. Eldöntötte, hogy zarándokútra indul Rómába, amikor különös élményben, igazi csodában volt része. A templomban életre kelt előtte a megfeszített Megváltó képmása, és így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romba dől”. 

 

Egy csodálatos tanítvány

Az ifjú szerzetesrendet alapított, és később Assisi Szent Ferenc néven került be a történelemkönyvekbe. Példája rendkívül népszerűnek bizonyult. Hamarosan találkozott egy fiatal nemes hölggyel. Klára egy előkelő nemzetség gyermeke volt. A családjuk palotája a San Rufino-székesegyház mellett állt. Viharos gyermekkora volt, mert a városban először a szegények lázadtak fel, majd háborúba keveredtek Perugiával. Előfordult, hogy a családnak idegen földön kellett menedéket keresnie a viszályok elől. Az anyja, Hortulana asszony nagy gondot fordított három leánya neveltetésére. Klára az átlagosnál sokkal jobban tudott latinul, és mesterien értett a hímzéshez is.

Annyira szép volt, hogy a családja biztosra vette, egy előkelő és befolyásos férfiú fogja feleségül venni, nagy hasznot hajtva ezzel a nemzetségnek. Ahogy teltek az évek, a lánynak ez egyre kevésbé tetszett: nem volt hajlandó elfogadni, hogy csak egy sakkbábu legyen a család élén álló nagybátyja játszmáiban.

 

Döntés az ünnepen

A művelt és erős hitű nemes hölgyre rendkívül nagy hatást gyakorolt Assisi Szent Ferenc. A városban ekkoriban egyre többen beszéltek a későbbi szentről.

Klára két unokatestvére, Rufino és Silvestro is csatlakozott a nagyhatású szerzeteshez. Tőlük sok dolgot megtudhatott a különös dolgokról beszélő fiatal férfiról. Végül a dóm mellett a saját fülével hallhatta meg Ferenc prédikációját.

Példaképe azt tanácsolta, hogy Virágvasárnap menjen el az ünnepi misére. A püspököt is beavatták a tervükbe, ezért az egy megszentelt pálmaágat adott Klára kezébe, amiből a lány megértette, hogy nem ellenezi a zárdába vonulását. Klára először a bencés apácák kolostorában tette próbára a hitét és az elszántságát.

Amikor a húga, Ágnes is eldöntötte, hogy apáca lesz, a családfő ezt minden áron meg akarta akadályozni. Fegyvereseket küldött a kolostorba, ám ők nem bizonyultak elég erősnek. Betörtek a szent helyre, és a hajánál fogva ki akarták rángatni Ágnest.

Klára ekkor csodát tett, a húga teste olyan nehézzé vált, hogy a tizenkét férfi meg sem tudta mozdítani. A támadók belátták, hogy földöntúli hatalommal van dolguk. Rémülten megesküdtek, hogy békén hagyják Ágnest. Nemsokára már ez a lány is az apácák ruháját viselhette.

Klára 1215-ben történelmi jelentőségű lépésre szánta el magát. A Szent Damján kolostorban létrehoztak egy női szerzetesrendet. A közösséget először damjanitáknak nevezték el a központjuk miatt, Klára halálát követően azonban felvették a klarissza nevet.

 

A szentek útján

Klárát élete végéig erős kapcsolat fűzte Assisi Szent Ferenchez. Az élete számos megpróbáltatást tartogatott. Amikor elindult a szentség felé vezető útján, a rokonai megpróbálták erőszakkal eltántorítani. Ahogy azonban teltek az évek, a nemzetsége tagjai is megértették, milyen csodálatos feladatra vállalkozott. Amikor meghalt az apja, özvegy édesanyja úgy döntött, ő is beköltözik a kolostorba. Klára nevéhez számos csoda fűződik. Amikor a kezét egy üres olajos korsóra tette, az megtelt olajjal, így egy különösen szűk esztendőben, ínség idején megmentette a nővéreit az éhhaláltól.

Később, 1240-ben szaracén katonák törtek a kolostorra. Mindenki rettegett tőlük, ám Klára parancsára a betegágyában kivitték a kapu elé. Megjelenése halálra rémítette az idegen katonákat, akik először visszavonultak, majd rémülten elmenekültek.

Amikor Szent Ferenc megérezte, hogy már nem sok ideje van hátra, üzenetet küldött a Szent Damján kolostorba. Megígérte, hogy még egyszer meglátogatja az ott élőket. Erre már csak a halála után kerülhetett sor; a temetési menet kitérőt tett a kolostorhoz, Klára és a fiatal apácák így megsirathatták, és elbúcsúzhattak szeretett példaképüktől.

Klára 1253-ban augusztus 11-én hunyt el. A temetésén személyesen részt vett IV. Ince pápa is. 1255-ben IV. Sándor pápa szentté avatta.

 

Magyar klarisszák

A ferences rend női ágának létrejötte azért rendkívül fontos, mert Klára volt az első nő, aki lehetőséget kapott arra, hogy meghatározza egy apácaközösség mindennapjait és a működési rendjét. Jó oka van arra, hogy a klarisszákat szegény úrnőknek is hívták. Ezek a szemlélődő, sokat elmélkedő nővérek szegénységi fogadalmat tettek, és ragaszkodtak ahhoz, hogy semmilyen tulajdonuk, vagyontárgyuk ne legyen. 

Klára még élt, amikor a nővérei eljutottak hozzánk, a magyarok földjére. Árpád-házi Erzsébet szentté avatását követően Nagyszombaton megnyithatták a klarisszák első magyar rendházát. Az ország minden részén, Pozsonyban, Nagyváradon, Sárospatakon, Kolozsvárott és Zágrábban is alapítottak kolostorokat.

Rendkívül népszerűnek bizonyultak mind a szegények, mind a nagyurak között, a kolostoraikban számos főnemes leánya nevelkedett. A rend soraiból került ki III. Béla unokája, Prágai Szent Ágnes és IV. Béla leánya, Szent Kinga is. 1995 óta újra működik hazánkban a rend, és ma szerte a nagyvilágban körülbelül 600 közösségük létezik.