A magyar operett napja – Fényes Szabolcs, a Hegyvidék zeneszerzője

Hazánk számos nagyszerű muzsikust és zeneszerzőt adott a világnak. Közéjük tartozik az operettműfaj koronázatlan királyának számító Kálmán Imre, de Huszka Jenő, Lehár Ferenc és a kerületünkben élt nagyszerű művész, Fényes Szabolcs is. Jó oka volt annak, hogy Magyarországot igazi operett-nagyhatalomként emlegetik. A 19. század végén, francia földön megszülető műfaj gyorsan eljutott hozzánk, alig valamivel azt követően, hogy Párizsban bemutatták Jacques Offenbach legismertebb klasszikus ihletésű műveit, a Szép Helénát vagy az Orfeusz az alvilágbant, már a magyar színházak közönsége is megismerkedhetett az új stílusú szórakoztató művekkel.
 

1862-ben a magyar közönség már az első honi operettet is megtekinthette. Allaga Géza és Bényei István egy szerelmes kántor életének megpróbáltatásait állította színpadra. A 20. század hajnalán Huszka Jenő robbant be a zenei világba a Bob herceg című operájával, és hamarosan már fél Európa Lehár Ferenc műveinek dallamát dúdolta. A Luxemburg grófja után a műfaj fejére a koronát Kálmán Imre Csárdáskirálynője tette fel.

A műfaj rajongói éppen ezért úgy döntöttek, hogy a mester születésének 120. évfordulóján a magyar operett napjává nyilvánítják Kálmán Imre születésnapját. Azóta minden évben október 24-én emlékezünk meg e műfaj sikereiről és nagyjairól. Közéjük tartozik Fényes Szabolcs, a fővárosi Operettszínház egykori igazgatója, aki évtizedeken keresztül itt élt közöttünk, az Orbánhegyi úton.

 

Nagyváradról a Hegyvidékre

Az idősebb nemzedékek tagjai mind a mai napig boldog mosollyal kapják fel a fejüket, ha a rádióban felcsendülnek a Nem csak a húszéveseké a világ, a Mindenkinek van egy álma vagy a Szeretni bolondulásig egyszerre fülbemászó és szívhez szóló dallamai. Ezeket a csodálatos dalokat is a nagyváradi születésű Fényes Szabolcs írta. Amikor 1912-ben megszületett a kis Szabolcs, mérnök édesapja, Fényes Loránd bizonyára nem gondolta volna, hogy a gyermek nem az ő nyomdokaiban indul el, hanem zeneszerző lesz.

Ugyanakkor Loránd nagyon is sokra tartotta a művészeteket. Személyesen ismerte a költő Ady Endrét, remekül muzsikált, és maga is szerzett néhány szép dalt. Amikor egy évtizeddel később a fia elé állt, és elmondta, hogy zenével kíván foglalkozni, a nyitott szemléletű mérnök a beleegyezését adta. Nem sokkal később átköltöztek egy Nógrád megyei kisvárosba, Rétságba. A felcseperedő ifjú Balassagyarmaton járt középiskolába, és intenzíven foglalkozott zenetanulással. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy rendszeresen elutazzon Budapestre, ahol magánórákat vett Siklós Albert gordonkaművésztől. A főiskolai tanár, zeneszerző vezette be a komponálás tudományába.

Fényes Szabolcs zenei pályafutását elősegítette, hogy a nagynénje, Fényes Annuska számos befolyásos zenészt és színházi embert ismert. Unokaöccsét bemutatta Zerkovitz Béla színigazgatónak, a korszak népszerű kuplé- és sanszonszerzőjének. Csupán tizenöt éves volt, amikor első dala megjelent a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában. A színházi világ hamar megismerte és megkedvelte a rendkívül tehetséges fiatalembert. 1931-ben mutatták be első darabját, a Mayát.

A harmincas években mind fontosabb médiummá változott a film. Fényes Szabolcs egyik dalát Tőkés Anna énekelte el a Füst című filmben. A zeneszerző a harmincas évek elején Németországban élt, és számos megbízatást kapott a legjelentősebb ottani filmgyártó vállalatoktól. A karrierje 1935-ös hazatérése után is töretlenül folytatódott. Színpadra vitték a Sok hűhó Emmiért, a Pusztai szerenád és Az ördög nem alszik című operettjeit is. A moziban ülve ugyancsak gyakran hallhattuk a melódiáit.

Dalai felcsendültek 1938-ban a Noszty fiú esete Tóth Marival c. filmben, 1939-ben a Hat hét boldogságban, 1943-ban az Egy szoknya, egy nadrágban. Igazi nagy sikereit azonban a világháború után érte el. Pályafutása során olyan csodálatos művészekkel dolgozhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Tolnay Klári, Turay Ida vagy a Latabár testvérek. 

 

Új világ, új sikerek

A nemzetközileg elismert zeneszerzőt a fővárosi Operettszínház élére állították, sőt nyolc éven át a Vidám Színpad zenei vezetését is rábízták.

Jól ismerte és szerette Budapestet. Mindenekelőtt a budai hegyvidék szépsége nyűgözte le, így aztán elhatározta, hogy itt, a XII. kerületben épít otthont magának. Feleségül vette Csikós Rózsit, a népszerű színésznőt, akit az egyik legjobb magyar szubrettnek tartottak. Mind a ketten évtizedeken keresztül az Orbánhegyi út és a Nárcisz utca sarkán álló gyönyörű villaépületben laktak. E hely nyugalma és szépsége jó hatással volt Fényes Szabolcs alkotókedvére, és ontotta magából az izgalmasabbnál izgalmasabb dallamokat. 

A bevezetőben is említett slágereken túl egyre több dalát játszották a rádiók, például a Fogj egy sétapálcátot, a Táskarádiót vagy a Fehér sziklákat. A moziba járóknak sem kellett lemondani a zenéjéről. 1948-ban megtekinthették a Mágnás Miskát, 1954-ben a 2x2 néha 5-öt, két évvel később a Dollárpapát. Munkásságát számos díjjal ismerték el. 1964-ben megkapta az Erkel Ferenc-díjat, 1972-ben érdemes művész, majd 1980-ban Magyarország kiváló művésze lett. 

1986-ban hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A magyar művészvilág és számos külföldi barátja, rajongója is eljött, hogy elbúcsúzzon tőle. Méltatói elmondták, hogy munkássága zavartalanul átvészelte a történelem viharait, és olyan gyönyörű dallamokat hagyott az utókorra, amelyek azóta is nap mint nap felcsendülnek a rádiók adásaiban.

2012-ben az RMDSZ felvetette, hogy szülővárosában nevezzenek el utcát róla. Az elképzelést valóra váltották, és azóta Nagyváradon végigsétálhatunk a kerületünkben alkotó kiváló magyar zeneszerzőről elnevezett utcán.