Krisztus király ünnepe – az egyházi év vége

A két világháború közötti évtizedekben nem volt könnyű a nagyvilág keresztényeinek élete. Az első világháború durván felforgatta a régi világrendet; összeomlott több, sokáig megrendíthetetlennek látszó birodalom, forradalmak törtek ki, és tömeges jelenséggé vált az emberek elbizonytalanodása. Ezt persze megpróbálták kihasználni az új eszmék önjelölt prófétái. Dolgukat megkönnyítették a sok helyen kirobbanó forradalmak és lázongások.

 

Kegyetlen emberek kora

A gondolkodó és a régi humanista világhoz erősen kötődő emberek milliói azt hihették, hogy az 1918-ig tartó világégés megkeményítette az emberek szívét, könyörtelenné és cinikussá tette a nagy háború túlélőit. Az egyházi vezetők a világ számos részén azt tapasztalták, hogy a frontokról hazatérő hívők elfordulnak a régi hagyományoktól és új utakat, új eszméket keresnek maguknak.

Erre a jelenségre a katolikus egyház is felfigyelt. Rómában, az örök városban mind jobban megerősödött az a nézet, hogy a háború és a forradalom zűrzavarából kiemelkedő új világot egyre inkább az ateizmus, a szekularizmus és a kommunizmus befolyása veszélyezteti.

XI. Piusz pápa környezete szerette volna felvenni a küzdelmet ez ellen. Az új, károsnak tartott eszmék elleni harcban mérföldkövet jelentett, amikor 1925-ben megjelent a pápa Quas Primas című enciklikája. 

 

Az egyházi év

A vallásos közösségek sokszor nem olyan naptárt használnak, mint amihez a hétköznapi életben hozzá vagyunk szokva. Igaz ez a katolikus egyházra is, ahol az egyházi év nem január elsején, hanem több mint egy hónappal korábban, advent első vasárnapjával kezdődik.

A karácsonyi ünnepkörnek a vasárnapokon kívül szerves része az egész kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, a karácsony is. A különféle felekezetekhez tartozó hívők évszázadok óta hagyományosan megünnepelték a vízkeresztet, a húsvétot, böjtöltek, boldogan várták a pünkösdöt, és a nyár végén megtartották a betakarítási hálaünnepet.

Krisztus király ünnepe viszonylag későn, XI. Piusz pápa döntését követően került be a római katolikus egyház liturgikus naptárjába. Nem ismeretlen az anglikán egyház hívei és az amerikai presbiteriánusok között sem. A liturgiai évkör utolsó vasárnapján ér véget az adott egyházi év. 

 

Krisztus országa

A kereszténység Megváltóját legtöbbször a kereszten ábrázolják, ám jó pár olyan képet is ismerünk, amelyen fején koronával vagy trónon ülve jelenik meg. Ezek közül hazánkban a Szent Korona egyik kis képecskéje a legnépszerűbb, amelyiken teljes alakjában láthatjuk a trónon ülő „világbíró” Krisztust. A Megváltó a jobbját áldásra emeli, baljában pedig az élet könyvét fogja. A kép arra figyelmeztette a magyar királyok alattvalóit, hogy a keresztény uralkodok hatalma mennyei eredetű. 

Jézus királyságának a kérdése már a Bibliában is felbukkan. Jézus és Pilátus fontos dolgokról beszélnek az evangéliumokban. A római helytartó tudni akarja, hogy a fogoly király-e. Jézus erre azt válaszolja, hogy az ő országa nem ebből a világból való. 

Pál apostol rendkívül komoly missziós tevékenységet folytatott. Az Újszövetségben elolvashatjuk a filippiekhez írt levelét is. Ebben azzal érzékelteti a feltámadott Krisztus méltóságát, hogy a megdicsőülését egy király megkoronázásaként írja le. A keresztény hit fontos eleme az utolsó ítélet. Ezen a döntő napon Krisztus lesz az emberiség bírája. Mindenkit külön-külön megítél, és dönt az egyének sorsáról. Az utolsó ítélet a keresztény élet győzelmét jelenti.

Az 1925-ben bevezetett ünnep alkalmával tartott szentmiséken a hívők gyakran eléneklik a Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik című latin imát. Ennek szövege jóval ősibb az újabb ünnepnél. A középkorban rontás elleni amuletteken is használták. Hazánkban is népszerű volt, így a 12. század végén keletkezett magyar és latin nyelvű Pray-kódexben is megtaláljuk, a Rómába zarándokoló hívők pedig a Szent Péter-bazilika előtt is rábukkanhatnak. Arra emlékezteti őket, hogy Krisztis királysága mindennél hatalmasabb. Nem kell félniük az emberek zsarnoksága, a szenvedés vagy az elnyomás miatt, hiszen a Megváltó győzni fog, és eljön az ő országa. 

 

Egy nehéz döntés előzményei

XI. Piusz pápát 1922-ben választották meg. Egészen a második világháború kitörésének évéig állt a katolikus egyház élén.

Sokan elsősorban tudósnak tartották, mivel kiemelkedett környezetéből rendkívül nagy tudásával. Ugyanakkor nagyon is tisztában volt azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak körülötte a gyorsan átalakuló világban. Gyakran mondogatta, hogy az élet cselekvés.

Fontosan tartotta a hitélet elmélyítését, ezért szentéveket, jubileumokat, valamint eucharisztikus világkongresszusokat szerveztetett. A nevéhez fűződik többek között a szalézi szerzetesrendet megalapító Don Bosco János szentté avatása. Modern szemléletét jól mutatja, hogy az ő pápasága idején szólalt meg először a Vatikáni Rádió adása.

Komoly figyelmet tanúsított a társadalmi változások iránt is, elítélte a kapitalizmus szélsőségeit, de a marxizmus és a fasizmus egyes megnyilvánulásait is. Felfigyelt arra, hogy sokan elfordulnak Krisztustól, és ezért adta ki az 1925-ős szent évben a Krisztus király ünnepét bevezető fontos enciklikáját. 

A hívek kezdetben a mindenszentek ünnepét megelőző vasárnapon tartották a megemlékezéseiket.

A II. vatikáni zsinat után azonban áthelyezték az adventet megelőző utolsó vasárnapra. Mozgó ünnep, ami azt jelenti, hogy minden évben más napra esik.

Az idén november 24-én kerül rá sor.