Minden, amit a téli madáretetésről tudni kell

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Nekik is jól jön, ha gondoskodunk róluk a zord időben, nekünk pedig számtalan élményt jelent a megfigyelésük.

 

Mikor etessünk? 

Az etetési időszak az első fagyok beköszöntétől, általában november elejétől ezek tartós megszűnéséig, akár április közepéig tart. Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban, nagyon helyesen, mélyen beépült a köztudatba, hogy ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba. 

Ennek oka, hogy a madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt véletlenül éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, kis kosztosaink nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5-10 gramm körüli madarak számára mínusz 10 fok alatt a túlélés gyakran arról szól, hogy a tartalékaik csak arra elegendők, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Természetesen kerülhetünk olyan élethelyzetbe, hogy nem tudunk folyamatosan etetni. Ilyenkor, ha van néhány napunk az átállásra, naponta csökkentsük a kihelyezett eleség mennyiségét. A madarak, érzékelve a táplálék megfogyatkozását, egyre nagyobb körben keresgélnek, majd továbbállnak a környékről. További segítség nekik, ha az etetést nem a tél leghidegebb napjaiban hagyjuk abba.

Mivel etessünk? 

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók, amelyeket együtt érdemes alkalmazni. Így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt minden madár minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. A kerületben található Zöldboltban a fontos eleségféléket beszerezhetjük, többféle madáretető-típusból válogathatunk, kérdéseinkre pedig szakértő válaszokat is kaphatunk.

Olyan eleségekkel ne kísérletezzünk, amelyek drágák, feleslegesek és nagy mennyiségben nem is alkalmazhatók (lisztkukac) vagy különböző okokból veszélyesek (csontkukac), egészségtelenek vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (étolajba áztatott kenyérmorzsa). 
 

Olajos magvak 

 

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete, ipari napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat, kölest, muhart keverni, de azt is megtehetjük, hogy a készre kevert pinty és hullámos papagáj magkeveréket vesszük meg. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött. Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgószemek feltörésére (ilyen például a vörösbegy, az ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom- és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

A napraforgó és a köles mellett természetesen a natúr, nem sózott, nem pörkölt dió, a fekete dió, a mogyoró, a földimogyoró, a kesudió és a pisztácia is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatók az etetőkön.

Természetesen, ha ősszel rászánjuk az időt ezeknek a terméseknek a begyűjtésére, előkészítésére − nem baj, ha a mag héjtörmelékes, a madarak gond nélkül kiválogatják az ehető részeket −, akkor akár jelentősen csökkenthetjük a madáretetés költségeit.

Állati zsiradék 

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj, a sertés zsírszalonna, a faggyú, a főzéssel sótlanított étkezési szalonna, a ma már széles körben árusított cinkegolyó, lágysajt- vagy vajtégla. Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben tárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a melegebb időben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék.

Alma 

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel a bokrok és a fák ágcsonkjaira, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat (arról nem is beszélve, hogy a földön keresgélve könnyen áldozataivá válhatnak a ragadozó természetű macskáknak). Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat is fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Mivel ne etessünk? 

Soha ne adjunk se az énekesmadaraknak az etetőben, se a vízimadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt, popcornt, chipset, mert ez gyakori és nagy mennyiségű fogyasztás esetén káros, sőt, kimondottan veszélyes számukra! Az etetőben napokig, hetekig is elfogyasztatlanul maradó kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják.

Elvileg a csak alkalmilag, kis mennyiségben és azonnal elfogyasztott, tehát még nem erjedt, nem penészes kenyérfélék fogyasztása, például amit a buszmegálló verebei felcsipegetnek, nem ártalmas a madaraknak.