Bolygónk kék kincse – a víz

Néhány hónappal ezelőtt az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte, hogy mi történik Ausztráliában. A távoli földrészre ugyanis rázúdult a megbolygatott természet iszonyatos haragja. A helyi tűzoltók és a külföldről odasereglő kollégáik hiába próbálták meg az életüket is kockára téve megállítani a pokoli tűzviharok pusztítását, sokáig nem tudtak eredményeket elérni, mert nem állt a rendelkezésükre az oltáshoz elengedhetetlen vízmennyiség.
 

Sok millió állat vált a lángok martalékává, és a tűz egész falvakat, kisebb városokat is veszélyeztetett. Az sem jelentett komoly enyhülést a sokat szenvedett földrész lakói számára, amikor végre megjött az eső. Sok helyen az özönvízszerű záporok eloltották a bozót- és erdőtüzeket, ám rövid idő alatt olyan nagy mennyiségű csapadék hullott, hogy az tomboló áradásokat okozott. Az ausztrálok a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen hatása van annak, hogy az elmúlt évtizedek során megváltozott bolygónk klímája.

 

Az élet hordozója

Az emberiség már a legősibb időkben is tudta, milyen nagy kincset jelent az ivóvíz. Az ősemberek igyekeztek olyan helyen tanyát verni, ahol könnyen találtak innivalót. A folyók már egész korán fontos közlekedési útvonalnak számítottak, és a tavakkal meg a tengerekkel együtt bőséges táplálékforrásként szolgáltak, amikor ősünk megtanult halászni és hajózni. Ezekben az időkben a víz minősége még nem okozott fejtörést, hiszen őseink nem voltak képesek komoly mértékben a saját képmásukra formálni maguk körül a világot.

Később, az ókorban hatalmas civilizációk jöttek létre a nagy folyamok partján. A Sárga-folyó, az Indus és a Nílus is lenyűgöző civilizációkkal ajándékozta meg a gyorsan növekvő létszámú emberiséget. Az első uralkodók megpróbálták megzabolázni a vizeket, csatornákat és öntözőrendszereket építettek, hogy ne függjenek többet a természet szeszélyétől.

Ezeknek az emlékeit a világ számos részén megtekinthetjük. Lenyűgöző látni, hogy bölcs eleink milyen komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy mindig legyen elegendő tiszta ivóvizünk.

 

Fontos tavaszi emléknap

Ami Ausztráliában történt, jól mutatja, milyen váratlan és tragikus következményei lehetnek a klímaváltozásnak. A tudósok már a múlt század második felében felfigyeltek a veszélyes fejleményekre. 1992-ben sok szakember már tisztában volt azzal, hogy nemsokára nem jut mindenkinek könnyen elérhető tiszta víz, ezért felhívták az ENSZ Közgyűlésének figyelmét a fenyegető fejleményekre.

Ebben az évben Brazília második legnagyobb városában, Rio de Janeiróban került sor a világszervezet Környezet és fejlődés című konferenciájára. Az a döntés született, hogy március 22. legyen a víz világnapja. Az ENSZ Közgyűlése pedig gondoskodott arról, hogy a következő esztendőben megkezdődjenek azok a programok, amelyek megpróbálták felhívni embertársaink figyelmét arra, hogy milyen veszélyek fenyegetik bolygónk édesvízkészleteit.

 

Fogy az ivóvíz

A világűrből készített felvételek ugyanis csalóka képet nyújtanak. Az igaz ugyan, hogy nagy magasságból, például a Holdról nézve a Föld egy páratlanul szép, ragyogó kék gömb, ám a felszíne nagy részét borító óceánok vize sós.

Nem lehet meginni, csak komoly megtisztítás, átalakítás után. Az ilyen eljárásokhoz megfelelő berendezésekre, energiára és persze politikai akaratra van szükség, amelyek sajnos éppen a leginkább veszélynek kitett területekről hiányoznak. Az első világnapot követő évtizedek során globális mértékben nem javult a helyzet.

Felmelegedő világunkban megolvadtak a Himalája, az Alpok, az északi tájak gleccserei, a sarkvidékeken pedig elvékonyodott a jégtakaró. Sós vízből továbbra is ugyanannyi – ha nem több – áll rendelkezésünkre, mint korábban, ám az aranyat érő édesvízkészletek egyre csökkennek. Komor jóslatok szerint mind nagyobb az esélye annak, hogy a közeli jövőben a víz miatt robbannak majd ki háborúk a Közel-Keleten és Afrikában.

 

Tiszta vizet mindenkinek

Öt évvel ezelőtt az ENSZ Közgyűlésén a szakemberek átfogó képet akartak készíteni a legfontosabb, környezettel kapcsolatos nehézségekről. 2015-ben elkészítették a fenntartható fejlődési célok részletes listáját. Hitet tettek a tudatos fejlődés alapelvei mellett, és leszögezték, hogy ehhez mennyire fontos a nemzetközi együttműködés.

Napjainkban ma világszerte sok száz kutatóközpontban folyik fejlesztőmunka az egészséges ivóvízkészletek megőrzése érdekében.

A világszervezet azt a tiszteletreméltó, de cseppet sem könnyű célt tűzte ki minden felelősségteljesen gondolkodó ember elé, hogy 2030-ig mindenki számára biztosítsuk az egészséges, tiszta, betegségektől, kórokozóktól és szennyezőanyagoktól mentes vizet.

 

Közös erőfeszítésekre van szükség

A víz világnapja nagyszerű alkalom a közvélemény figyelmének felkeltésére. Tudatosítanunk kell mindenkivel, hogy a víz az élet hordozója és elengedhetetlen feltétele. Természeti környezetünk fontos részét jelentik a megszámlálhatatlanul sok növénynek és állatnak életteret nyújtó folyók, tavak, patakok. Legalább ennyire fontos a tengerek és a mocsárvidékek ökológiai rendszere is.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mennyire lényeges a talpunk alatt rejtőzködő talajvíz. Nagyvárosok ezrei nyerik belőle az ivóvizet, és a föld alatti vizek számos fajnak jelentenek otthont.

A víz ráadásul energiaforrás is lehet, nyersanyagként számos iparágban is felhasználják, és a hajózás is elképzelhetetlen nélküle. Az elmúlt időszak legfontosabb felismerése az volt, hogy ha veszélybe kerül a víz, akkor az nemcsak a biológiai sokszínűség számára jelent kockázatot, de bizonytalanná válik az emberiség megmaradása is.

Március 22-én világszerte számos program várja az érdeklődőket, felnőtteket és gyermekeket. Segítenek megérteni, hogy közös erővel, összefogva lelassíthatjuk a veszélyes változásokat, valamint elősegíthetjük, hogy az emberek életminőségét és egészségét megőrizve minél több embertársunknak jusson jó minőségű, a mindennapi élet során nélkülözhetetlen víz.