Válogatós a gyerek? Segítünk!

Először is fontos tisztázni, hogy étvágytalan vagy csak válogat a kicsi. Ha valami miatt étvágytalan, akkor nemcsak bizonyos ételeket, hanem mindent, még a máskor nagy kedvenc süteményt is csak ímmel-ámmal fogyasztja. Ha például most lábalt ki egy fájdalmas mandulagyulladásból vagy lázas betegségből, érthető módon viseltethet fenntartással az evéssel kapcsolatban. Sőt, ételintolerancia is járhat ilyen járulékos tünetekkel, hiszen ha valamitől mindig megfájdul a pocakja, előbb-utóbb elmegy a kedve az egésztől – ha az a gyanúnk, hogy ilyesmiről lehet szó, minél előbb érdemes meglátogatni az orvost. 

Ne erőltessük!

A válogatós gyerekeknek viszont nem azzal van gondjuk, hogy mennyi, hanem hogy mi került a tányérjukra. Egészen piciknél természetes reakció, hogy az új ízek és az első szilárd falatok nem feltétlenül kápráztatják el őket, aminek evolúciós okai vannak – az ősbabákat ez az ösztön mentette meg attól, hogy a barlangból kimászva mérgező bogyókat csemegézzenek. Legyünk türelmesek, hiszen a táplálkozás, az ízek megismerése és a saját ízlés kialakulása éppen olyan fejlődési folyamat, mint a beszéd elsajátítása, ezért, ha valamilyen összetevőtől vagy állagú ételtől minden trükk ellenére undorodik a kicsi, felesleges erőltetni, mert a kudarcélmény csak tovább ront a helyzeten. 

Ezt vagy azt?

Ha a válogatást nem indokolja egészségügyi dolog, akkor célszerű máshonnan is megvizsgálni a helyzetet. A komolyabb szelektálás két-hároméves korban kezdődik, és általában nem az anyukák főzési tudományát minősíti, hiszen az ellenkezés nem az ételekről, hanem a határok feszegetéséről szól. Probléma akkor van, ha hosszú távon, a sokféle választási lehetőség ellenére a csemete akkor is csak minimális dolgot hajlandó elfogyasztani, ha farkaséhes. Ilyenkor jellemzően lelki ok húzódik meg a háttérben - az anyai táplálás korán összeforr életünkben a gondoskodással, ezért az evés és etetés pozitív érzelmi feladatokat lát el, ennek elfogadása tehát egyben a szeretet elfogadását is jelenti.

A válogatás éppen ezért utalhat a szeretet visszautasítására, lehet például a szülővel vagy egy aktuális élethelyzettel szemben érzett ellenállás kifejeződése, de olyankor is felütheti a fejét, amikor a kicsi aggodalmat keltve a szülőben szeretne figyelmet, közelséget, megnyugtatást kapni - így válhat a szelektálás a gyermek igényeinek szimbolikus kifejezőjévé. Ilyenkor fontos, hogy ne hangsúlyozzuk túl a problémát!

Étkezés közben mindig adjunk választási lehetőséget a picinek, hogy megélhesse, megtanulhassa a döntés folyamatát, de az opciók számát korlátozzuk le maximum két-három ételre, így tudni fogja, hogy lehet saját döntése, de azért vannak keretek is.

A jó példa segít

Sokan felejtik el azt is, hogy a gyerekek a környezetükben tapasztaltak alapján tanulnak meg mindent, ezért, ha döcögősen megy az étkezés, érdemes átgondolni, milyen szokások uralkodnak a családban ezen a téren. Ha a kicsi azt látja, hogy vacsora közben édesapja a telefonját nyomkodja, édesanyja pedig fél kézzel még takarít, nem csoda, hogy összezavarodik - ha senkinek nem fontos az evés, akkor ő miért nem falatozhat az unalmas ücsörgés helyett inkább legózás közben?

Lássuk be, az sem fair, ha a gyerek tányérján halmozódnak a brokkoli hegyek, a felnőttek pedig a sokkal ízletesebbnek tűnő sült krumplit majszolják. A problémák elkerüléséhez a legjobb recept, ha jó példával járunk elöl - naponta legalább egy étkezést igyekezzünk kényelmesen, együtt megoldani, amikor mindenki egymásra figyel. A napirend átgondolása is segíthet véget vetni a válogatásnak, hiszen előfordulhat, hogy túl későn van az uzsonna, emiatt nem tud rendesen vacsorázni a pici.

Nagyobb gyerekeknél a sport és a sok-sok mozgás szintén rengeteget javíthat az étkezések menetén – sajnos a tanulás, a különórák és az elektronikus játékok mellett egyre kevésbé jut idő a szaladgálásra, pedig utána sokkal nagyobb kedvük lesz mindenféle ennivalóhoz.