Unatkozik a gyerek? Van rá megoldás!

„Unatkozom!” – mondja a gyerek, miközben ledobja magát a padlóra és gyötrődve ide-oda hempereg. A gyerekek játékra, alkotásra és felfedezésre születtek. Szeretnének szórakozni, a dolgok részesei lenni. Épp ezért nehéz és aggasztó a felnőtteknek azt hallani, hogy a gyerek nem tud mihez kezdeni magával. 

A kevesebb több

Amikor a gyerek unatkozik, nem az a megoldás, hogy elárasztjuk különböző programokkal. Előfordult már, hogy gyermeke unatkozott, és a számos programajánlat közül egy sem tetszett neki? Unaloműzéshez „a kevesebb sokszor több” elvét használjuk. Ugyanis, ha a gyermek unatkozik, akkor szenved. Izolálva érzi magát, emiatt lesz demotivált. A gyerekeknek elsősorban arra az érzésre van szükségük, hogy látják őket és odafigyelnek rájuk. A gondoskodó figyelem beindítja a gyermeki fantáziát, és egyből tele lesz a lurkó ötletekkel azzal kapcsolatban, hogy miként is üthetné el az időt. 

Tehát ha a gyermekünk unalomra panaszkodik, ne kezdjünk el ezer programot felajánlani neki, inkább üljünk le mellé egy percre és figyeljünk oda rá. Sokszor a programlehetőségek csak frusztrálják a gyermeket, és mi sem attól leszünk jó szülők, hogy folyamatosan szórakoztatunk, vagy extra programokat szervezünk.
 

Gondoskodó figyelem 

Fogjuk inkább játékosra a helyzetet, és öleljük át a gyermeket. Ez is csökkentheti az izoláció érzését. Mondjuk például ezt: „Ha megcsiklandozom a talpadat, vagy megölelgetlek, akkor talán jobb lesz.” Figyeljük meg, mit reagál a gyermek erre, és mit mond. Fontos, hogy ki tudja beszélni magát, sokszor már ez elűzi a kedvtelenséget. 

Ha a kicsi unatkozik, akkor nem feltétlenül a megfelelő és tökéletes program kell neki, hanem egy kis öröm, együtt töltött idő. Használja a képzeletét, hogy újra el tudja érni a gyermekét. Ajánljon fel képtelen és vicces programokat, például: „Mi lenne, ha felöltöztetnénk furcsa ruhákba, kimennénk az utcára, és megnéznénk, miként reagálnak az emberek?” Egy váratlan, vicces kijelentés megtörheti ezt a negatív viselkedési mintát. 

A gyermek személyiségétől függően számos lehetőség van arra, miként integráljuk őt újra a családi életbe, vagy épp miként üssük el együtt az időt:

Aktív gyermekek esetén: kezdjünk el tornázni, és kérdezzük meg a kicsit, van-e kedve csatlakozni. Tegyünk be zenét, és rendezzünk házi táncos partit. Ha jó az idő, menjünk ki a szabadba, és tanítsuk meg a kicsit valami újra, például hulahopozni vagy ugrálókötelezni. De már egy közös kutyasétáltatás is segíthet a helyzeten.

Kreatív gyermek esetén: készítsünk együtt egy játék- vagy olvasókuckót különböző anyagokból, játsszuk el együtt a gyermek kedvenc könyvének eseményeit, készítsünk együtt gyurmafigurákat vagy barátság karkötőt, amit később a társainak ajándékozhat. Vegyük elő a régi jelmezeket, és szervezzünk fotózást. Írjunk közösen a gyermekkel valakinek egy levelet, például a nagyinak. A kicsi rajzolhat is hozzá. A lényeg, hogy csupa olyan dolgot tegyünk, amik vidámak, és segítik leépíteni a gyermekben az izoláció érzését. 

Irány a konyha: a közös főzőcskézés is jó ötlet lehet. Készítsünk együtt fagylaltot, vagy egy egyszerű gyümölcstálat, pudingot. Ha épp főznünk kell, akkor adjunk a kicsinek hozzávalókat, és hagyjuk, hogy velünk együtt főzzön bármit, ami csak eszébe jut. Hagyjuk, hogy kísérletezzen.

Praktikus feladatok: sokszor az is segít, ha bevesszük a gyermeket a házi munkába. Kutyafürdetés, kocsimosás, kertészkedés, virágültetés, virágszedés és koszorúkészítés, teregetés, madáretető készítés, ezek mind olyan feladatok, amelyekben a gyermek is aktívan részt vehet.

Ahogy a fenti példák is mutatják, nem a szervezett programok és a megszervezett időtöltés a megoldás minden esetben az unalomra, lehet éppen az ellenkezője, a spontaneitás, a humor és a tevékenységek strukturálatlansága is. Ugyanakkor az is segíthet, ha a pici valami olyat tesz, amitől hasznosnak érzi magát: feladatot lát el, főz, meglepetést készít valakinek. 

Töltsünk időt együtt!

A mai gyerekek hozzá vannak szokva, hogy minden pillanatuk szervezett. Ha pedig épp nem csinálnak semmit, a tévé, a számítógép vagy a tablet előtt lógnak.

Egy hosszú hétvégén azonban ez is unalmassá válik, hiszen olyankor túl sok lesz hirtelen a strukturálatlan, szervezetlen szabadidő. Egy apró, vicces és spontán játékkal vagy praktikus, közösen végzett feladattal segíthetünk beindítani a gyermek fantáziáját. De az unalom nem feltétlenül rossz. Ha a kicsi unatkozik, hagyjuk egy kicsit így, de sose hagyjuk egyedül. Unatkozzunk vele közösen. Hiszen az együtt töltött idő végül sosem unalmas.

A megtervezett és betervezett programok helyett hagyjuk a gyermeket felfedezni, mit kezd a szabadidejével. Ez segíthet neki kialakítani a saját érdeklődési körét, magába nézni és rájönni, mi szerez neki örömet, milyen apró dolgok szórakoztatják. Az unalom - bármilyen furcsán is hangzik elsőre - segít neki megismerni önmagát.

Ha azonban szeretnénk mégis programot szervezni, de nem tudjuk minek örülnének, akkor a kisebbeknek tudjuk ajánlani az ELEVENPARK -ot, amely Budapest legnagyobb fedett játszóparkja, vagy a nagyobb gyerekeknek a LASERPARK BUDAPEST-et.