Anyaság és karrier: találjuk meg az egyensúlyt!

Az anyaság csodálatos dolog, de sok nő számára fontos az is, hogy kiteljesedjenek a karrierjükben. Ha úgy érezzük, a gyermekvállalásért teljesen feladtuk önmagunkat, annak hosszú távon nem lesz jó vége, hiszen egy boldogtalan anyuka sokkal kevesebbet adhat gyermekének, mint egy kiegyensúlyozott, aki önmagáért is tesz. Arról nem is beszélve, hogy manapság szinte normális a dolgozó anya jelensége, hiszen a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy évekig otthon maradjanak a kicsivel, még akkor sem, ha szeretnék.

Alapvető dolog, hogy tudjuk, mi a legfontosabb a számunkra, hiszen e nélkül nehéz kialakítani az egyensúlyt az anyaság és a munkahely között. Másrészt pedig éppúgy, ahogy a szuper apa képéhez hozzátartozik a dolgozó apa képe is, a dolgozó anya szerepe is tökéletesítheti az anyai szerepet, hiszen példát mutatunk gyermekünknek azzal, hogy teszünk magunkért, a saját céljaink eléréséért.

Prioritási lista

Az első fontos tisztáznivaló, hogy definiáljuk, valójában mit is jelent számunkra a siker, mit értünk alatta. Mi az, amiben leginkább kiteljesednénk? Mi szerez sikerélményt számunkra a munkánkban és mi az anyaság szerepében? Ha ezeket a kérdéseket őszintén meg tudtuk magunknak válaszolni, akkor jön a nehezebb feladat: el kell fogadnunk, hogy nem megy minden egyszerre. Például nem vehetünk részt a gyermek iskolai programján, ha azt terveztük, hogy heti 60 órát dolgozunk. Épp ezért érdemes prioritásokat állítani. 

Ebben segíthet számos trükk:

- Először is írjunk össze mindent, amit célként kitűztünk magunk elé, mind anyaként, mind a munkahelyünkön. A felsoroltakból állítsunk ranglistát. Melyek a legfontosabb céljaink? Előfordulhat, hogy a listán teljesen hétköznapi pontok szerepelnek, pl.: 4-kor a gyerekért menni az oviba, ugyanakkor hosszú távú célok is kerültek rá, mint például feljebb kerülni a munkahelyi ranglétrán, felelősebb pozícióba jutni. Ebben az esetben azt tegyük a lista legvégére, amely nélkül nyugodtan bírunk élni. Például, ha a karriercél miatt nem tudunk minden nap 4-kor a gyerekért menni, akkor osztozzunk ezen a feladaton a párunkkal vagy a nagyszülőkkel. 

- Ha már összeállítottuk a ranglistát, próbáljuk meg meghatározni, melyik feladat mennyi energiát igényel tőlünk, és mennyi időbe telik. Ezek után nyugodtan rendezzük át a listát. Kitűzött céljainkat ugyanis reálisan is meg kell tudnunk valósítanunk. Töröljünk a listáról minden olyan tevékenységet, amely túl sok időbe és energiába kerül, ugyanakkor nem a legfontosabb a számunkra, és ütközik egy olyan feladattal vagy céllal, amely viszont listavezető. 

- A mindennapi stressz csökkentése kulcsfontosságú abban, hogy arra tudjunk koncentrálni, ami valóban fontos a számunkra. Épp ezért egy dolgozó anya el kell, hogy fogadja, nem lehet mindenben maximalista. Arra fordítsunk csak az energiánkból, ami valóban fontos a számunkra. Például a hétvégi családi programokra és a munkára egyszerre akkor tudunk igazán koncentrálni, ha valaki a háztartással kapcsolatos terhek oroszlánrészét leveszi a vállunkról. Ha partnerünk tud segíteni, akár ő is főzhet esténként vacsorát, vagy besegíthet a háztartásba, de jó megoldás az is, ha egy takarítónőt fogadunk, akire számíthatunk az olyan időigényes feladatok elvégzésében, mint például a vasalás.

Hétköznap megkönnyíthetjük a dolgunkat azzal is, ha heti egyszer házhoz rendeljük a vacsorát, vagy nem otthon eszünk, de a rugalmas vagy napi 4-6 órás munkaidő is segíthet abban, hogy ügyesen lavírozzunk a két szerepkör között. Ha valamit túl bonyolult kivitelezni, és emiatt a fő céljainkról  le kell mondanunk, nem szégyen segítséget kérni. Valamelyik területen áldozattal jár, ha minkét szerepből a legjobbat szeretnénk kihozni. 

- Ne feledjük, a gyerek akkor a legboldogabb, ha az anyukája is kiegyensúlyozott. A minőségi együtt töltött idő sokkal fontosabb, mint a mennyiségi. Ha nem tudunk felvenni valakit, aki időnként a gyerekekre vigyáz, vagy a háztartásról gondoskodik, akkor a családi munkamegosztás elengedhetetlen. Beoszthatjuk például a heti bevásárlást úgy, hogy páros heteken mi, páratlan heteken a partnerünk gondoskodik erről.

Ne gyűjtsük az otthoni házimunkát sem. Könnyebb elosztani a kisebb feladatokat mind a családtagok, mind pedig a munkanapok között. Minden nap csináljunk valamit, de keveset. Ha a nagyszülők fittek, megkérhetjük őket is, hogy segítsenek nekünk a bevásárlásban, vagy épp a főzésben. Összefoghatunk egy barátnőnkkel is, hogy időt nyerjünk: egyik nap munkaidő után ő vigyázhat mindkettőnk gyerekére, a másik nap mi. Így mindketten felszabadulhatunk kicsit az állandó nyomás alól.

- Szánjunk magunkra is időt, akkor is, ha ez csak 10 perc naponta. Egy reggeli kocogás, séta a kutyával, vagy akár lefekvés előtti meditáció, sokkal kiegyensúlyozottabbá tesz, és segít a gondolataink tisztázásában is. 

Szülői szerep 24/7?

Még a mai napig rettentő nagy a társadalmi nyomás a szülőkön, holott a munka és a gyereknevelés szinte mindenki életében két egymás mellett létező feladat. A társadalom ugyanakkor még mindig csak azokat a szülőket tartja jó szülőknek, akik a nap 24 órájában a gyermeküknek élnek. A tudósok ennek a jelenségnek nevet is adtak: ők a helikopterszülők, akikről már írtunk magazinunkban. Számos kutatás bebizonyította, hogy a gyermek fejlődése szempontjából nem az a legideálisabb, ha minden lépését nyomon követjük. Az önálló szülő, aki magáról is gondoskodik, és más gondolatai is vannak a gyermekén kívül, magabiztos és önálló gyermeket nevel. Hiszen a kicsi érzi, hogy megbíznak benne, ha hagynak neki szabad teret.

Arról nem is beszélve, hogy csak azért, mert egy család vagyunk, nem kell mindent egyszerre csinálnunk, vagy mindig ugyanazt szeretnünk. Sokkal inkább meg kell tanulni úgy együtt élni, hogy mindenki a legjobbat hozhassa ki magából, és a gyermek is kiteljesedhessen, érdeklődő és kooperatív maradjon, tettre kész, önmagát értékelő felnőtt legyen belőle. Ebben a szülő szolgáltathatja a legjobb példát. 

Félre a bűntudattal!

A szülői bűntudat azonban sokszor helikopter-szülőségre ösztönöz, vagy épp önbizalom-romboló gondolatokra, hiszen úgy érezzük, semelyik szerepben sem teljesítünk igazán. Ennek a legjobb ellenszere az, ha tudjuk, mi a fontos a számunkra és mi nem. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy délután öt után már nem akarunk bent ülni a munkahelyen, mert azután a családé a főszerep, akkor bűntudatunk sem lehet, hogy elmegyünk a munkahelyről.

Ugyanez igaz fordítva is: ha tudjuk, hogy számunkra fontos, és megoldott, hogy hetente minimum egy napot aktívan együtt töltsön a család vagy legyen egy rendszeres közös program (pl.: babaúszás), akkor nem lesz lelkiismeret-furdalásunk akkor sem, ha a gyermek őt érdeklő, és építő extra óvodai vagy iskolai programokon nélkülünk vesz részt, vagy épp olykor a papa vagy a nagyi, netán egy bébiszitter vigyáz rá.