Mikor kapjon mobiltelefont a gyerek?

Manapság akármerre járunk, azt tapasztaljuk, hogy szinte mindenki kezében ott a mobiltelefon. A szülő készülékével játszik már alkalmanként várakozás közben a karon ülő is, hogy a nagyobbakról ne is beszéljünk. Az óvodában és az alsóbb évfolyamokon talán még megúszhatja a szülő, hogy beszerezze gyermekének a kütyüt, felsőre viszont – ha kell, ha nem - kikönyörgi a gyerek a telefont. Ha másért nem, azért, mert már mindenkinek van az osztályban. Így aztán a legtöbb szülő - akár elvei ellenére is - előbb-utóbb beadja a derekát, és megveszi a gyereknek az áhított kütyüt. Mert nincs mese, ez az eszköz beférkőzött a mindennapokba, hisz könnyen lenézik a gyereket, ha nincs telefonja, de akkor is, ha nem modern a készülék. Ezért talán nem is az a legszerencsésebb dolog, ha üldözzük ezt a technológiai vívmányt, inkább próbáljuk meg jól használni, alkalmazni.      

Ahány ház, annyi szokás

Ha úgy döntöttünk, hogy lesz a gyereknek mobiltelefonja, jön a következő dilemma: mikortól engedjük, hogy sajátja legyen. Azzal a legtöbb szakember egyetért, hogy ennek időpontját nem célszerű szigorúan meghatározott életkorhoz kötni.
 

Ez függ ugyanis a családi légkörtől, a neveléstől, de attól is, hogy milyen a gyermekünk fejlődési üteme. Egy bizonyos szintű alapvető érettséget és felelősségteljes magatartást ugyanis mindenképp feltételez a saját mobiltelefon birtoklása. Márpedig annak időpontja, hogy a gyerek mikortól éri fel ésszel, miért kapta a telefont, és azt mire, hogyan tudja jól használni, egyénenként eltérő lehet. Mindenképpen érdemes azonban figyelembe venni e téren a tudósok ajánlását. Szerintük 9 éves kor alatt nem szabad mobilt használni, mert a legfiatalabb korosztály különösen érzékenyen reagálhat az esetleges káros mellékhatásokra. A gyermekek feje még kisebb a felnőttekénél, így a telefonokból kiáramló sugárzás nagyobb területét éri agyuknak. De idegrendszerük, csontozatuk, fejlődésben lévő szervezetük is a nagyokénál érzékenyebben reagálhat az esetleges káros hatásokra. 

Szerencsére a hazai tapasztalat is az, hogy a legtöbb gyerek az első mobiltelefonját felsős korában kapja a szüleitől. Akkor érzik úgy a felnőttek, hogy bár nagyobb önállóságot adhatnak a gyereknek, de a mobileszköznek köszönhetően, állandó kapcsolatban is lehetnek velük. Ha már eldőlt az is, hogy mikor vesszük meg az első telefont, újabb kérdés merül fel: mégis milyen legyen?

Érvek pro és kontra

Ha csak azért veszünk mobilt, hogy kapcsolatot tudjunk tartani csemeténkkel, és így nagyobb biztonságban érezzük őt, akkor elég egy sima alapkészüléket vásárolni. Így biztosított a pszichológusok által „érzelmi tankolásnak” hívott sms vagy telefonhívás, ami megadhatja a kellő biztonságérzetet a gyereknek, hiszen úgy érezheti, hogy a szülő bárhonnan, bármikor elérhető, számíthat rá. Ha alapkészüléket választunk, a fölösleges internethasználatból eredő rengeteg pluszköltséget is megspóroljuk. 
 

Nem kell attól sem rettegnünk, hogy mikor kerülünk konfliktusba a tanárokkal azért, mert a gyerek nem tudta megállni egy-egy unalmasabb órán a kütyü használatát. Ha alapkészüléket veszünk, nem alakul ki az okostelefonok használatakor oly jellemző függőség sem, és elkerülhetjük a net gyermekünkre veszélyt jelentő egyéb problémáit is. Nem kell azzal számolni, hogy eltűnik, ellopják, elrabolják a gyerektől a méregdrága telefont. Ráadásul még a mobiltelefon okozta egészségkárosító hatást is minimálisra csökkentjük. Ugyanakkor természetesen szól egy-két érv az okostelefon mellett is. Ha ilyen készüléket kap, megkönnyíthetjük a gyerek információszerzési lehetőségét. Ez jól jöhet egy-egy házi feladat elkészítésekor, vagy ha épp nem ért valamit, az eszköz segítségével könnyen választ kaphat kérdéseire. Arról nem is beszélve, hogy készen kap egy szórakoztató eszközt is, fényképezhet, zenét hallgathat, játszhat segítségével, hasznosan töltve az időt.       

Élni, és élni hagyni

Fontos tisztázni azonban még egy dolgot. A gyerek és a felnőtt életébe belépő új eszköz is megkívánja, hogy tiszteletben tartsuk a gyerekek magánszféráját, titkait. Persze ez korántsem azt jelenti, hogy a csemete teljesen kizárhatja a szülőt a digitális eszközeiről. Épp ezért érdemes előre tisztázni, hogy tudnunk kell a jelszavait, viszont nekünk ígéretet kell tennünk arra, hogy ezzel nem élünk vissza. A kellő szülői óvatosság része az is, ha bekapcsolunk valamilyen tartalomszűrőt is, amit persze könnyű kijátszani, de ha megfelelő a szülő-gyerek kapcsolat, nem biztos, hogy meg is teszi a gyerek. Emellett meg kell tanítani az okostelefont használó gyermekünket a felelős nethasználatra is, arra, hogy ne osszon meg minden információt magáról. A legfontosabb, hogy tudja, értse, mindenki látni fogja azokat a képeket és szövegeket, amelyeket az interneten másnak elküld, így az egyes, más kárára tett beszólást, megjegyzést, zavarba ejtő fotót vagy akár a lakcímét is.

Végül, de nem utolsósorban az sem árt, ha újdonsült mobiltulajdonossá váló gyermekünket felvilágosítjuk arról, hogy mennyibe fog kerülni nekünk egy hívása, egy sms-e, és hogy ez a pluszköltség is a családi kasszát terheli majd.
 

 

A XII. kerületi Önkormányzat, gyermekeknek, szülőknek és tanároknak szóló
Hegyvidéki ONvédelem Programjáról bövebben itt tájékozódhat: