Mit tegyünk, ha stresszes a gyermekünk?

Elgondolkodtató felmérés látott napvilágot pár évvel ezelőtt. A német DAK Egészségbiztosító által végzett kutatásból az derült ki ugyanis, hogy a jelenleg iskolába járók majdnem fele túlzott stressznek van kitéve az intézményekben. Megállapították azt is, hogy a diákokra nehezedő lelki teher miatt a gyerekek közül többen is olyan élettani tüneteket mutatnak, amelyek az úgynevezett menedzserbetegségre jellemzők. 

Rátelepszik a mindennapokra

Nem véletlen, hogy hazánkban is egyre többet emlegetett probléma gyermekeink szorongása. Hiába szeretnénk, illetve képzeljük, hogy a mi gyerekünk - támogatásunk mellett - különösebb gond nélkül veszi majd az akadályokat. Beszokik az óvodába vagy az iskolába, hogy aztán kamaszként már azt is tudja, milyen foglalkozást választ majd felnőttkorában, amiért céltudatosan mindent meg is tesz, és így tovább. A legtöbb esetben azonban nem lesz ilyen egyértelmű a pályaív, mert ebbe a szépen elképzelt fejlődéstörténetbe sok esetben beleszól a szorongás.

Az évek alatt egyre többen szembesülünk szülőként azzal, hogy a gyerekünk szorongani kezd a tanulás mennyisége, egy-egy házi feladat elmaradása, nyolcadiktól pedig a pályaválasztás és a továbbtanulás réme miatt, amelyek növelik a stresszhelyzetek lehetőségét.

Az állandó szorongásérzet pedig amellett, hogy csökkenti a teljesítőképességet, rátelepszik a mindennapokra, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem felhőtlenül gondtalan a gyermekünk. Helyette viszont van egy bármin görcsölni képes gyerek, akin segíteni akarunk és kell is, de mégis hogyan? 

A gyermekkori szorongás jelei

A gyermekkorban kialakuló szorongásnak vannak olyan árulkodó jelei, amik a laikus, gyermekét ismerő szülő számára is felismerhetők. Ha gyerekünk például félős, bátortalan, visszahúzódó, kevésbé aktív, vagy izzad a tenyere és kipirul felelésnél, esetleg többször megakad a hangja beszéd közben, akkor jó eséllyel szorongással állunk szemben. Szintén jellemző tünet lehet, amikor a stabilan szobatiszta kisgyermekünk újra bepisil, vagy épp az is, ha reggelente oviba, illetve iskolába induláskor hányingerről, hasfájásról panaszkodik, vagy ne adj’ isten gyakorta hány is.

Hasonló lelki okra gyanakodhatunk akkor is, ha gyerekünk rágja a körmét, harapdálja az ajkát, ha szájszáraságra vagy a torkában gombócérzetre panaszkodik. Szintén szorongásra utalhat egy gyereknél a fejfájás, a szédülésérzet, vagy az elalvási nehézség és a rendszeres rémálmok jelentkezése is.

A túlzott aggodalmat mutathatja a mérték nélküli szénhidrátfogyasztás és az elhízás, illetve bizonyos allergiák és az asztma megjelenése, súlyosbodása, illetve a ma már gyermekkorban is egyre gyakrabban jelentkező magas vérnyomás.

Változhat a viselkedés is

A testi tünetek mellett erős szorongást mutathatnak bizonyos viselkedésbeli változások is. Így például, ha az eddig oviba, vagy iskolába szívesen járó gyerkőcünk egyszer csak hirtelen minden átmenet nélkül reggelente arra kér minket, hogy ne kelljen elmennie otthonról. Vagy szokatlanul dacossá válik, és feszült lesz apró dolgok miatt is, mint ahogy az is, ha nem tud egyedül elaludni.

A túlaggódás jele, ha gyermekünk túl sokat agyal fölöslegesen dolgokon, például azon, hogy valami rossz fog történni, vagy hogy kinevetik társai. Esetleg olyan dolgoktól kezd rettegni, amiknek kicsi a valószínűsége, például hogy meghal, és ezekről a negatív gondolatokról nem lehet elterelni a figyelmét, azok mindig visszatérnek és rágódik rajtuk.   

Mi állhat a háttérben?

Persze felelősen gondolkodó szülőként, ha gyerekünk szorong, akkor azonnal tudni akarjuk az okot, hogy segíteni tudjunk.

Pedig nem kell mindig kiváltó okot keresnünk a háttérben, hiszen vannak olyan úgynevezett hajlamosító tényezők, amelyek halmozott előfordulása esetén szinte bizonyos, hogy gyermekünknek életében legalább egyszer meg kell küzdenie ezzel a problémával.  Örökítheti valamelyik szülő a hajlamot, de a stresszes helyzetekre adott viselkedésmintával is hatunk gyermekünk hozzáállására.

Szintén a szorongás kialakulását segíti elő, ha huzamosabb ideig túlzott, a gyerek számára nehezen teljesíthető elvárásokat támasztunk. Nem teszünk jót gyerekünknek azzal sem, ha túlóvjuk. Mivel nem tudjuk mindentől megvédeni, csak azt érjük el, hogy nem lesz önbizalma, és minden új helyzettől szorongani fog. És persze bizonyos életkörülmények, események, mint költözés, új környezetbe, társaságba kerülés, egy-egy szeretett személy elvesztése is mind-mind vezethetnek szorongáshoz. Szerencsére a figyelmeztető jelekre figyelő szülő jó eséllyel tud segíteni a gyereknek „kijönni az alagútból”, mint ahogy tevékeny résztvevői lehetünk a megelőzésnek is.   

Hogyan segíthetünk?

1. Engedjük játszani

Minél többet, minél szabadabban, amikor csak lehetséges. Figyeljük meg, milyen játékban leli örömét, és hagyjuk, hogy abban kiteljesedjen. A szaladgálás, a hintázás, a mászókázás, a “játszóterezés”, azaz a szabad mozgás adta öröm nemcsak segíti a feltöltődést, hanem a tanulási képességek fejlődésében is hasznos lesz. 

2.  Legyünk kéznél

Természetes, hogy kezdetben a pici világát teljesen mi, szülők töltjük ki. De ne felejtsük el, hogy bár később már nem csak mi jelentjük számára a mérvadó környezetet, mindig szüksége lesz ránk. Akárhány éves is gyermekünk, éreztessük vele, akár szavakkal, akár öleléssel, egyéb gesztussal, hogy mindig számíthat ránk. Ennél jobb stresszoldás talán nem is létezik.

3. Tanulja meg a tudatos ellazulást, relaxálást

Manapság már annyi stresszoldó technika létezik a gyermekjógától az autogén tréningig, hogy mindenki megtalálhatja a maga számára megfelelőt. Segítsünk gyermekünknek ezek megismertetésében, hogy ki tudja választani, melyik módszerhez nyúljon, hogy megelőzze a szorongást. Már azzal sokat segíthetünk, ha megtanítjuk lassan mélyeket lélegezni, ezt a technikát hatékonyan tudja bevetni egy-egy stresszhelyzet alkalmával.   

4. Ne hasonlítgassunk 

Nem vezet jóra, ha állandóan hasonlítgatjuk valakihez, ezért ne tegyük, sőt biztassuk gyermekünket is arra, hogy ő se tegye. Inkább készítsünk közösen listát a legjobban kedvelhető tulajdonságairól, amit aztán elővehet, ha negatív összehasonlításban lesz része.

5. Tanítsuk meg nemet mondani

Sokszor a szorongás hátterében az áll, hogy túlvállalja magát a gyerek, mert nem mer nemet mondani például egy plusz különórára, egy szorgalmi feladatra vagy egy hirtelen szerveződő, előre be nem tervezett programra. Magyarázzuk el neki, hogy sokkal jobb még az elején nemet mondani valamire, mint aztán összetörni a ránk zúduló, meg nem oldott feladatok alatt.

6. Járjunk Tündértáncra!

A kerületben a MOMKultban október elején indult a gyermektánc-terápiás foglalkozás. Ez az empátiás készséget és testtudatosságot fejlesztő táncos, mozgásos, beszélgetős foglalkozás az 5-10 éves korosztálynak ajánlott. A cél, hogy a gyermekek kapcsolatba kerülhessenek belső önmagukkal és társaikkal, ezzel utat nyitva személyiségük fejlődéséhez és a hétköznapi életben való boldogulásukhoz. A folyamat során az őket leginkább érintő lelki és közösségi témákkal foglalkoznak, ezzel is csökkentve bennük a mindennapok szorongásait. A foglalkozást óvodásoknak kedden 16:00-16:45-ig, iskolásoknak 17:00-18:00-ig tartják.