Hogyan jutalmazzuk jól gyermekeinket?

Szerencsére a büntetésen alapuló, poroszos nevelési módszer már a múlté, manapság mindenki tudja, hogy a cseperedő ifjúság esetében sokkal célravezetőbb a dicséret alkalmazása. Ezek a jutalmazási módszerek minden korosztály nevelésében beválnak, óvodásoktól a kamaszokig. Tartsuk azonban szem előtt, hogy a dicséret mértéke mindig legyen arányos a cselekedetével, nem érdemes túlzásokba esni.

Csak pozitívan!

Hajdanán, dédnagyanyáink idejében a fegyelmezés erejében hittek a szülők, tanárok: egy-egy jól irányzott fenékre verésben, illetve nádpálcás dorgálásban látták a megváltóerőt. A későbbi korszakokban aztán ez a nevelési módszer fokozatosan finomodott, hogy átadja helyét a dicséreten, pozitív megerősítésen alapuló metódusnak. S ugyan egyre több szakember látja úgy, hogy a túlzott dicséret káros is lehet, ám az a megállapítás máig elfogadott tény, miszerint a szép szó ezer büntetéssel felér.  

Ennek oka egyszerű, a dicséret megújuló erőforrás. Ha jól dicsérünk meg valakit, akkor az agya nagyobb teljesítményre lesz képes, vagyis minél többet dicsérünk, alanyunk annál inkább sikert sikerre halmoz majd.

Hatékony jutalmazási tippek 

Kisgyermekkorban a matricagyűjtés például tökéletes lehet az olyan egyszerű, de fontos viselkedésminták megtanulása esetén, mint amilyen az éjszaka az ágyban maradás képessége, vagy a helyes vécéhasználat elsajátítása. Ilyenkor a kívánt magatartás utáni matricaadás biztosítja a pozitív megerősítést a jó viselkedéshez. 

Kisiskoláskorban a korábbinál már kézzelfoghatóbb elismerési forma kell ahhoz, hogy fenntartsuk a gyerek motiváltságát. Ilyenkor már akár jutalmazási rendszereket is alkalmazhatunk, amelyek egyszerre több célt, vagy több magatartást ismernek el. Ekkor már a gyereket is bevonhatjuk a „játékba”. Javasoljon ő is jutalmakat, hiszen ő tudja legjobban, számára mi a legnagyobb motiválóerő, és közben jobban megérti ennek a pozitív stratégiának a lényegét is. Szülőként pedig érdemes megfigyelni, gyermekünk melyik kategóriába tartozik: abba, aki minden nap igényli a dicséretet, vagy abba, akit elég pár naponta ösztönözni ily módon.  

Nem ennyire egyszerű a képlet a tinédzserek esetében. Itt már semmit nem érünk a matricákkal, ezért a korábbiakhoz képest összetettebb módszert kell alkalmaznunk, nagyobb jutalommal, de ez ritkán jelentsen pénzt! Jó motiválóerővel bír például a tanulás utáni képernyőidő növelése, vagy egy későbbi lefekvési időpont a hétvégén. Fontos, hogy egyértelmű, betartható, előzetesen „kihirdetett” szabályokat alkalmazzunk a kamasz számára, hogy megértse, mit várunk tőle nap mint nap. 

Főbb szabályok

1. Csak pozitívan

Fontos, hogy a tett után soha ne maradjon el a pozitív megerősítés. Egyrészt gyerekeink ezekből tudják, tapasztalják meg, hogy odafigyelünk rájuk, és hogy fontosak számunkra. Másrészt ezzel támogatjuk, erősítjük az önállóságukat és a belső értékrendjük megszilárdulását is. 

2. Alkalmazzuk mértékkel

Tartsuk be a kevesebb néha több aranyszabályt, ne nyakló nélkül osztogassuk az elismerő szavakat. Ezt támasztotta alá egy közelmúltban megjelent tanulmány is.

Ennek során kínai kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy azokra a gyerekekre, akiket okosságukért túlmagasztaltak a szüleik, egy-egy dolgozat megírásakor sokkal jellemzőbb volt a csalás, mint az egészséges mennyiségű dicséretben részesülő társaikra. 

A vizsgálat összegzése kapcsán Li Zhao, a Hangcsoui Egyetem munkatársa elmondta, hogy “egy gyermek bizonyos képességeinek dicsérete, mint például az eszének, intelligenciájának a kihangsúlyozása egyfajta nyomásgyakorlás a teljesítményre, a másoknak való megfelelés folyamatos ingerét ülteti a kicsibe, amihez hozzátartozik az is, hogy minden áron, akár még csalással is megfeleljen a róla kialakított képnek.”

3. Mindig odafigyelve

Ha már elismerünk, mindig csak akkor tegyük, ha komolyan is gondoljuk, az üres dicséret értékét veszti a gyermek szemében. A legjobb, ha egy adott teljesítményt dicsérünk, és ha úgy értékeljük cselekedetét, hogy általánosítás helyett konkrétan megfogalmazzuk, miért gondoljuk, hogy ügyes volt. Azzal, hogy részletesen értékelünk, ráadásul azt is megmutatjuk, hogy mennyire odafigyelünk rá.  

4. Ne legyen mézesmadzag! 

A jutalmazással, ajándékosztással legyünk óvatosak. Ha lépten-nyomon tárgyakkal, pénzzel próbálunk ösztönözni, megszűnik a gyerek belső motivációja, és mi pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szerettünk volna.

Azaz egy idő után akkor sem mozdul, ha ígérgetünk, vagy visszakérdez, hogy mit kap érte cserébe, és csak akkor fog bármit is megtenni, ha neki az „megéri”. Sérül az értékrendje, a felelősség- és kötelességtudata, csökken a motivációja, mindent „üzleti alapon” csinál.

 

Egyéni vagy csoportos családállítás 

Ha úgy érzi, mégsem talál utat gyermekéhez, és szeretne gyermeke viselkedésén változtatni, nevelési problémáira megoldást találni, részt vehet a Hellinger-féle egyéni vagy szülőknek szervezett csoportos családállításon, amelyeket Tüske Ágnes pedagógiai szakpszichológus, családállító terapeuta vezet.