Hogyan vezessük be a gyerekeket az okoseszközök világába?

A gyerekek már pici koruktól kezdve másolnak minket, a szokásainkat. Nem csoda, hogy négyévesen már ők is laptopra vagy telefonra vágynak. Természetesen a kicsiknek még nem való semmilyen digitális eszköz, de amint iskolába kerülnek – tetszik, nem tetszik – a közösségi nyomásnak is köszönhetően, ez a témakör egyre inkább napirendre kerül.

Arra, hogy miként kell ezt a témát jól és felelősen kezelni, nincs még bevált recept. Ennek egyrészt az az oka, hogy mi szülők még csak tanuljuk, ők viszont már a digitális eszközökkel körülvett világba születtek bele. Kevesebb, mint 20 év alatt lezajlott a digitális forradalom azon része, amely már a mindennapjainkat is behálózza! Ennyi idő alatt sem az orvostudományi, sem a szociológiai kutatások nem forrtak ki annyira, hogy tiszta iránymutatásokat kapjunk. Egy viszont biztos: a digitális jelent már pici kortól kezdve sem lehet figyelmen kívül hagyni a gyereknevelésben.

A CleverSide foglalkozásain rendszeresen beszélgetnek a gyerekekkel és a szüleikkel a digitális eszközök használatáról. A tapasztalataik alapján nagyon eltérő álláspontok alakulnak ki a kérdést illetően. A mérleg egyik nyelve, amikor a szülő a kisiskolás gyerekét semmilyen formában nem engedi közel jutni a digitalitás világához, a másik, amikor a gyerek már kiskorában korlátlan hozzáférést kap ezekhez az eszközökhöz.

Ebben a kérdésben nagyon fontos az egyensúly: nem jó a teljes tiltás, mert a suliban elhangzó beszélgetések egy részéből így kirekesztjük a gyereket, és miután egyre több osztálytársának lesz okoseszköz-hozzáférése, a közösségi nyomás hatására a gyerekünk titokban fog ismerkedni ezzel a világgal.

Nem jó a teljes szabadság sem, hiszen a gyerekeknek csak azért adni eszközt a kezükbe, hogy elfoglalják magukat, lehet, hogy pillanatnyilag egyszerűbbnek tűnő megoldás, de valójában olyan, mintha egy autópályára engednénk rá őket. Nem ismerik ezt a környezetet, amely ráadásul tele van olyan tartalommal, ami számukra nem megfelelő, sőt veszélyes.

Ezért hozzuk a gyerekek életkorának megfelelően egyensúlyba ezt a kérdést, hiszen rengeteg okos és hasznos tanulási lehetőség rejlik a digitális eszközök és tartalmak értelmes, életkornak megfelelő használatában!

DIGITÁLIS KRESZ – kezdjük idejében!

Hatéves kor alatt elsősorban azt a tartalmat fogyasztják a gyerekek, amit a testvéreiktől vagy a szüleiktől látnak, de amint egyedül, kontroll nélkül engednénk őket akár csak mesét nézni egy videómegosztó portálon, már azonnal indokolt a szűrőprogramok használata. Ezzel kapcsolatban a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság oldala is tanácsot tud adni.

Már a böngészők beállításai közt is találunk tartalomkereső szűrőket, amelyekkel pár kattintással optimalizálni lehet a kereséseket. Fontos, hogy ilyen kis korban bármilyen képernyő nézés időtartama, legyen az mese a televízióban vagy interneten, esetleg netes játék használata – összesen napi két óra alatt ajánlott!

Kisiskolás korban számos dolog indokolhatja, hogy a gyerekünkről tudjuk, hogy mikor, hol van. Első lépésként az okosórák használatát ajánljuk, hiszen ezek az eszközök tökéletesen kielégítik ezt az igényt. Otthon a digitális időtöltés legyen a család része: ne engedjük a gyerekeket egyedül játszani és bóklászni a neten. A legjobb megoldás, ha mi magunk is velük játszunk, és együtt keresünk rá olyan témákra, amelyek épp érdekesek számukra.

A közös élmény bizalmat ad a gyerekeknek, így az élményeiket könnyedén meg tudják velünk osztani. Fontos, hogy a digitális tartalmak kapcsán is fennmaradjon a folyamatos párbeszéd köztünk és a gyerekünk közt.

A bizalom következő láncszeme az okoseszköz, számítógép önálló használata. Ezzel kapcsolatban az érintettek is kaptak tanácsokat a Hegyvidéki Önkormányzat által szervezett „Szülői akadémián”, és ezzel egyetértésben a CleverSide ötletgazdái gyakorló szülőkként is javasolják, hogy legyen egy házirend, egy olyan leírt „szerződés”, amit együtt alakítunk ki a gyerekekkel. Ez tartalmazza az alapvető szabályokat (pl. étkezés közben nem mobilozunk, este kikapcsoljuk a telefont, az ágyban lefekvés előtt már nem használjuk a mobilt stb.).

Adjunk a gyermek számára heti vagy napi játszásidőt. Az időkeretet ki lehet adni napi adagban, vagy hétvégére, ahogy tetszik, viszont következetesen be kell tartani. Az adott időkeretet mindenképpen érdemes „ellenőrizni” egy screentime alkalmazással, amely méri, hogy az adott eszközön mit és mennyi ideig nézett a gyerekünk.

Egy szerződésnek viszont több aláírója kell, hogy legyen, vagyis a szabályok csak akkor tarthatók be, ha a család minden tagja – igen, a felnőttek is – magára nézve érvényesnek tekinti őket!