Edzés vagy tanulás: tényleg választani kell?

Míg a szülő tudja, a gyerek érzi, hogy szüksége van a mozgásra. A kezdeteknél nincs is gond, sokan kisiskolás korban lelkesen elkezdenek edzésre járni. Ahogy azonban telnek-múlnak az iskolás évek, egyre többen hagynak fel a sporttal, előtérbe helyezve a tanulást. Mintha kötelező lenne dönteni a kettő között. Valóban, sokszor a tanárok, de a szülők is választásra kényszerítik a gyereket, hiszen nem lehet elég korán kezdeni a továbbtanulásra való maximális felkészülést.

Ezért a gyerekek többsége az iskolai tanórákat követően már általános iskolában rohan az aktuális három–négy különóra valamelyikére, majd a nap végén hazaérve igyekszik elkészíteni a másnapi leckét úgy, hogy még a napi edzésadagot is legyűri. Nem csoda, ha fáradt a gyerek és nem mindig képes, akar még este is biflázni. Ez aztán előbb-utóbb meglátszik az érdemjegyeken is. Ilyenkor hangzik el a felnőttek részéről, hogy lassan határozni kell, sport vagy tanulás, és ilyenkor dönt a legtöbb szülő úgy, hogy a mozgást addig engedi, míg az nem megy a tanulás rovására. De vajon jó döntés-e megvonni az edzést, ha romlik a tanulmányi eredmény?

A választási kényszer

Egy szülői közvélemény-kutatás során nem volna meglepő, ha többen voksolnának a tanulás fontosságára. Pedig lehet, hogy csak súlyozni kellene, hogy mire koncentráljon erősebben a gyerek. Az már kisebb korban kiderül, mely tantárgyak érdeklik jobban. Érdemes lehet ilyenkor félretenni azt a vágyálmot, hogy gyermekünk osztályelső lesz, mert lássuk be, a mai tudásanyag-halmaz mellett ez nem sikerülhet mindenkinek. Sajnos - szemben a sporttal, ahol van lehetőség a legmegfelelőbb sportág kiválasztására - az oktatásban egyelőre nincs nagy mozgástér a gyerek számára. Minden tantárgyat tanulni kell, ráadásul a lehető legjobban, mert ez az általános tanári és szülői elvárás. Így aztán nem meglepő, hogy a kevésbé kedvelt tantárgy órái kínszenvedést jelentenek. Ez a hozzáállás pedig előbb-utóbb az érdemjegyekben is tükröződik, ami automatikusan beindítja a szülői vészjelzőt. Ilyenkor próbálja a legtöbb felnőtt a kedvenc tevékenységtől, az edzéstől való eltiltás fenyegetésével rábírni a gyereket a tanulásra. Így viszont, mivel a tanulás lesz az a rossz, ami miatt nem folytatható a kedvenc mozgásforma, még kevesebb lelkesedéssel megy majd a tanulás, ami akár - következetes szülői magatartás esetén - a sport végső elhagyásával jár. Az így elért siker azonban kétséges.

A mentális edzés

Természetesen a tanulás nagyon fontos az ember életében, és az is igaz, hogy nem csak az örömmel tanultakat kell elsajátítania a tanulóknak. Ahhoz, hogy rálátása legyen a világra, a tantárgyak széles körében kell és érdemes jártasságot szereznie minden gyermeknek. Ráadásul ez hasonlóan működik, mint a sportban. Ha elmarad a kellő gyakorlás, elmaradnak a kívánt eredmények is. A sikereket a tanulás terén is csak rendszeresen ismétlődő, és kellő mennyiségű munka ráfordításával lehet elérni. De szükségtelen letenni egyik vagy másik mellett a voksunkat. 

Mozgás és tanulás együtt hatékony 

A testmozgás és a tanulás szoros, pozitív kapcsolatban van egymással. A testmozgás felpörgeti a véráramlást az egész szervezetben, így az agyban is. Friss aggyal könnyebb megtanulni a tananyagot, a gyerek könnyebben fogja fel a tanulnivalókat, egyszerűbb számára a régihez kapcsolni az új tudásrészt. Ráadásul a testmozgás segít a koncentráció növelésében, egyúttal csökkenti a stresszt, és segít jobb hangulatba kerülni. Igaz ez fordítva is. A rendszeres szellemi torna jó hatással van a fizikai teljesítőképességre. Ezért van az, hogy a szellemi fáradtság után még kifejezetten jól is esik egy kiadós mozgás. Aki tehát szellemi munkát végez, és mellette az életébe még kellő mennyiségű testmozgást is beiktat, annak jobb lesz a teljesítőképessége annál, aki nem sportol mellette. 

Miért jó, ha sportol?

Tény, hogy a rendszeresen sportolók általában egészségtudatosabbak társaiknál, jobban odafigyelnek az életvitelükre, táplálkozásukra, kevesebbet vagy nem dohányoznak, és még a stresszt is jobban kezelik. Mindez pozitívan hat a tanulásra. 

A rendszeresen sportolókra jellemző az is, hogy az átlagosnál jobbak az emberi kapcsolataik, jobban bírják a terhelést, kevésbé fáradnak el, és kevésbé jellemző rájuk a kimerültség, az általános szorongás, vagy a depresszió. Azaz, aki rendszeresen mozog, jobb eredményeket érhet el az iskolában a nem sportoló társainál. 

A sportolónak feszítettebb a munkatempója, és mivel sosincs elég ideje, koncentráltabb a tanulásban is. Ezért kevésbé jellemző rájuk, hogy „elússzanak” az időben, nem nyomkodják annyit a telefont. Az egész napjuk megszervezésében célirányosabbak, pontosan beosztják az idejüket.  

Épp ezért minden gyereknél fontos lenne a napi kiadós mozgás beiktatása a tanulási idő mellett. Nem kell aktívan sportolni, elég, ha délutáni tanulás közben kisebb, mozgással töltött szüneteket tart a diák. Hatékony lehet akár az is, ha a tananyagok közé egy-egy rövid sétát iktat be a gyerek.  

Egy biztos, a sokéves görög felfogás a testi-lelki jó kondíció alapja ma is, ha a fizikai és a szellemi tevékenységeket jól és egymást kiegészítve válogatjuk össze. 

Kapcsolódó HEGYVIDÉK kártya elfogadóhelyek:
https://hegyvidekkartya.hu/elfogadohelyek/ SZABADIDŐ | SPORT