Tényleg öröklődnek a fogászati problémák?

Egyes szájjal kapcsolatos tulajdonságok valóban örökölhetők, például az állkapocs formája, a fogak és az állcsontok mérete, alakja, a fogzománc vastagsága, a fogak színe, a fogágybetegségek bizonyos típusai, sőt, kutatások szerint a nyáltermelés sajátosságai és a szájüregben lévő, úgynevezett szájflóra összetétele is.

Ezek bizonyos szinten hatással vannak a fogak egészségére: például a torlódott, rendetlen elhelyezkedésű fogak nehezebben tisztíthatók, így a zugokban megrekedt ételmaradékban és lepedékben könnyebben megtelepednek a fogzománcra káros savat termelő vagy gyulladást keltő baktériumok. Van néhány genetikai eredetű fogbetegség is, amely a fogzománc súlyos károsodása miatt fogszuvasodásra, fogvesztésre hajlamosít. Ezek azonban ritkák, hat-nyolcezer emberből egyet érintenek. Vannak olyan, az állkapocs és a fogazat állapotát érintő elváltozások is – például csírahiány, számfeletti fogak, mélyharapás, ajak- vagy szájpadhasadék –, amelyeknél szintén örökölhető a hajlam.

 

Ne nyugodjunk bele a problémákba!

„Sokan azt hiszik, hogy ha elromlanak, kihullanak a fogaik, krónikus ínygyulladást vagy még súlyosabb fogászati problémát tapasztalnak, akkor annak csak az öröklődés lehet az oka. Ám fogazatunk épségét és a szájüregünk egészségét több körülmény is befolyásolhatja. Az alkati adottságok mellett a legfontosabbak az életmódbeli tényezők, a táplálkozás és a fogápolás, a megfelelő szájhigiénia. Kizárólag a családi genetikában keresni a fogazati problémák és a fogvesztés okait mindenképpen téves és nem is veszélytelen, mivel felmentést ad azokkal a teendőkkel kapcsolatban, amit az illető megtehet fogazata épségének megőrzéséért” – mondta dr. Pogonyi Kinga, a Budai Egészségközpont konzerváló fogászati és fogpótlástan szakorvosa.

Semmiképp se nyugodjunk bele az öröklött fogászati hátrányokba, inkább legyünk tisztában ezekkel, és mielőbb kezeltessük őket. Panaszmentesen is javasolt félévente felkeresni a fogorvost egy kontrollvizsgálat és fogkő-eltávolítás miatt. Ha tudjuk, milyen fogászati gondok fordultak elő a családunkban (például ínygyulladás, korán elvesztett fogak), akkor érdemes fokozottan figyelni az adott problémára, és a kezelőorvossal is megbeszélni, mi lehetett az oka, és mit lehet tenni ennek elkerüléséért. 

 

Alakítsuk ki a napi szájápolási rutint gyermekkorban!

A fogszuvasodást gyermekeknél leginkább úgy lehet megelőzni, ha elérjük, hogy lelkesedjenek a mindennapos szájápolásért. A fogmosás általában nem tartozik a gyerekek legkedveltebb tevékenységei közé. Elfogadhatóvá és szórakoztatóvá is tehetjük azonban, ha olyan fogkrémet és fogkefét választunk, amelyet szeret és használni akar.

• Keressünk a gyermekek számára vonzó ízesítésű és színű gyermekbarát fluoridos fogkrémet. Léteznek a felnőttek igényeihez jobban igazodó k is, így a legtöbb család többtípusú fogkrémet használ.
 

Nem csak a fogkrém típusa fontos, ugyanolyan elsődleges az is, hogy tudjuk, hogyan kell fogat mosni. Már korán tanítsuk meg gyermekeinket a helyes technikára, ezzel a megfelelő szájápolási szokások kialakulását is segítjük. Nem kell bonyolultan magyarázni a helyes fogmosási technikát. Az alábbi egyszerű lépésekkel jól indulhat a gyermek ezen a téren.

• 45 fokos szögben emeljük a fogínyünkhöz a fogkefét.

• Óvatos, rövid mozdulatokkal mozgassuk előre-hátra a fogkefét fogaink első részén, hátsó részén és a felső felén. Az ínyünket ne dörzsöljük erősen, mert irritációt okozhatunk.

• Ne feledjük a felső és az alsó elülső fogak mögötti részt sem megmosni (és fogselyemmel tisztítani). Az alsó elülső fogak mögötti rész fogkőképződésnek van kitéve, ezért figyelnünk kell rá. A kefe felső sörtéivel tudjuk elérni ezt a részt – egyes fogkeféknek enyhén hosszabb a hegye, hogy el tudják érni ezeket a helyeket.