Előzzük meg a csontritkulást!

Az oszteoporózis, vagyis csontritkulás a csontváz generalizált megbetegedése, amelyre a csontminőség romlása és a csonttömeg csökkenése jellemző. A csontok szerkezetük károsodása miatt porozitásuk növekedésével egyre törékenyebbek lesznek, a törési rizikó növekszik. Ez a csontvesztés észrevétlen, az életkor előrehaladtával fokozódik, és csak későn okoz tüneteket, amikor a csökkent szilárdságú csont eltörik, ezért hívják néma járványnak.

A csontritkulás előfordulása

A csontritkulás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a szív- és érrendszeri betegségek után a világ második legnagyobb súlyú népegészségügyi problémája. Az oszteoporózisos törések száma az ezredfordulón 1,6 millió volt, de mára messze túlhaladta az évi kétmilliót, és 2050-re évente 6,5 millió törést prognosztizálnak világszerte. 

Ennek oka a népesség növekedése, elöregedése, valamint a civilizációs ártalmak: a nem megfelelő táplálkozás és a mozgásszegény életmód. Főleg Ázsiában és Dél-Amerikában várható a néma járvány robbanásszerű megjelenése, de Európa is felkészületlen. Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az oszteoporózisos törések megelőzése elégtelen, és a legfejlettebb egészségügyet működtető országok traumatológiai és ortopédiai kapacitása sem lesz elegendő az ellátásra.

Magyarországon 50 éves kor fölött közel 1 millió főt érint, 2:1 arányban nőket és férfiakat. A menopauzán átesettek és az időskori, öregedéssel összefüggő elsődleges oszteoporózisos betegek adják az esetek 80 százalékát. Másodlagos oszteoporózis más betegségekhez társulva vagy egyes gyógyszerek hatására (például: közepes és hosszú távú szteroidszedés) alakulhat ki.

Mi okozza?

A csonttömeg csökkenését az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel, a mozgásszegény életmód, a dohányzás és az alkoholfogyasztás is fokozza. Hazánkban minden ötödik ember súlyos D-vitamin-hiányban szenved a tél végére, valamint a napi kalciumszükséglet felét juttatja be a szervezetébe.

A csontritkulás jelentősége

Majdnem minden harmadik másodpercben történik oszteoporózisos törés világszerte. Leggyakrabban a gerinc, a csípő és a csukló csontjait érinti.

A menopauzán túli nők közel 30 százaléka szenved csontritkulásban, akik közül minden harmadik számíthat oszteoporózisos törésre. A csontritkulással összefüggő csípőtörések magas halálozással járnak, a műtött betegek 9 százaléka egy hónapon, 30 százaléka egy éven belül meghal. A csípőtörés után a betegek fele élete végéig ellátásra szorul.

A betegség diagnózisa

A betegség diagnózisa a csontsűrűség mérésen alapul. Ez több módszerrel lehetséges, ezek közül a csont röntgenabszorpcióján alapuló DEXA a legelterjedtebb. A készülék a csont ásványianyag-tartalmát méri, a mért értéket egy egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítják. Azonban az oszteoporózisos törést szenvedettek között sok a normál csontsűrűségű beteg, ezért is fontos a DEXA vizsgálat mellett a csontritkulás rizikófaktorainak figyelembevétele és a 10 éves törési kockázat számítása (FRAX).

A csontritkulás kezelése

A megelőzés alapja a lehető legnagyobb csonttömeg elérése és megőrzése, amelyben elengedhetetlen szerepe van a rendszeres, aktív testmozgásnak, valamint a megfelelő mennyiségű kalcium- és D-vitamin-pótlásnak. A már kialakult csontritkulás esetén a gyógyszeres kezelés célja a csontállomány csökkenésének lassítása, esetleges növelése. A rendszeres gyógyszerszedés és csontsűrűség-ellenőrzés mellett nagymértékben csökkenthető az első vagy a további törések kialakulásának kockázata.

Amennyiben hasonló panaszaink vannak, érdemes bejelentkeznünk reumatológia szakrendelésére és konzultációra, például a Swiss Prémium Egészségközpontba.