Alhasi fájdalom – Krónikus kismedencei fájdalom tünetegyüttes

A krónikus kismedencei fájdalom tünetegyüttes nem kizárólag, de elsősorban a nőket érinti. A különféle okokból kialakuló krónikus alhasi fájdalmak a nők nagyjából 25 százalékánál vannak jelen.

 

A legjellemzőbb tünetek

A tünetegyüttes gyanúja elsősorban azokban az esetekben merül fel, ahol a fájdalom nem ciklikusan (mint például a fájdalmas menstruáció), hanem állandóan jelen van, és legalább 3-6 hónapja többé-kevésbé folyamatosan fennáll. A fájdalom- vagy kellemetlenségérzet fokozódhat, ha hosszabb ideig kell egyhelyben állnia, és csökkenhet olyankor, amikor fekvő helyzetben van. A fájdalomérzet lehet viszonylag enyhe is, egyes esetekben viszony annyira intenzív, hogy elszenvedője dolgozni, aludni, vagy mozogni sem tud.

Hogyan diagnosztizálható a probléma?

A diagnózis felállítása – a háttérben álló többféle lehetséges kórkép miatt – rendszerint nemcsak a nőgyógyászat, hanem a radiológia területén is jártas szakorvosok együttműködését igényli, igény szerint más orvosi szakterületek (például urológus, gasztroenterológus, esetleg onkológus) képviselőinek bevonásával.

Ennek oka, hogy a nőgyógyász által elvégzett hüvelyi ultrahangvizsgálat sok esetben egyáltalán nem elég a pontos diagnózis felállításához, ehhez további képalkotó – hasi ultrahang, CT, MRI – elvégzésére is szükség lehet.

A diagnózis ezt követően sem mindig állítható fel pontosan: ilyen például az, amikor a probléma hátterében nem nőgyógyászati, hanem urológiai – kifejezetten a kiválasztó szervrendszert érintő – vagy gasztroenterológiai, azaz a bél- és emésztőszervrendszert érintő probléma húzódik meg. A diagnózis meghatározásához ilyenkor urológus és gasztroenterológus szakember közreműködése is szükségessé válik. Onkológus szakorvost vonnak be a folyamatba továbbá akkor, ha valamilyen jó- vagy rosszindulatú elváltozásra derül fény a diagnosztikai vizsgálatok során.

Miben egyedülálló az Istenhegyi Klinika rendelése?

Az Istenhegyi Magánklinikán elérhető szakrendelés hazai viszonylatban egyedülálló különlegessége, hogy nemcsak a szükségesnek ítélt diagnosztikai vizsgálatokat végzik el, hanem egy olyan betegirányítási rendszert is megpróbáltak létrehozni, amelyben a pácienseket nem véletlenszerűen és rendszertelenül küldik a különféle vizsgálatokra.

A krónikus kismedencei fájdalom szindróma esetén azért kiemelten fontos mindez, mert a probléma mögött jó néhány ok húzódhat meg, amelyek nemcsak egyféle szervrendszert érinthetnek. Az állami és a magánellátásban is gyakran előfordul, hogy a fájdalommal jelentkező pácienseket orvostól orvosig, kivizsgálásról kivizsgálásra irányítják, a folyamat azonban nincs kellően összehangolva: a klinikán ezt a hiányosságot szeretnék kiküszöbölni egy olyan rendszerrel, amelyben szoros együttműködés van a nőgyógyász és a radiológus szakorvos között, az elvégzendő vizsgálatokat a lehető legracionálisabb sorrendben végzik el, az eredményekről pedig folyamatosan konzultál egymással az összes olyan szakorvos, aki diagnosztikai vizsgálatokat végzett egy-egy páciensen. 

Milyen vizsgálatokra és milyen sorrendben van szükség?

Az első konzultációs alkalmon a nőgyógyász szakorvos áttekinti, hogy milyen jellegű fájdalmaink vannak, illetve milyen korábbi betegségek fordultak elő a családunkban. Ezt rutin fizikai vizsgálatok követik:

• Kismedencei vizsgálat, amelyből következtetni lehet az esetlegesen jelenlévő fertőzésekre, kitapinthatók a rendellenes növekmények és a medencealapi izmok feszítettsége.

• Laborvizsgálatok a fertőzéses eredetű betegségek kizárására, általános vér- és vizeletvizsgálat.

• Hüvelyi ultrahangvizsgálat, amellyel felmérhető a méhizomzat és a méhnyálkahártya állapota, valamint a gyulladásos, daganatos elváltozások – polip, mióma – is láthatóvá válnak. A petefészkek ultrahangos képe a cisztákról, a hormonzavarokról és a különféle jó- vagy rosszindulatú elváltozásokról is tájékoztat.

 

Ezt követően – az eredmények kiértékelése után – kerülhet sor az alábbi vizsgálatokra:

• Hasi és kismedencei ultrahang, amely további információkat szolgáltat a petefészkek és a méh, valamint a húgyhólyag és a hasüregi szervek (máj, epehólyag, hasnyálmirigy, lép, vesék) állapotáról.

• CT- vagy MR-vizsgálat, amellyel felmérhetők a kismedencében esetlegesen jelenlévő rendellenes szövetstruktúrák, növedékek.

 

Mindezeket követően diagnosztikai célú laparoszkópiára is sor kerülhet, amelynek során a hasfalon ejtett vékony metszésen keresztül egy apró kamerával összekapcsolt csövet vezetnek a hasüregbe, amely megjeleníti a kismedencei szerveket. A módszer különösen hasznos az endometriózis és a krónikus kismedencei gyulladás diagnózisának felállításában, emellett egyes esetekben az endometriális szövetdarabok már a diagnózissal egyidejűleg eltávolíthatók a segítségével.