Nem csak szülői nyaggatás: így kerüljük el a fülhallgatók okozta halláskárosodást

„A fiatalkori hallásvesztés vagy fülzúgás több tényezőre vezethető vissza. A jelenség hátterében egyrészt az áll, hogy az emberek túl nagy hangerőnek vannak kitéve a különféle szabadidős helyszíneken, például klubokban, bárokban, szabadtéri koncerteken, mozikban, de még a fitnesztermekben is. Másrészt a fej- és fülhallgatók elterjedésével a fiatalok sokszor hosszú ideig és túl hangosan hallgatnak zenét, ami hosszú távon visszafordíthatatlanul károsíthatja a belső fület és a hallóidegeket.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a home office következtében rengeteg lett az online megbeszélés, így sokaknak állandóan a fülében van a fülhallgató, ami szintén megterhelő, még ha nem is hangos a beszéd.

Ezért fontos, hogy napközben ne csak a testünket mozgassuk át, hanem a fülünket is pihentessük” – mondta dr. Kraxner Helga, a Budai Egészségközpont fül-orr-gégész szakorvosa. 

 

Mi számít túl hangosnak?

Általában a 85 decibelt meghaladó hangokat (pl. egyes háztartási gépek, metró, különféle motorok hangja) kellemetlennek érezzük, a 120 decibeles hangerő pedig már a fájdalomküszöböt is átlépi. A fülhallgató használatakor a hang közvetlenül a dobhártya közelébe jut, így a fokozott hangnyomás miatt még inkább fennáll a halláskárosodás lehetősége. Fül- vagy fejhallgató viselésekor nemcsak a hangerőre, hanem a túl erős hanghatás időtartamára és rendszerességére is oda kell figyelni. Ügyeljünk arra, hogy a „fülesbe” jutó hangerő sose legyen több 85 decibelnél, és ilyen hangos zenét se hallgassunk folyamatosan 15 percnél hosszabb ideig. 

 

Mi történik a fülben a halláskárosodás során?

A külső hallójáraton, a fülkagylón keresztül a hang eljut a dobhártyáig, megrezegteti azt, majd a középfülben lévő kalapács, üllő és kengyel továbbítja a rezgést a belső fülbe, ahol a csiga receptorsejtjei (szőrsejtjei) elektromos jelekké alakítják. Ha a hang túl nagy hangerővel jut a fülbe, zajártalmat okozhat, károsíthatja a receptorsejteket vagy egyéb idegelemeket, amelyeknek a feladata az elektromos jeleket a belső fülből az agyba vezetni. Ha az idegsejtek megsérülnek, akkor az információ nem jut el az agyba, tehát egyre szűkebb tartományban leszünk csak képesek érzékelni a hangokat.

Először többnyire a magasabbak vesznek el: elmosódnak egyes szótagok, hangok. A mélyebb hangok észlelésének képessége tovább marad meg. Mind az egyszeri extrém hanghatás (pl. egy robbanás hangja), mind a folyamatosan túl nagy hangerő károsodást okozhat a belső fülben, a csigához kapcsolódó idegsejtekben. Amennyiben hirtelen halláscsökkenést, fülzúgást, szédülést tapasztalunk, a lehető leghamarabb forduljunk fül-orr-gégész szakorvoshoz. 

 

Tanácsok a biztonságos headsethasználathoz

• A füldugós, közvetlenül a dobhártya mellett elhelyezkedő eszközök helyett használjunk inkább a fülre kívülről illeszkedő, zajszűrő funkcióval ellátott fejhallgatót.

• Hallásunk védelmében tartsuk be a 60+60 szabályt: a hangerő ne haladja meg a maximális hangerő hatvan százalékát, és naponta 60 percnél hosszabb ideig ne hallgassunk 85 decibelnél hangosabb zenét.

• Autózás, közlekedés közben óvatosabban bánjunk a hangerővel. Nemcsak azért, mert a külső hangok kizárása balesetet okozhat, hanem azért is, mert ilyenkor épp a külső zajok miatt a kelleténél hangosabban hallgatjuk a zenét.

• Negyedóránként szakítsuk meg a fül- vagy fejhallgató folyamatos használatát, és pihentessük a fülünket.

• Ne cserélgessük családon vagy baráti körön belül se a dugós fülhallgatókat.

• Időnként fertőtlenítsük és/vagy cseréljük a fülhallgató borítását.

• Ha módunk van rá, inkább hangfalakat használjunk, mint fülhallgatót.

• A megelőzés érdekében kisgyermekkortól kezdve járjunk rendszeresen fül-orr-gégészeti szűrővizsgálatokra. Amennyiben pedig fülzúgást vagy a halláskárosodás jeleit (például magas hangok vagy beszédértési nehézségek) tapasztaljuk, feltétlenül forduljunk szakemberhez.