Mit tehetünk kánikulában a testünk túlhevülése ellen?

A felnőttek normálnak tekinthető testhőmérséklete 36,5 és 37,5 Celsius fok között mozog. A testhőmérsékletet több minden befolyásolja, az adott ember kora és neme, a napszak, nők esetén a havi menstruációs ciklus, a fizikai aktivitás, a mentális terhelés. Mivel a külső környezetünk hőmérséklete mindig más, a szervezetünk bonyolult rendszer segítségével szabályozza, hogy a körülményektől függetlenül a testhőnk mindig ebben a normál tartományban maradjon. 

 

Mi ebből annyit érzékelünk, hogy ha a külső hőmérséklet emelkedni kezd, vagy például intenzív sport hatására kimelegszünk, akkor izzadni kezdünk, mert a verejték, amely a bőrünkről elpárolog, hűsíti a testünket. A testünket borító szőrszálak pedig rásimulnak a bőrre, ezáltal kevésbé melegítve azt, mint amikor a hidegben felállnak, hogy a köztük megrekedő meleg levegő melegítse a szervezetet.

 

Hipertermia 

 

Előfordul azonban, hogy a szervezet hűtőmechanizmusa nem működik megfelelően. Ilyenkor a szervezet túlhevül, ez a hipertermia. Bekövetkezhet amiatt, mert túl meleg van a környezetünkben, különösen, ha a magas külső hőmérséklet és a magas páratartalom együtt van jelen.

Ezen kívül előfordulhat akkor is, ha a testünk termelt túl sok hőt, és már nem képes elég gyorsan elvezetni azt. A hőháztartás felborulása lehet bizonyos kemikáliák, gyógyszerek vagy kábítószerek fogyasztásának hatására is. A hipertermia életveszélyes is lehet, ezért orvosi kezelésre van szükség a bekövetkeztekor. Elég csak a klímaváltozás miatt Európában is egyre gyakrabban bekövetkező nyári hőhullámok áldozataira gondolni, hogy lássuk, milyen óriási károkat tud okozni. 

 

Figyeljünk a tünetekre! 

A hipertermia egyik első tünete a bőséges izzadás, amit később egy ellenkező tünet, az izzadás megszűnése, a bőr száraz tapintásúvá válása követ. A szervezet ugyanis érzékeli, hogy ebben az esetben az izzadás nem segített, nem tudta lehűteni a testet. A hőártalom első jele a gyengeség, a szédülés, az émelygés, a hányinger, a heves szívdobogás. Jellemző tünet még a légzés felgyorsulása, felületessé válása, a vérnyomás leesése. A beteg dezorientált, zavarodott lesz, és ha nem kap időben orvosi segítséget, akár az eszméletét is elveszítheti, kómába eshet. 

 

Kikre a legveszélyesebb? 

A hipertermia nem minden korosztály számára jelent egyforma veszélyt. Túlhevülésnek leginkább azok a korosztályok vannak kitéve, amelyeknél a szervezet hőháztartásának megfelelő szabályozása még nem alakult ki, vagyis a csecsemők, kisgyerekek. De veszélyben vannak azok a korosztályok is, ahol ez a testhőmérséklet-szabályozó rendszer már nem működik elég hatékonyan, vagyis az idősebbek. Mindkettőre jellemző, hogy nem érzékelik úgy a szomjúságot, ahogy a fiatal felnőttek vagy a középkorúak, elfelejtenek inni, ezáltal pedig a kiszáradás is jobban fenyegeti őket. Emellett jobban ki vannak téve a hipertermiának a krónikus betegek is. 

 

Hogyan előzhető meg? 

Némi körültekintéssel a hipertermia megelőzhető, különösen a külső körülmények hatására bekövetkező túlhevülés. Nagy melegben nem szabad az utcára menni, csak a viszonylag hűvösebb kora reggeli vagy esti órákban. Az idősek ilyenkor menjenek sétálni, a csecsemőket ebben az időszakban vigyük le levegőzni. Aki a munkája miatt kénytelen a tűző napon tartózkodni, az viseljen védőfelszerelést, figyeljen a folyadékbevitelre, és menjen be rendszeresen az árnyékba pihenni. Az egyre szaporodó hőhullámok miatt sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint néhány évtizeddel korábban, mert a hipertermia is nagyobb veszélyt jelent. 

 

Mit tegyünk, ha észrevesszük magunkon a tüneteket? 

A riasztó tünetek önmagukban is megállásra késztetnek minket. Testünk vészjelzéseit tapasztalva igyekezzünk segítséget kérni, hűvös helyen – lehetőség szerint vízszintes helyzetben – megpihenni, a felhevült testünket a végtagjainkra helyezett vizes textíliával óvatosan hűteni, kis adagokban folyadékot pótolni. A hirtelen, drasztikus hűtés veszélyes lehet, ezért azt kerüljük el.

Ha az állapotunk nem javul perceken belül, azonnal hívjunk orvosi segítséget. És nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra, különösen a gyerekekre és az idősekre.