Ha sehogy sem tudunk lefogyni - az elhízás lehetséges hormonális okai

Az elhízás hátterében többféle endokrinológiai ok is meghúzódhat. 

 

A legismertebbek a következők:
 

• a pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis)

• a mellékvesekéreg túlműködése (Cushing-szindróma)

• az inzulinrezisztencia – emellett egy összetett anyagcserezavar, a metabolikus szindróma is jelen lehet

• nők esetében policisztás ovárium szindróma (rövid nevén PCOS) okozhat jelentős hízást a hastájékon

 

A kettes típusú cukorbetegség kockázata a két utóbbi tünetegyüttesnél magasabb az átlagosnál, ezért különösen ajánlott, hogy ne maradjanak éveken át kezeletlenül.

Feltétlenül érdemes felkeresnünk az Istenhegyi Klinikát abban az esetben, ha úgy érezzük, mindent megtettünk a jelenleginél alacsonyabb testsúly elérése érdekében, erőfeszítéseink azonban nem hoztak tartós eredményt. A konzultációkat dr. Balogh Illés, a terület egyik elismert szakembere tartja. 

Pajzsmirigy-alulműködés

A pajzsmirigy alulműködésének tünetei sokfélék lehetnek (pl. étvágycsökkenés folyamatos súlygyarapodás mellett) és az oka is többféle lehet, például a pajzsmirigy krónikus gyulladása, a hormontermelés szabályozásának zavara vagy akár jódhiány. A kezelés csak a kiváltó okok pontos feltárását követően kezdődhet meg.

Mellékvesekéreg-túlműködés

A jelentős has-, nyak- és arctájéki zsírlerakódással járó Cushing-szindróma oka a mellékvesekéreg kortizol nevű hormonjának túlzott termelődése. Ezt okozhatja a mellékvesekéreg hormontermelő sejtjeinek kóros működése és a hormontermelés szabályozásának zavara. A kezelés célja minden esetben a termelődő hormonmennyiség normális szintjének beállítása.

Inzulinrezisztancia

Az inzulin nevű hormon egyik funkciója, hogy szabályozza a sejtek glükózfelvételét, amely energiát biztosít számukra. Inzulinrezisztencia esetén hiába van jelen a vérben a megfelelő mennyiségű glükóz, a sejtek nem tudják azt elegendő mennyiségben felvenni. Ezért éhezni fognak, és csak a normálisnál jóval magasabb inzulinszint mellett tudnak majd annyi glükózt felvenni, amennyire a megfelelő anyagcseréhez szükségük van. Az inzulinrezisztencia tünetei változatosak lehetnek, alacsonyabb cukortűrő képesség fennállásakor például gyakran alakul ki hasi elhízás.

Az inzulinrezisztencia általában genetikai okokra vezethető vissza, de állandósulásában az életmód is jelentős szerepet játszik. Változtatni ma még csak az utóbbin tudunk: a későbbi szövődmények elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy minél hamarabb nekiálljunk a számunkra ideális életmód kialakításának. Megfelelő mennyiségű mozgás és változatos, feldolgozott szénhidrátokban minél szegényebb, zöldségekben és gyümölcsökben viszont minél gazdagabb étrend a megoldás. Ha az életmódváltás önmagában nem bizonyul elegendőnek, akkor emellett gyógyszeres úton is elősegíthető a megfelelő inzulinszint beállítása.

Milyen lépésekből áll az elhízás endokrinológiai okainak vizsgálata?

Ahhoz, hogy fény derüljön a belső elválasztású mirigyek nem megfelelő működése miatt kialakult hormonális elváltozásokra, általános fizikális vizsgálatra és vérvételre van szükség. A szükséges vérvizsgálatokat a szakorvos a fizikális vizsgálattal egybekötött konzultáció során határozza meg. A fizikális vizsgálatok az általános vizsgálaton felül többnyire a testsúly, a testmagasság, a has- és a csípőkörfogat méréséből állnak.

Amennyiben az előzetes vizsgálat alapján gyaníthatóan endokrinológiai okokra vezethető vissza az elhízás, attól függően, hogy a panaszok alapján a szakorvos melyik szerv kóros működésére gyanakszik, többféle hormon vérben mérhető szintjét is ellenőrizni kell.

Mellékvesekéreg-túlműködés esetén magas a vér kortizolszintje, emellett magas, vagy épp ellenkezőleg, alacsony az agyalapi mirigy kortizoltermelődést serkentő hormon, az adenokortikotróp hormon (ACTH) a koncentrációja. A férfi (androgén) hormonok szintje ugyancsak magas.

Az inzulinrezisztencia diagnózisa cukorterheléses vérvizsgálattal történik. Ennek során meghatározzák nemcsak a vércukorszintet, hanem a vér inzulinszintjét is. A vizsgálat során az éhgyomorra történőri vérvétel után cukorterhelés következik, amikor a páciens vízben oldott szőlőcukrot iszik. Ezt követően különböző időpontokban, több alkalommal is sor kerül a vér cukor- és inzulinszintjének mérésére. A cukorterhelés előtt, illetve után mért vércukor- és inzulinértékekből már biztonsággal meghatározható, hogy inzulinrezisztensek vagyunk-e vagy sem.