Új, veszélyes kullancsfajták hazánkban: hogyan védekezzünk ellenük?

A klímaváltozás hatására megjelent Magyarországon két új kullancsfajta, amely rengeteg kórokozót hordozhat, így akár a krími-kongói vérzéses lázat okozó vírust is.

 

A Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes két, hagyományosan Dél-Európában, Afrikában és Közép-Ázsiában elterjedt kullancsfaj. Jelentőségüket az adja, hogy mindketten képesek terjeszteni számos veszélyes kórokozót, többek között a krími-kongói vérzéses lázat okozó vírust. Ezek a mérsékelt éghajlaton nem jellemző kullancsok vándormadarak segítségével jutnak Európa északabbi térségeibe. Így kerülhetett a Margitszigetre is a 2009-ben, egy ottani sünön talált H. marginatum egy példánya is. A két említett kullancsfaj fokozott figyelmet igényel, mivel az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetően képesek túlélni az eredeti élőhelyüktől jóval északabbra. Felnőtt egyedeket találtak például Németországban, Svédországban, Csehországban és hazánkban is.

 

Hogyan ismerjük fel?

 

A többi hazai kullancsfajhoz képest a leglátványosabb különbség a lábak erőteljes sávozottsága. Ezenkívül a Hyalomma-fajoknál jellemző a háti rész aljának barázdáltsága. Ovális formájúak, nagyjából a hátuk közepénél a legszélesebbek. Méretük nemtől függően eltér, a nőstények átlagosan 5,5–6,5, a hímek 3,8–5,6 mm hosszúak, ezzel a hazánkban előforduló kullancsokhoz képest kifejezetten nagynak számítanak.

 

Hogyan terjed?

 

A két faj terjesztésében nagy szerep jut a vándormadaraknak. A kullancsok a madarakon élősködve, velük vándorolva juthatnak el Európa északibb területeire. A terjedést segíti, hogy meglehetősen hosszan, akár 26 napig is hajlamosak egy gazdaszervezetbe kapaszkodva élni. Az itt jellemző hideg telek korábban nem tették lehetővé az így behurcolt egyedek túlélését és esetleges szaporodását, azonban az elmúlt időszakban tapasztalható melegebb őszi és téli időjárásnak köszönhetően ez lassan megváltozik.

 

Milyen az életmódja?

 

A Hyalomma-fajok a gyakori magyarországi kullancsok lesből támadó stratégiájával ellentétben aktívan vadásznak, akár több méteren át képesek követni a kiszemelt gazdát. A célpont kiválasztásában nagy segítségükre szolgál a jól fejlett szemük. A felnőtt példányok körülbelül 12 fok felett aktívak, azonban elrejtőznek, ha a talaj hőmérséklete 45 fok fölé emelkedik. A Hyalomma-fajok az ember mellett előszeretettel élősködnek lovakon, szarvasmarhákon és más házi vagy vadonélő patásokon, esetleg háziállatokon, például kutyákon. Nagyobb testű gazdaállatokon tömegesen is előfordulhatnak, olyan területeken, ahol a kullancs őshonos, akár 100 is egyszerre. Különösen kedvelik a testnyílások környékét, gyakran fordulnak elő a végbélnyílás területén. A jóllakott nőstények szaporodás után a földre pottyannak, majd lerakják a tojásaikat, ezek száma akár a 7000-et is elérheti.

 

Hogyan védekezhetünk a kullancsok ellen?

 

• A Hyalomma-fajok az év melegebb hónapjaiban a legaktívabbak, tavasztól ősz végéig, ebben az időszakban fontos a fokozott figyelem. Lehetőség szerint kerüljük a magasabb aljnövényzettel fedett gazos, bozótos területeket. Ha erre nincs mód, például kirándulás vagy kertészkedés közben, érdemes minél zártabb ruházatot viselni, és fújjuk be magunkat kullancsriasztóval. A megelőzés legfontosabb eszköze a kullancsvizit, azaz a saját és családtagjaink testfelületének alapos átnézése.

 

• Ha kullancsot találtunk saját, családtagjaink vagy házi kedvencünk testében, csipesszel, vagy ha nincs, akkor esetleg körömmel fogjuk meg az állatot a bőrfelülethez minél közelebb, és óvatosan, de határozottan húzzuk ki. Semmiképpen sem használjuk azokat a módszereket, amelyek a kullancs légzését akadályozzák, azaz nem javasolt zsíros, olajos kenőcsökkel bekenni, mert az oxigénhiánnyal küzdő kullancsból még több vírus juthat a vérkeringésünkbe. Nem szabad a kullancs potrohát megfogni, megnyomni, mert lehet, hogy ekkor “köpi” a kórokozót szervezetünkbe!

 

• A védőoltások hatékony védelmet jelenthetnek a vírus okozta kullancsenkefalitisszel szemben. Erről a Hegylakó magazinban itt írtunk.

 

• Kullancsokkal mindenütt találkozhatunk nem csak mezőn, réteken, erdőben, hanem parkokban, játszótéren vagy akár a saját kertünkben is. Ezeken a területeken több állatfaj megél, ilyenek például sünök, rágcsálók, egyes madarak vagy éppen gyíkok. Ezek az állatok mind alkalmasak arra, hogy kullancsok élősködjenek rajtuk, azokat terjeszteni képesek, így a kullancsok a városokban is gyakoriak. Az Ökológiai Kutatóközpont Kullancsfigyelő projektjét mi is segíthetjük. A kutatás során a résztvevőket arra kérik, hogy a kullancsgyűjtés egyik módszerét, az úgynevezett „zászlózást” alkalmazzák a saját kertjükben, majd az így begyűjtött kullancsokat postán küldjék el a kutatók részére. A kutatással azt szándékoznak kideríteni, hogy mely kullancsfajok találhatók meg a városi kertekben, ennek köszönhetően a kutatók jobb képet alkothatnak az urbanizáltság hatásáról a kullancsok terjedésében. A további laboratóriumi vizsgálatokkal a kertekben előforduló kullancsok kórokozókkal való fertőzöttségét is meg fogják állapítani. További információkat a projektről itt találhatunk: https://kullancsfigyelo.hu/