Időskori pszichés problémák

Az időskorba lépve szembe kell néznünk biológiai változásokkal, testi hanyatlással, betegségek gyakoribbá válásával, az életminőség romlásával is, de ha lehet, ezeknél még jobban tartunk a pszichés zavaroktól és a mentális hanyatlástól. Vannak olyan pszichés problémák, amelyek kifejezetten az időskorhoz kapcsolódnak, és olyanok is, amelyek más életkorban is ismertek, de az előfordulásuk az életévek emelkedésével együtt nő. Az időseket fenyegető pszichés rendellenességekről, ezek elkerülésének lehetőségeiről dr. Martony Zsuzsanna geriáter-pszichiátert, a Budai Egészségközpont szakorvosát kérdeztük.

Az orvosok 65 év felett tekintik idősnek a pácienseiket, de ez nem jelent elvágólagos határt, már csak azért sem, hiszen vannak, akik „hetvenkedve” is irigylésre méltóan fiatalosak testben és lélekben is, mások meg már a negyvenes éveikben is tipikusan az idősekre jellemző problémákkal küzdenek.

Melyek azok a változások, életesemények, körülmények, amelyek gyorsítják ezt a folyamatot?

Vannak olyan pszichés gondok, amelyek az öregedéssel együtt járó biológiai változásokhoz kapcsolódnak, de számolni kell azokkal is, amelyek az élet hozta traumák, csapások, betegségek következtében alakulnak ki. Magát a testi hanyatlást, az állóképesség és a külső vonzóerő csökkenését, a mind gyakoribbá váló betegségeket sem könnyű feldolgozni, hát még a veszteség érzést, amelyek például szeretteink elvesztéséből adódnak. Traumát jelent a nyugdíjba menetel is, ha az érintett nem kész még erre, és szívesen dolgozna tovább, hiszen egy csapásra elvesztheti az életkedvét, feleslegesnek, a valódi koránál jóval idősebbnek érezheti ettől magát. Nagy jelentősége van az idős ember által követett életmódnak: egészséges életvitellel, minél tovább megőrzött szellemi, fizikai és érzelmi aktivitással, nyitott gondolkodással az öregkori problémák késleltethetők, elkerülhetők.

Melyek a legjellemzőbb időskori pszichés zavarok?

Legelőször is meg kell nevezni a magányosságot, mint frusztráló, megbetegítő állapotot. Az egyedüllétből, a senkihez nem tartozás érzéséből ugyanis olyan feszültség alakul ki, amelyik rontja a testi egészséget és a lelki állapotot egyaránt, betegségekre hajlamosít, és hangulatzavarokat, szorongást, depressziót indíthat el. A szorongás, a pánikrohamok igen gyakoriak időskorban, pedig nem is mindig ismerik fel ezeket, hiszen a tüneteiket (például a szívtáji panaszokat, fokozott verejtékezést, alvászavarokat) sokszor más időskori betegségek, például keringési zavarok számlájára írják. A depresszió tovább rontja a fizikai állapotot is, több betegség kialakulásának kedvez, és meghosszabbítja a gyógyulási időt is.

Az időskori pszichés rendellenességek között tartjuk számon az alkoholizmust is. A magányt, a szorongást, a stresszt ugyanis nem ritkán próbálják az idős emberek „alkoholba fojtani”, annál is inkább, mert már nem kell tartaniuk a munkahelyi ellenőrzésektől. Szintén sok problémát okozhat az időskorban a túlzott gyógyszerhasználat, illetve a gyógyszerek rendszertelen, helytelen szedése is.

Valószínűleg mindenki ismer legalább egy olyan idős embert, aki öregségére megváltozott, furcsán kezdett el viselkedni, bizalmatlanná vált mindenkivel, retteg idegenektől, rablóktól, ellene szőtt összeesküvéstől, és bizarr, abnormális élményekről számol be, amelyeket egyre kevésbé képes megkülönböztetni a valóságtól. Ezek az időskori pszichózisok, az érzelmi, gondolkodási, viselkedési és személyiségzavarok különösen súlyos esetben a személyiség teljes széteséséig vezethetnek. A beteg, idős embereknél nem ritka a súlyos tudatzavarral járó delíriumos állapot sem, amelynek során a beteg elveszíti a külvilággal való kapcsolatát, hely- és időérzékét, gondolkodása összefüggéstelen és irányíthatatlan lesz. Szerencsére ez az állapot visszafordítható, ha időben felismerik.

Fiatalabb korunkban az esetleges időskori mentális zavaroktól tartunk talán legjobban. Mennyire gyakoriak ezek?

Ahogy a fejlett világban a várható, elérhető élettartam egyre nő, számolni kell a magas életkorban gyakoribbá váló betegségek növekvő előfordulásával is. Az időskori demenciát okozó neurológiai problémák, mint például az Alzheimer-kór is ezek közé tartozik, ezért találkozunk vele egyre gyakrabban. Ez a súlyos tünetegyüttes nemcsak memóriazavarokat okoz, hanem az absztrakt gondolkodás, az ítélő- és beszédképesség romlását is, amelyet viselkedészavarok, személyiségváltozások is kísérnek. Nem tévesztendő tehát össze az idősödéssel gyakran együtt járó és természetesnek tekinthető feledékenységgel, kisebb-nagyobb memóriaromlással.

Mit lehet tenni fiatalabb korban megelőzésképpen, illetve idősen, hogy minél tovább sikerüljön fenntartani a pszichés egészségünket?

Az egészséges életmód, mindaz, amit testi egészségünk, erőnlétünk fenntartása érdekében tehetünk, befolyásolja a pszichés állapotot is. Sokat segít az immunrendszert gyengítő káros szenvedélyek, így például a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás kerülése. Nagyon fontos a mobilitás, aktivitás minél további fenntartása, az egyénre szabott, rendszeres testmozgás. Legjobb, ha ez egyben örömszerző, társas tevékenység is: lehet séta, úszás, vagy akár társastánc, kertészkedés, tai chi, jóga, gyógytorna.

Sok múlik a mértékletes, kiegyensúlyozott, vitaminban gazdag táplálkozáson is. A szellemi képességeink megőrzésében legtöbbet az segít, ha ezeket folyamatosan használjuk: beszélgetések, olvasás, kulturális élmények, keresztrejtvényfejtés, de akár a társasjátékok, a sakk, a kártya is jó hatású, illetve az eddig még nem próbált tevékenységek. Jobb kerülni az elszigetelődést, a magányt: az emberi kapcsolatok ápolása, akár új társaság keresése minden életkorban lehetséges, és mindig jót is tesz. Ha az idős ember feladatokat, elfoglaltságot talál magának, akár – lehetőségeinek, képességeinek megfelelő – önkéntes munkát keres, ez meglepően jó hatással lehet testi-lelki, mentális állapotára egyaránt.

Minden életkorban ajánlott, de időseknek különösen fontos még tünetmentesen is az állapotuknak megfelelő rendszeres orvosi vizsgálatokon, szűréseken részt venni, hogy jó egészségben, jó életminőségben érhessenek meg minél magasabb kort.