2018-01-29
A testsúly és az étkezés: Hogyan beszéljünk erről a gyerekekkel?
A mai diétázó világban, ahol az egyik étkezési irányzat követi a másikat, és a tökéletesre retusált testű modellek elárasztják a vizuális kultúránkat, könnyedén előfordulhat, hogy gyermekünk már kis korában rosszul érzi magát a bőrében. Ugyanakkor lépten-nyomon kínálják a reklámok az egészségtelen, cukros ételeket a gyerekeknek. A gyermekkori elhízás sosem volt olyan elterjedt, mint manapság. Hogyan beszéljük át gyermekünkkel ezeket a témákat egy egészséges testképért?
Tegye szóvá!
Sok szülő nem mer az evésről, a testsúlyról és a testképről beszélgetni gyermekével, mert fél, hogy megsérti ezzel az érzékeny témával a gyermek önbecsülését. Holott éppúgy, ahogy egy felnőttel, a gyermekekkel is mindent meg lehet, sőt, meg is kell beszélni.
Ha a gyermek hirtelen túl sokat vagy netán túl keveset eszik, esetleg mániákusan a testsúlyával van elfoglalva, az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak - majd óvatosan neki is -, hogy miért. Mi történhetett, hogy a gyermekünk viselkedése, evési szokásai megváltoztak?
Andrew Hill, a Leeds-i Egyetem pszichológiai intézetének kutatója szerint főleg a kamaszkor kezdete előtt merülhet fel a kislányokban, hogy kövérek. Ilyenkor ugyanis a lányok a fiúkhoz képest több zsírszövetet raktároznak el, és így testzsírszázalékuk jelentősen megemelkedik, míg a fiúk ebben a korban inkább izomtömegben nőnek. A nemek közti különbség feltűnhet a gyermekünknek, és ha összehasonlítja magát másokkal, felmerülhet benne a kérdés: Tényleg kövér vagyok?
A gyerekek testsúllyal kapcsolatos aggodalmai azonban normális esetben ideiglenesek, és ha egy egészséges, biztató környezetben nő fel a gyermek, hamar rendet lehet rakni a fejében a testsúllyal kapcsolatban.
Ne pánikoljon!
Ha gyermeke arról kérdezi önt, hogy kövér-e, ne reagálja túl a dolgot. Paul Gately, a Leeds-i Metropolitan Egyetem professzora szerint sajnos mára már elterjedt jelenség az, hogy az iskolákban a túlsúlyos gyermekeket kinevetik vagy kiközösítik társaik. Ha nem őszintén válaszolunk tehát a gyermek kérdésére a testsúlyával kapcsolatban, vagy mi is elvicceljük a témát, akkor előfordulhat, hogy a gyermek bizalmatlanná válik velünk szemben, és még rosszabbul érzi majd magát a bőrében, hiszen az iskolai nehézségek továbbra is fennállhatnak.
Ne dugjuk tehát homokba a fejünket, és ne mondjuk a gyermeknek, hogy számunkra ő a legszebb. Inkább kérdezzünk a gyermektől, hagyjuk őt beszélni. Kérdezzük meg tőle, hogy miért foglalkoztatja ez a kérdés, és ő mit gondol a testsúlyáról. Ne ítélkezzünk, és ne próbáljuk kioktatni a gyermeket (pl.: Így jár, aki sok csokit eszik.). Igyekezzük inkább biztatni, és hangsúlyozni a gyermek jó tulajdonságait és képességeit.
Legyen ön a legjobb példa!
Ha látjuk, hogy gyermekünkön több kiló van a kelleténél, vagy kevesebbet eszik amiatt, mert kövérnek tartja magát, érdemes először elgondolkoznunk, hogy vajon van-e olyan viselkedési minta a családban, amelyet gyermekünk leutánzott, vagy nem lehetséges-e, hogy mi sem élünk igazán egészséges és aktív életet. Ha felmerül a testsúllyal kapcsolatos kérdés, akkor készüljünk fel rá, hogy esetleg az egész családnak életmódot kell váltania. Hiszen a gyermekek a napi menü 60-70%-át otthon fogyasztják el. Ne féljünk segítséget kérni, esetleg étkezéssel kapcsolatos csoportokat, családi programokat is felkeresni.
Ki tegye szóvá?
Csak természetesen!
Ha azonban már előkerült ez a téma, megkérdezhetjük gyermekünket, hogy ő jól érzi-e magát a bőrében, és mit tenne azért, hogy még jobban legyen. Mit gondol ő róla, hogyan lehet változtatni a helyzeten. Kérdezzük meg a gyereket, hogy szeretne-e kipróbálni egy egészségesebb életmódot. Ha a gyerek igent mond, nyert ügyünk van. Viszont, ha ő nem nyitott erre, semmiképp se próbáljuk ellenőrizni vagy szabályozni étkezését. Ugyanis a legtöbb étkezési zavar abból az érzésből ered, hogy nem vagyunk urai a saját életünknek. Így a tiltás és a szigorúan szabályozott étrend csak ronthat a helyzeten.
Ne tegyük az étkezés témáját mindennapi ütközési ponttá. Inkább kezeljük a dolgot természetesen. Nem azért élünk, hogy együnk - azért eszünk, hogy éljünk, legyen ez a mottója. Ha pedig gyermeke egészségtelen ételt választ, lazán és csak egyszer beszéljenek arról, mi az egészséges és mi az egészségtelen. Mozogjunk sokat a gyermekkel, készítsük saját magunk a vacsorát. Keressünk olyan családi programokat, amelyeknek nem az evés áll a középpontjában, és legfőképpen mutassunk neki ezen a területen is jó példát.
Az orvos tanácsai