Mit kell tudni a lisztérzékenységről?

Ha valakinél rendszeresen jelentkezik hasi fájdalom, hasmenés és puffadás búza, rozs, árpa és zab tartalmú ételek fogyasztása után, akkor érdemes gondolni a fenti betegség lehetőségére is. 

A lisztérzékenység előfordulása a világon nagyon különböző. Japánban és fekete Afrikában a betegség ismeretlen, Európában viszonylag gyakori. Az úgynevezett jéghegy-elmélet szerint a tüneteket mutató és felismert cöliákia az összes esetek mindössze 12 százaléka, hiszen az emésztőrendszeri tünetek nem minden esetben egyértelműek.

Ez magyarázhatja az előfordulásban mutatkozó nagy eltéréseket is. A betegek száma mindenesetre az utóbbi időben enyhe emelkedést mutat, ami adódhat abból, hogy a betegség megismerésével és a diagnosztikai módszerek tökéletesedésével egyre több esetet ismernek fel, valamint abból is, hogy a cöliákiások családjában az előfordulás viszonylag magas, ezért családon belül hamarabb kiderül a betegség. Valószínűsíthető, hogy minden századik magyar ember érintett. 

 

Jellemző tünetek

 

A lisztérzékenység lényege, hogy gluténfogyasztás hatására jellegzetesen sérül a vékonybél nyálkahártyája, ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz.

Ha a betegség hosszú ideig kezeletlenül áll fenn, akkor másodlagos tünetek is kialakulhatnak: 

· fogyás, 

· laktóz intolerancia, 

· csontproblémák, 

· afták a szájban, 

· fogíny rendellenességek, 

· véralvadási zavarok, 

· vashiányos vérszegénység, 

· pszichés zavarok,

· cukorbetegség, 

· pajzsmirigy működés zavar, 

· nőknél pedig meddőségi problémák.

 

A magyar konyha által igen gyakran használt búzában található glutén egyik összetett fehérje komponense, a gliadin, illetve a rozs, árpa és zab hasonló fehérjéi felelősek az örökletes, autoimmun betegség kialakulásáért, a cöliákiáért. A cöliákia tehát egy immunbetegség, nem allergiás reakció. Mivel a cöliákia örökletes, genetikailag meghatározott, ezért bármely életkorban kialakulhat.

 

Hová forduljon?

 

Gyanú esetén a gasztroenterorológus a gondos vizsgálatot mindig a beteg kikérdezésével kezdi. Az orvos feltérképezi, van-e lisztérzékeny a családban, mióta, milyen tüneteket észlelt magán a beteg, majd a külső tüneteket veszi sorra. Ezután a diagnózis néhány célzott vizsgálattal rövid idő alatt és megbízhatóan kideríthető. Nagyon fontos, hogy kivizsgálás előtt ne tartson gluténmentes diétát, mert akkor „álnegatív” vizsgálati eredményeket kaphat!

 

A betartandó diéta

 

A betegség kezelése gluténmentes diétával lehetséges, mivel egyelőre nem gyógyítható. A diétát egész életen át kell tartani, amivel tünetmentes állapot érhető el. Az étrendből el kell hagyni minden olyan ételt, amely búzát, árpát, zabot vagy rozst tartalmaz. Búzaliszt helyett rizs-, kukorica-, sárgaborsó- és szójaliszt, burgonya- és kukoricakeményítő használható. A garantáltan gluténmentes élelmiszerek csomagolásán szöveggel (pl. gluténmentes, gliadinmentes, lisztérzékenyek is fogyaszthatják) vagy grafikusan (áthúzott búzakalásszal) jelölik a gluténmentességet.

 

A diéta első heteiben javasolt banánt, almát, aludttejet, túrót, főzelékeket és sovány húsokat fogyasztani. Kezdetben a természetes cukrokkal (diszacharidokkal) csínján kell bánni. A diéta bevezetése után már két héttel gyors javulás következik be, a székletürítés ritkul, mennyisége normálisra csökken, az étvágy visszatér. A beteg testileg, hangulatilag jobban érzi magát, a fogyás megáll, a testsúly helyreáll. A bélbolyhok regenerálódása azért ennél lassúbb, legalább három hónap kell a szöveti kép javulásához. A regenerálódáshoz szükséges idő attól függ, mennyire volt súlyos állapotban a bélnyálkahártya. Idővel a nyálkahártya felszívóképessége is javul. A teljes regeneráció fél, egy év alatt történik meg.