Melyik vizet szeressük?

Az elmúlt évek nyarai megtanítottak bennünket arra, hogy a hőmérő higanyszála szinte csak egy pillanatra áll meg a 30 fokon, aztán továbbkúszik. A tikkasztó forróságban pedig szinte folyamatosan csak folyadékra vágyunk. Ráadásul nem is annyira a cukros üdítőket, mint inkább a valóban szomjat oltó vizet kívánjuk. Ezért a nyári hőségben vizespalackkal felszerelkezve rójuk a város utcáit, hogy abból kortyolgatva kerüljük el a dehidratált állapot kialakulását. De vajon milyen fajta vizet igyunk? Sima csapvizet, palackozott vagy éppen a föld mélyéből nyert ásványvizet?  Jöjjenek az érvek és ellenérvek az egyik, illetve a másik mellett, hogy segítsünk jól választani.

Töltsünk tiszta vizet a pohárba

Ahhoz, hogy eldönthessük, milyen víz fogyasztása mellett tesszük le a voksunkat, mindenképpen tisztában kell lennünk a különböző vízfajták főbb ismérveivel.   

Az ivóvíz:

Olyan, a hatóság által rendszeresen ellenőrzött, az ember általi fogyasztásra alkalmas víz, amely megfelel az ivóvíz szabványok előírásainak. Ivóvizet hagyományosan artézi kútból, természetes forrásból, tavakból, folyókból, tengerből nyerhetünk, és megfelelő kezelés után fogyaszthatunk.

Ásványvíz: 

Olyan, szennyeződésektől mentes, zárt, földalatti vízrétegből származó ivóvíz, melyben az oldott ásványianyag-tartalom meghaladja az 500 mg/l-t. A palackozott ásványvíz csak a hatóság által hivatalosan is igazolt kémiai összetételű, mikrobiológiai tisztaságú és minőségű ásványvíz lehet. Ezt a "természetes ásványvíz" címke tanúsítja a palackon, melyről a termék értékes ásványianyag-tartalmát és különleges táplálkozásfiziológiai értékét is leolvashatjuk. 

Palackozott víz:

Olyan víz, melyre egészségügyi szempontból ugyanazok az előírások érvényesek, mint a csapvízre. A víz összetételére itt is mindig a palackozott termékek címkéi adnak felvilágosítást. Ez alapján a palackos víz két nagy fajtáját különböztethetjük meg. Vannak a föld mélyéről feltörő forrásokból eredőek, és vannak azok, amelyek korántsem érintetlen helyekről, hanem leginkább a közműhálózatból származnak. Ez utóbbiakat kezelik, tisztítják, és ezt követően dobják a piacra, sokszor a beszerzéshez képest többszörös áron. Ezért fontos, hogy vásárlás előtt alaposan bogarásszuk át a feliratot, hogy megtudjuk, tulajdonképpen csak palackozott csapvizet, vagy valódi ásványvizet tartunk-e a kezünkben.  

Pro és kontra

Ha már tisztában vagyunk az alapvető fogalmakkal, jöhetnek a finomságok, amelyek segítenek a végső döntést meghozni: mégis melyik fajtáját igyuk a víznek? Mivel kiderült, hogy valódi különbség csak a csapvíz és a palackozott ásványvíz között van, így ezt a kettőt vettük az érvek szempontjából górcső alá.  

 

Fókuszban az ivóvíz (csapvíz) 

1. Biztonságos: Mindenféle egészségügyi kockázat nélkül, bátran fogyasztható, hiszen az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszerünk. 

2. Kiváló minőségű: A hazai szolgáltatott ivóvíz minden értékben megfelel az uniós előírásoknak. Elmondható, hogy hazánkban szinte mindenhol garantáltan jó minőségű a csapvíz.  

3. Olcsó: szinte bárhol, bárki, bármikor hozzájuthat hazánkban.  

4. Egészséges: vitalizál, hűsít, kalóriamentes.

5. Korlátozás nélkül fogyasztható (de azért figyeljünk arra, hogy sosem pazaroljunk!): A Pannon-medence rendelkezik ugyanis Európa legnagyobb édesvízkészletével.

6. Íze, ásványianyag-tartalma kiváló: Csapvizünk íze, ásványi anyag tartalma magasabb számos nyugat-európai országénál annak ellenére, hogy több fogyasztó klórosnak érzi.

Nagyító alatt a palackozott ásványvíz

1. Külső szennyeződéstől mentes: Az ásványvíz ugyanis a földalatti, szennyeződésektől mentes vízrétegekből ered, ezért garantáltan tiszta forrásból származik és szennyeződésmentes. A természetes ásványvizeket eredeti tisztaságuk és kémiai összetételük megőrzése érdekében közvetlenül a vízkivételi helyen palackozzák.

2. Minősége ellenőrzött: Ahogy a csapvizet, úgy az ásványvizet is folyamatosan ellenőrzik, az ásványvíz összetételéről és jellegéről pedig a palackozott termékek címkéi adnak felvilágosítást. 

3.  Az emberi életműködés szempontjából hasznos: az ember számára kedvező összetételű és mennyiségű ásványi anyagokat, makro- és mikroelemeket tartalmaznak.  

4. Jó ízű, kiváló szomjoltó és kalóriamentes

5. Csak mértékkel: A 20 mg-nál több kalcium-vagy magnéziumsót tartalmazó vizek rendszeres fogyasztása megnöveli a vesekő kialakulásának veszélyét. Ugyanakkor, ha valaki szív- és érrendszeri megbetegedésben szenved, vagy magas a vérnyomása, a 150 mg/dl-nél nagyobb nátriumtartalmú vizekkel kell vigyáznia. A magas sótartalom magas vérnyomást vagy vesekárosodást, a magas szulfáttartalom pedig hasmenést okozhat. Ám a túl alacsony ásványianyag-tartalom is veszélyes lehet: az ilyen vizek hosszú távú fogyasztása felboríthatja a szervezetben az ásványi anyagok egyensúlyát.

6. Felbontás után ne hagyjuk állni: Az ásványvizek felbontás után pár napon belül baktériumokkal fertőződhetnek, azért javallott a gyors fogyasztásuk.

7. Környezetszennyező: Bár a tárolásukra használt PET-palackokat sokfelé gyűjtik szelektíven, ezek újrafeldolgozása még továbbra sem teljesen megoldott. 

 

Erre inni kell!

A szomjoltó nedű akármelyik formáját is részesítjük előnyben a továbbiakban, egy biztos, lesz olyan nap, hogy meg fogunk szomjazni, de nem mindig lesz kéznél hűsítő folyadék. Igazán jó hír, hogy a kerületben ez sem okozhat gondot, hála az ivókutakkal kevésbé ellátott, forgalmas városrészeken telepített ivócsapoknak.

Ezeknek a kis, kék színű kiegészítő berendezéssel ellátott, tűzcsapra szerelt ivócsapoknak köszönhetően könnyedén ivóvízhez juthatunk napi teendőink elvégzése közben is. 

Természetesen a tűzcsapokra történő telepítést mind az öt helyszínen (Maros utca 2.; Szent Orbán tér – Fodor utca 1.; Alkotás utca – Csörsz utca sarok; Csörsz utca 37-40., Gellért torony; Jagelló út 30.) vízminőség-vizsgálat előzte meg. Ráadásul az elképzelések szerint a Fővárosi Vízművekkel együttműködésben telepített eszközök száma a jövőben még tovább is bővülhet a Hegyvidéki Önkormányzat területén.