A múlt nyomában - a Böszörményi út emléktáblái

A Böszörményi út legelején, a 6-os számú ház alatt találhatjuk meg Sztojanovits Adrienne tábláját. A kiváló hangverseny-énekesnő és énektanár 1890-ben született. Zeneszerető környezetben nőtt fel. Első tanárai között ott találjuk édesapját, Sztojanovits Jenő zeneszerzőt, majd Bellovics Imrét és a kolozsvári Farkas Ödönt. 1908-tól, még az énektanítói diplomája megszerzése előtt több budapesti elemi iskolában is tanított. Diplomával a kezében már polgári és a felsőbb leányiskolákban is katedrára állhatott. 1913-tól egészen 1959-ig a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára volt. 

Történelmi idők tanúja

Szédítő belegondolni, hogy mennyi mindenen ment keresztül ez alatt az idő alatt. Énektanárként élte át az első világháború kitörését, a háborús éveket, a vereséget, Trianont, Magyarország talpra állását, a gyülekező viharfelhőket, a második világháborút, majd a sztálini időszak legsötétebb éveit. E válságos évtizedek során persze számos kellemes dolog is történt. 1914-ben ment feleségül Bőhm Gyula matematikatanárhoz. 1919-ben a nővéreivel énekegyüttest alakított.

Létrehozta a Szilágyi Erzsébet Gimnázium énekkarát. Tanítványaival sikeresen szerepelt Bécsben, Augsburgban és Münchenben. Mindenekelőtt Bartók és Kodály műveinek előadásával szerzett nagy népszerűséget. Fellépéseit gyakran közvetítette a rádió nem csak itthon, hanem külföldön is. Kodály nagyra becsülte az énektanárnő munkásságát. Neki és énekkarának ajánlotta új kórusművét, a Pünkösdölőt. A művet 1929-ben a Zeneakadémián mutatta be Sztojanovits Adrienne énekkara. A világhírű olasz karmester, Arturo Toscanini Budapesten járva találkozott vele, és őszinte elismeréssel beszélt a tehetségéről és a munkájáról. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is elismerte a munkáját. Utoljára 1965-ben lépett fel az énekkarral. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium jubiláris ünnepségén vezényelte a tanítványait.

A kiváló zenepedagógus 1928-tól élete végéig a Hegyvidéken, a Böszörményi úton lakott. Emlékét 1996 óta őrzi a márványtábla.

Egy nagyszerű sportoló
 

Továbbsétálva a Böszörményi út 18/A falán láthatjuk Kádárné Csák Ibolya emléktábláját. A nagyszerű atléta, olimpiai bajnok magasugró 1915-ben született Budapesten. 1929-től kezdett el sportolni a Nemzeti Tornaegyletben. Magasugrásban és távolugró versenyeken is indították. Különösen magasugrásban ért el nagyszerű eredményeket. A nemzetközi versenyeken is maga mögé utasította ellenfeleit, mivel elsők között használt egy vadonatúj technikát, a fékező kitámasztást, valamint az ugrás síkjára merőleges ollót. 1935-ben ötödik helyen állt a világranglistán. 1936-ban elhelyezkedett a Magyar Pénzjegynyomda Rt-nél, ahol egészen 1970-ig dolgozott. Nevéhez számos magyar és nemzetközi csúcs fűződik.

1936-ban rendkívül kemény küzdelem várt rá a berlini olimpián. A győzelemhez 160 centimétert kellett átugrani. Ez három sportolónak is sikerült. Magasabbra tették a lécet. A 162 centiméteres ugrásra már egyedül Csák Ibolya volt képes. Győzelmével ő lett az atlétika területén az első magyar női olimpiai bajnok.

Érdekesség, hogy két évvel később Bécsben nem sikerült megnyernie az Európa-bajnoki címet. Csakhogy végül mégis az ő nyakába került az aranyérem, mivel az eredeti nyertesről, Dora Ratjenről kiderítették, hogy igazából nem nő, hanem Heinrichnek hívják, mivel férfi. Csák Ibolya nagyszerű pályafutását számos elismeréssel jutalmazták. 1936-ban Toldi aranyérmet, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, 2005-ben pedig nemzetközi Fair play-díjat kapott. 1962-től 2006-ig lakott a kerületünkben. Kilencvenegy évesen hunyt el. Emléktábláját a kerületi önkormányzat helyezte fel 2003-ban.

A daloló lelkű iskolaigazgató
 

Ha továbbmegyünk a Böszörményi úton, nemsokára eljutunk a 34-es számú ház elé. Itt Szerdahelyi János tanár, dalköltő márványtábláját látjuk. A népszerű zenész 1906-ban született a népdalból is jól ismert Abony városában. Édesanyja, Szrapkó Mária, a környék ünnepelt nótafája jókedvű és tehetséges énekes volt. Fiának öt éves korában karácsonyra csodálatos ajándékot adott. Megvásárolta az egyik abonyi prímás hegedűjét.

A kis János hamarosan már felülmúlta a tanárait. A ceglédi gimnáziumban érettségizett, majd pedig a debreceni egyetemen tanult matematikát és fizikát. Tanulmányi és megélhetési költségeit a hegedűjével kereste meg. 1932-ben a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnázium tanára lett. Írt csárdást és rengeteg nótát. Ezeket gyakran játszották a rádióban és gramofonlemezre is felvették. A harmincas évek végén Kulinyi Ernővel több népszerű hazafias dalt is írt. Saját szalonzenekara élén gyakran szerepelt a rádióban.

A háborút követően csak vidéken kapott állást. 1947-ben a Balassagyarmati Városi Dalegylet vezetője lett. 1954-ben tért vissza Budapestre. Nyugdíjas éveit a Hegyvidéken töltötte. Halálának tízedik évfordulóján az Egressy Béni Zenebarát Kör és a Hegyvidéki Önkormányzat helyezte el az emléktáblát. 

Az írófejedelem
 

A Böszörményi utat egykoron otthonuknak valló hírességek listája nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk a Kossuth-díjjal kitüntetett nagyszerű íróról és újságíróról, Kodolányi Jánosról. A XX. századi magyar irodalom egyik legismertebb regényírója a népi írók legfontosabb képviselői közé tartozik. Jókai Anna Várkonyi Nándorral és Hamvas Bélával együtt Kodolányit a legkiválóbb magyar irodalmi személyiségek közé sorolta.

A majdani híres irodalmár 1899-ben született. Könnyed eleganciával mozgott az epika, a dráma és a líra területén is. Kezdetben számos gyönyörű verset írt, később pedig regényíróként hozott létre nagyszerű műveket. Ezeket számos nyelvre lefordították. Heves vérmérséklete, vitázó természete miatt gyakran került összetűzésbe más irodalmárokkal. A tehetségét azonban még vitapartnerei, például Fábry Zoltán vagy Babits Mihály is elismerte. 1989 után művei valóságos reneszánszt élhettek meg. A könyveit újra kiadták. 1992-ben az író nevét vette fel az újonnan megalapított Kodolányi János Főiskola. Julianus barát című regényéből 1991-ben készült film. 

Pályafutása során számos megpróbáltatás érte. Volt, amikor elismerték a tehetségét, máskor viszont hosszú időn át elszántan kellett küzdenie, hogy el tudja érni az olvasóit. 1937-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki. Harminc évvel később megkapta a finn Oroszlánrend lovagkeresztjét. A Kossuth-díjra a rajongóinak egészen 1990-ig kellett várni. 21 évvel az után kapta meg ezt a rangos elismerést, hogy távozott az élők sorából. 1999-ben ugyancsak posztumusz elnyerte a Magyar Örökség díjat. 

Élete utolsó éveit a Böszörményi út és a Beethoven utca sarkán álló épületben töltötte. 1974-ben került ki a falra a nagy íróról megemlékező márványtábla.