A Kék Golyó utca eredete

A Városmajor utca és a Kék Golyó utca sarkán a 2000-es évek óta egy bank áll, azonban a szemfülesebbek észrevehetnek egy talpazaton álló emléktáblát a sövény ölelésében, nem messze a horgászó kisfiú szobrától. Az emléktáblán ez áll: „E helyen állott a XVIII. század közepétől mintegy kétszáz évig a »Kék Golyóhoz« címzett fogadó. Az utca névadója több mint száz esztendeje az egykori cégér, a kékre festett kőgolyó.” 

A tűzzománc emléktábla, amit Stefániay Edit ötvös, szobrász készített, egy kék golyót ábrázol, amely nem azonos azzal a nagyobb kék golyóval, ami az egykor itt állt vendéglő sarkába volt befalazva. Ez a 1970-es évek elején állított emléktábla is eredetileg először a ház falán volt látható, de a bank kialakításakor lekerült a mostani helyére.

 

A Kék Golyó utcanév

A sarkon álló vendégfogadót, amely tulajdonosának egy kékre festett kőgolyó volt a cégére, a  XVIII. század közepén nyithatták. A cégér miatt kapta a vendéglő a zum Blaue Kugel vagyis A Kék Golyóhoz elnevezést. Lehet, hogy élnek még olyanok, akik emlékeznek a kőgolyóra, ami a Kék Golyó utca és a Városmajor utcai sarokházban volt befalazva. Az utca tehát innen kapta a nevét, amely már az 1830-as években Blaue Kugelgasse, vagyis Kék Golyó utcaként szerepelt a térképeken. De miért golyó és miért kék?

 

Serfőzők cégére

Egyes hiedelmek szerint még a római korból maradt itt a golyó, mások a törökök által befestett ágyúgolyónak vélték. Az igazságot nehéz kideríteni, de az biztos, hogy a kék golyó a régi fűszerárus kalmárok cégére volt. Ez szimbolizálta az indigó golyócskákat, amit kékgolyó néven árusítottak a festékes boltok. 

Ugyanakkor a régi királyi haszonélvezetek joga, valamint az ebbe tartozó italmérési jog jelvénye a kék erszény volt, és mivel ez nagyon hasonlított egy golyóra, sokszor ez is kék golyóként jelent meg. Egész Európában így vált a kék golyó, más néven sörgolyó a királyadót fizető sermérő csapszékek cégérévé. A kék színű golyó tehát sercsapszéket jelentett mindenütt, így Budán is.

Egyébként azért volt ez fontos, mert a középkorban rengetegféle sört főztek. Árulni azonban csak azt lehetett, amelyet a korabeli minőség-ellenőrző, azaz a sörnéző arra alkalmasnak ítélt. A sörkóstoló eldöntötte, hogy az ital elég sokáig pihent-e a pincében, színe, fénye, tisztasága, habjának keménysége valóban rászolgált-e a sör névre. Ha kiállta a próbát, a serfőző kiakaszthatta a háza elé a kék golyót, és jöhetett a szomjas nép.

A kék golyó így hamar a serfőző házak jelképévé vált. Ettől még elképzelhető, hogy a szokatlanul befalazott kék golyó egy török kori golyó volt, amit a cégér kialakítására is felhasználtak.

 

A vendéglő

A hagyomány szerint a vendéglőben már a XVIII. század közepétől nemcsak inni lehetett, hanem az úton levők szekereikkel, kocsijukkal, áruikkal és állataikkal együtt meg is szállhattak itt. Ma már kevés olyan helyet találunk, amely akár csak megközelítené ezeknek a kocsmáknak a hangulatát. Ugyanis ezeket a helyeket nem úgy kell elképzelnünk, hogy a sötét, füstös söntésnél álltak az emberek, hanem inkább kerthelyiséges, hangulatos teraszokon kártyáztak, kugliztak a rendszeresen összejáró baráti társaságok.

A vendéglő egyébként régi budai „Blaumontagos”, vagyis korhelyhétfős helynek számított. A korhelyhétfő úgy zajlott, hogy egy céh valamely legényénél vagy mesterénél összejöttek az emberek, és félrerakták a munkát. Az inasokkal bort és élelmet hozattak, majd az egész napot evéssel, ivással, szórakozással töltötték.

Máshol a céh valamennyi legénye együtt töltötte a korhelyhétfőt a munkásszálláson, vendégházban vagy a természetben, és ha valaki azon nem jelent meg, a többi által elfogyasztott ételek árából a reá eső részt akkor is vállalnia kellett, különben megbotozták. A korhelyhétfőt a hatóságok és a céhek egyaránt szigorúan tilalmazták, ennek ellenére jogi szokásként a XIX. század végéig rendszeresen megtartották.

 

A Kék Golyó hanyatlása

A XX. századra az épület egyre jobban elvesztette a fényét, majd a sok tulajdonosváltást követően bizonyára többször át is alakították. Az 1930-as évekre az egykori nívós vendéglőből egy földszintes, ütött-kopott, leharcolt épület lett, amelynek a homlokzata a Városmajor utca felé nézett, de a sarkán még ott volt befalazva a már említett kék színű, nagy fakó kőgolyó. Az épületet már a negyvenes években le akarták bontani, de végül csak az ötvenes évek végén került rá sor, majd egy Bauhaus-stílusú földszintes és egy többemeletes házat is építettek a sarok környékére.

A sarokba falazott golyó ekkor tűnt el. Habár az egykori vendéglő helyén nyitottak egy új vendéglőt Kék Golyó étterem néven, az sosem tudta felvenni a versenyt a korábbival. A hely ezután folyamatosan váltogatta a tulajdonosát, így az 1990-es években rövid időre többször diszkót is kialakítottak a helyiségben, majd a bankká válása előtt ismét étterem működött ott. Amikor a bank miatt átépítették az épületet, lekerült az az emléktábla, amit ma is megtalálhatunk az előtte lévő kis füves részen.

Így az emléktábla és az utca neve azóta is hirdeti, hogy egykor egy kellemes, hangulatos vendéglő volt itt a sarkon, amely ha még állna, a Hegyvidék egyik legrégebbi vendéglátóhelyének számítana.