A történelem árnyékában - Hírességek a Márvány utcában 1. rész

A rettenthetetlen főesperes

A Márvány utca 23. elé érve a történelem hideg szele csaphatja meg a sétálót. Falán az egyik tábla egy rettenthetetlen, a hitéért, erkölcsi elveiért sziklaszilárdan kiálló papnak, Kálló Ferenc tábori főesperesnek állít emléket. 1944 októberében azért kellett meghalnia, mert ellenezte Magyarország német megszállását, majd pedig megpróbálta megmenteni a halálraítélt zsidókat.

 

Kálló Ferenc 1894-ben született. Szarvason járt iskolába, majd 1913-ban beiratkozott a nagyváradi papneveldébe. 1917-ben szentelték pappá. Tíz éven keresztül tevékenykedett plébánosként, majd a tábori lelkészek nehéz, embert próbáló hivatását választotta. 1939 márciusában a II. lovasdandár kötelékében szolgált. A rábízott honvédeket elkísérte a háborúba, részt vett a kárpátaljai bevonulásban.

Az antifasiszta ellenállási mozgalommal Budapesten, a helyőrségi kórház lelkészeként került kapcsolatba. Minden tőle telhetőt megtett a kiszolgáltatottak, az igazságtalanul üldözöttek védelmében. Először szökött munkaszolgálatosokat rejtegetett, majd a német megszállás után megpróbált a zsidókon is segíteni. Vakmerő módon keresztlevelet hamisított az üldözöttek számára.

A nyilasok hamar felfigyeltek az elszánt papra. Kálló Ferenc azonban annyira népszerű volt, hogy nem merték letartóztatni. Számos jó barátja akadt a katonatisztek között, akik valószínűleg megpróbálták volna megvédeni. A nácik éppen ezért csapdába csalták. Október 28-án késő éjjel azt hazudták neki, hogy egy haldoklónak szüksége van az utolsó kenetre. A lelkiismeretes tábori lelkész teljesíteni akarta papi kötelességét. Követte ismeretlen látogatóját, aki a halálba vezette. Gyilkosai könyörtelenül végeztek vele. A barátai csupán másnap reggel találták meg a holttestét.

Kerületünkben a Kálló esperes utca viseli a nevét. 2004-ben megkapta a nem zsidóknak adható egyik legrangosabb izraeli állami elismerést,, a Világ Igaza kitüntetést. A sírját 2013-ban a Honvédelmi Minisztérium helyreállíttatta, és katonai tiszteletadás mellett újraszenteltette.

 

A lutheránus püspök

A Márvány utca 23. falán a másik táblából kiderül, hogy ott lakott Ordass Lajos mártírsorsú evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnöke is.

A második világháború utáni időszak egyik legfontosabb lutheránus lelkipásztora 1901-ben született, a Bács-Bodrogvármegyei Torzsában. 1920-ban érettségizett le Bonyhádon. Budapesten, Sopronban és Wittenbergben tanult teológiát. 1920-ban avatták fel lelkésznek. 1945-ben a Bányai Egyházkerület püspöke lett, miközben Magyarországra egyre nagyobb súllyal nehezedett a sztálini diktatúra elnyomása. Egymás után születtek az egyház munkáját ellehetetlenítő intézkedések. Ordass Lajos határozottan szembeszállt az ilyen törekvésekkel. 1948-ban keményen fellépett az egyházi iskolák államosítása ellen.

A hatóságok azonnal felkészültek a megtorlásra, koholt vádakkal letartóztatták és börtönbe küldték. Megfosztották püspöki rangjától, és hiába szabadult 1950-ben, az elnyomó államgépezet azt akarta, hogy hallgasson. Életében és egyházi pályafutásában 1956 jelentett fordulópontot. Előbb az állam, majd három nappal később az egyház is rehabilitálta. Két évig újra ő lett a Déli Egyházkerület püspöke.

A forradalmat követő megtorlás azonban őt sem kerülte el. 1958 júliusában véglegesen megfosztották a hivatalától. 20 éven keresztül belső száműzetésben élt. A megpróbáltatásokkal teli esztendők nem tudták megtörni. Rendkívüli tehetségét az irodalom területén kamatoztatta. Nemcsak egyházi témájú írásai jutottak el a híveihez, de megpróbált útravalót adni az év minden napjára. Könyvei először csak külföldön, mindenekelőtt Kölnben és Bernben jelenhettek meg. 1989 után viszont már Magyarországon is kiadták őket. Jelentős fordító munkát is végzett. Kiválóan beszélt angolul, dánul, izlandiul, németül, norvégül és svédül is. 2008-ban adták át először az emlékére megalakított Ordass Lajos-díjat. Pap László és Ravasz László mellett a magyar protestantizmus egyik legnagyobb befolyású személyiségének tartják.

 

Fábián Bálint megálmodója

Kereken húsz évvel ezelőtt, 1997-ben hunyt el Balázs József, a József Attila-díjjal kitüntetett kiváló író és dramaturg. Emléktábláját a Márvány utca 27. falán találjuk meg. Évtizedeken keresztül élt szomszédságunkban, a Krisztinavárosban, és miután hosszantartó, súlyos betegségben elhunyt, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Olyan nagyszerű regényeket írt, mint a Magyarok (1975), a Koportos (1976), a Fábián Bálint találkozása Istennel (1976). Több művéből készült film. Fábri Zoltán rendezővel együttműködve 1978-ban a Magyarok, 1980-ban pedig a Fábián Bálint találkozása Istennel került filmvászonra. A Koportost pedig Gyarmathy Lívia filmesítette meg.

Balázs József nem csupán íróként, de filmes szakemberként is működött. Művei bekerültek a középiskolai, sőt az egyetemi tananyagba. A József Attila-díjon kívül SZOT-díjat és Váci Mihály-díjat is kapott.

 

Legközelebb folytatjuk

Sétánk most még nem ért véget. Következő cikkünkben ellátogatunk a Márvány utca 29-be, benézünk a 33-ba és megnézzük, miért van egy kétnyelvű emléktábla a 40-es ház falán.