Történelmi séta - hírességek között a Márvány utcában 2. rész

A nagyszerű írónő

Két házzal Balázs József otthona után, a Márvány utca 29. előtt megállva különös feliratot fedezhetünk fel a falon: „Ne feledjétek, férfiak, hogy az asszonyvér se drágább harcra, mint szerelemre”. A tábla jelzi, hogy a házban élt Kaffka Margit, e nagyszerű írónő. A magyar irodalom egyik legnagyobb hatású női íróját Ady Endre „nagyon-nagy író-asszonynak” nevezte.

Kaffka Margit 1880-ban Nagykárolyban született. Ösztöndíjasként a szatmári irgalmasnővérek zárdájában tanult pedagógiát, és egy évig Miskolcon tanított. 1902-ben szerzett tanári oklevelet. Miskolcon jelentek meg az első írásai. Versei, novellái nagy sikert arattak, ráadásul kiváló pedagógusnak is bizonyult.

Nem csupán kollégái és tanítványai szerették, de rendkívül jó kapcsolatba került a magyar irodalom számos fontos alakjával, például Babits Mihállyal, Balázs Bélával, Kosztolányi Dezsővel, vagy éppen Szabó Dezsővel.

A magánéletben nem volt annyira szerencsés, mint az irodalomban. A Nyugat állandó munkatársa lett, ám kénytelen volt felköltözni Budapestre, ahol válással végződött a házassága. Az első világháború kitörése döntő fordulatot jelentett a pályafutásában. Ettől kezdve kizárólag az irodalomnak szentelte az életét. Írt meseregényt (Képzelet-királyfiak), számos verset és több, óriási népszerűségnek örvendő, felnőtteknek szóló regényt is. Legkedveltebb művei között tartják számon a Levelek a zárdából-t, a Színek és évek-et és a Mária évei-t. A háború alatt jelent meg a Hangyaboly című nagysikerű regénye.

1918-ban csupán 38 éves volt. Jogosan reménykedhetett abban, hogy a fegyverdörgés elhallgattával hosszú, boldog, alkotó évtizedek várnak rá. A sors azonban mást akart. Véráztatta, felperzselt kontinensünkre rázúdult az iszonyatos spanyolnátha, és a könyörtelen betegség rá is lesújtott. Kaffka Margit ma a Farkasréti temetőben alussza örök álmát.

 

Tudós katonatiszt

Tovább sétálva a Márvány utca 33. falán Kádár Gyula vezérkari ezredes emléktábláját láthatjuk. A hazai antifasiszta ellenállás fontos személyisége 1898-ban született Debrecenben. Katonacsaládból származott, az apja is honvédezredes volt. Az első világháború kitörésekor még csak katonai iskolába járt, ám ennek dacára is önként jelentkezett a frontra. A háború utolsó évében, 1918 augusztusában avatták tisztté. Egy évvel később már a nemzeti hadsereg kötelékében szolgált. Megbízható, lelkiismeretes tisztnek tartották, ezért Szegeden századparancsnoki beosztást kapott.

A harmincas éves elejétől növekvő nyugtalansággal figyelte az európai helyzet megváltozását. Nem kerülte el figyelmét Németországban a nácik előretörése. Amikor Hitler magához ragadta a hatalmat, Kádár Gyula a Ludovika Akadémián tanított. A katedrát hamarosan felcserélte a harcmezőre. 1940-ben kivette a részét az erdélyi területek visszacsatolásából, majd a következő évben már a Délvidéken harcolt.

1943 nyarán rendkívül fontos beosztásba került. Kinevezték a Vezérkari Főnökség hírszerző és kémelhárító osztályának élére. Nem titkolta el, hogy helytelennek találja Magyarország elkötelezettségét Hitler oldalán. Antifasiszta nézetei miatt felfigyeltek rá a fegyveres erőknél titokban működő ellenállók. Megkezdődött a szervezkedés egy esetleges átállásra. Ezt hamarosan már a legmagasabb szinten is támogatták.

Kádár Gyula tisztában volt azzal, hogy életveszélyes játszmába kezdtek. Jól tudta, hogy a németek képesek megszállni egész Magyarországot, és nem riadnak vissza attól, hogy az országot teljesen kivéreztetve lassítsák le az orosz támadást. A vezérkari főnök fontos feladattal bízta meg. Konkrét lépéseket tettek a magyar kiugrás előkészítésére. Kádár Gyula szervezte meg a brit és az amerikai ejtőernyősök, valamint a légi szállítású egységek fogadását. 1944 februárjában már Bajcsy-Zsilinszky Endrével is kapcsolatba került.

Az ellenállók hiába próbálkoztak a kiugrással. A németek megszállták hazánkat, és 1944 áprilisában letartóztatták Kádár Gyulát. Könyvében, amelyik A Ludovikától Sopronkőhidáig címet viseli, részletesen leírja az utolsó hónapok, a fegyház és a németországi fogsága eseményeit. Az amerikaiak szabadították ki, ám a hazatérése után a szovjetek letartóztatták, és tizenöt év kényszermunkára ítélték. Tíz esztendőnyi rabság után hazatérhetett, ám itthon újra börtönbe került. 1956 után szabadon engedték, de még évtizedeken át megfigyelés alatt tartották. Arra kényszerült, hogy együttműködjön az új rend hatóságaival, ám az állambiztonság hiába várt tőle másokra terhelő jelentéseket. 1982-ben hunyt el. Kilenc évvel később, 1991-ben vezérezredessé léptették elő. A Ludovika Akadémia egykori tanára kereken negyven esztendőn át, haláláig a Márvány utca 33-ban élt.

 

Az irodalomtörténész
 

Tovább haladva a páros oldalon, eljutunk a 40-es házhoz. A kétnyelvű tábla jelzi, hogy olyan valaki élt és alkotott az épületben, aki egyaránt sokat tett a magyar, valamint a szlovák kultúráért. Dr. Sziklay László irodalomtörténész alapította meg hazánkban az első szlovák nyelv és irodalom tanszéket.

 

A kiváló irodalomtörténész és író 1912-ben Kassán született. A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, majd középiskolai tanárként magyart, franciát és szlovákot is taníthatott. Nyíregyházán és Debrecenben volt tanár, majd 1941-ben három évre visszatérhetett szülőföldjére, Kassán is pedagógusként dolgozott.

Budapesten ő alapította meg a szlovák nyelv és irodalom tanszéket. Az Apolló és a Helikon folyóiratok munkatársaként számos tanulmánya jelent meg a nemzetek együttélésének kérdéséről, a régió irodalmának sajátosságairól és a többnyelvűségről az irodalomban. 1966-ban Akadémiai Díjjal tüntették ki. 30 évvel ezelőtt, 1987-ben hunyt el.