A svábok emlékezete – eleven hagyományok

A török háborúk után, III. Károly idején a magyar földesurak rádöbbentek arra, hogy kell valaki, aki újra megművelné a visszaszerzett birtokaikat. Pest megyébe ekkor érkeztek nagy számban német telepesek. A 18. század közepén Magyarországra betelepített németek egyik központja Buda környéke, a Pilis és a Budai-hegység lett. Mind a mai napig tetten érhetőek például Solymár, Pilisvörösvár, Pilisszentiván vagy éppen Piliscsaba sváb hagyományai. Később Mária Terézia Elzászból, Lotaringiából, de Badenből és más tartományokból is hívott telepeseket. A szervezett népvándorlás elkerülte a majdani Hegyvidéket, mert az érkezők többsége ekkor a déli határvidéken telepedett meg. Pest megyébe, közelebbi környezetünkbe II. József uralkodása idején érkezett meg a betelepülők újabb hulláma. A köznyelv általában sváboknak nevezte a német ajkú érkezőket, függetlenül attól, hogy Németország melyik vidékéről származtak.

 

Új élet a romok között

Az új gazdák szorgalmas, nagy tudású földművesek voltak. Ismét művelés alá vették azokat a földeket, amik elgazosodtak, vagy újra az erdők uralma alá kerültek a hosszú háborúskodás idején. Népszerűek voltak a toborzó cédulák, amelyek csodálatos új élet lehetőségét ígérték a budai hegyek között.  I. Lipót császár hivatalos dokumentumban szabta meg, hogy a magyar nagyuraknak mit kell adniuk az új telepeseknek. Az érkezők nemcsak földet, állatokat, de több évre kiterjedő adómentességet is kaptak, ám cserében kemény munka várt rájuk.

Ki kellett irtani az erdőket, lecsapolni az elmocsarasodott területeket, újjáépíteni a romba dőlt házakat, templomokat. A falvak papjai gondosan vezették az anyakönyvet, így a legtöbb helyen már a 18. század elejétől kezdve pontosan nyomon lehet követni az egymást követő nemzedékeket.

A század közepén fontos változások történtek. Ekkor már mind több német származású iparos telepedett meg az itteni birtokokon. Akad közöttük takács, pék, csizmadia, vincellér, bognár, de ács is. Ezen felül nem kevés leszerelt katona talált új hazát nálunk.

A gazdálkodók nagy kiterjedésű szőlőültetvényeket hoztak létre. Az itt termelt borok gyorsan szép hírnévre tettek szert. Minőségükre jellemző, hogy még külföldön is szívesen itták az ínyencek. Hamarosan már számos fogadó és kocsma várta az idelátogató vendégeket és a kemény munkától megfáradt gazdákat. A 19. század végén azonban igazi sorscsapás zúdult a környékre. Egy könyörtelen filoxéra járvány elpusztította a híres budai szőlőket.

 

Közös történelem

A hegyvidéki svábok a 20. század során pontosan ugyanúgy megszenvedték a történelem viharait, mint az országban élő más nemzetiségek. Az I. világháborút követően Magyarországon körülbelül félmillió német maradt. Az ő érdekeiket képviselte 1924-től Magyarországi Németek Népművelési Egyesülete. A harmincas évek közepétől egyre erősebbé vált Berlin befolyása. A svábok egy része elutasította a korábbi együttélést és az asszimilációt. A szövetségesek győzelme után kollektíven bűnösnek tekintették őket. Körülbelül hatvanezer magyarországi németet vittek a Szovjetunióba, munkatáborokba. Sor került a megmaradottak tömeges kitelepítésére is. Az itthoni népesség száma a korábbi felére csökkent.

 

Eleven hagyományok

Napjainkban a tradíciók újjászületésének lehetünk szemtanúi. Kerületünkben a sváb hagyományok egyik fontos ápolója a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület. Ez a közösség a legfontosabb feladatának az itteni és a magyarországi németek népi és keresztény kultúrájának, szokásainak, nyelvének gondozását tekinti.

Odafigyelnek arra, hogy felkutassák az immár megkopott hagyományokat, és mindezeket megismertessék a következő nemzedékek tagjaival is. Közösségüket a Jókai Mór Német Nemzetiségi Általános Iskola, valamint a Tamási Áron Általános Iskola és Német Kéttannyelvű Nemzetiségi Gimnázium iskolákba járó gyerekek szülei és a tanárok egy része hozta létre.

A legfontosabb nyári rendezvényük az Úrnapi virágszőnyeg készítése volt június 18-án. A forró hónapok pihenése után eseménydús ősz következik . Nem ragaszkodnak betű szerint az ősi hagyományokhoz, így történhet meg, hogy a hegyvidéki Oktoberfestre várhatóan szeptember 1-jén kerül sor. A családokat a hagyományos Anna-réti pikniken várják, a MOM Kulturális Központban pedig sor kerül a Budai Sváb Fesztiválra. A hegyvidéki sváb közösség talán legjelentősebb szeptemberi rendezvénye szeptember 24-e, amikor is a hónap utolsó vasárnapján terményünnepet és terményáldást tartanak.

 

A következő nemzedék

Nagyon fontos, hogy a hagyományokat továbbadják a következő nemzedéknek is. Ebben kulcsszerep jut a hegyvidéki iskoláknak.

A Jókaiban immár évek óta működik a hagyományos sváb tankonyha. Történelmi keretek között a gyerekek megtanulhatják a sváb fánk, a híres Schneeball, vagyis a hólabda készítésének titkait is. Az is jó helyen jár itt, aki a klasszikus fahéjas fánkból, a hegyvidéki svábok kedvenc csemegéjéből, a Zintkrapfenből szeretne enni. A további kerületi őszi programok között olyan érdekességeket találhatunk, mint a svábhegyi szüret és a hagyományos disznóvágás.