Velünk élő történelem – a Maros utca emlékei

Izgalmas kaland nyitott szemmel bejárni kerületünk utcáit, tereit, felfedezni, hogy milyen titkokat rejtenek az ódon épületek. Ezúttal a Hegyvidék Maros utcáján sétálunk végig, hogy megnézzük, kik éltek, dolgoztak és alkottak a közvetlen környezetünkben.

A Maros utca elején, a 3-as számú ház falán egy olyan emléktáblát láthatunk, amelyikből kiderül, hogy a történelem viharai nem kerülték el szűkebb lakókörnyezetünket sem. Egy épület egyszerre lehetett sötét erők központja, ahol szörnyűséges dolgok történtek, majd pedig a szabadságért, a nemzet felemelkedéséért küzdő hazafiak jelentős bázisa. A 3-as számú házban 1956. október 30-ig a hírhedt ÁVH kormányőrség parancsnoksága működött. Majd a forradalom kirobbanása után elfoglalták a Széna téri felkelők, így az épület a budai ellenállók egyik legfontosabb központja lett.

Nemzedékek találkozása

A forradalom idején a Corvin köz után a Széna tér számított a fegyveres ellenállás második legjelentősebb központjának. A szovjet hadsereg ellen mindenekelőtt a kör-nyékbeli fiatalok, de bányászok és ipari tanulók is harcoltak. Eckrem Kemal jugo-szláv állampolgárként csatlakozott a küzdőkhöz. Bajtársának, Bán Róbertnek tizen-hét rokona vesztette életét a holokauszt során. Az apja belépett a Kommunista Pártba, ám ennek dacára internálták. A fiatalember nem találta a helyét az új világban. A ka-tonai szolgálata után rádióműszerészként dolgozott. Október 26-án csatlakozott a Széna téri csoporthoz. Feljegyezték róla, hogy emberségesen bánt a foglyokkal, és nem engedte az önbíráskodást.

Az ifjú forradalmárok élén az ötvenkilenc éves Szabó János állt. A gépkocsivezető-ként dolgozó férfi október 26-án csatlakozott a felkelőkhöz. Megdöbbenve vette ész-re, hogy az ellenállók nagy része fiatal, szinte gyerek. Szükségük volt egy tapasztalt irányítóra.

Az itt szolgáló hazafiakat nem kímélte a forradalom leverését követő megtorlás. Ki-végezték Bán Róbert, Czimmer Tibor, Eckrem Kemal, Laurinyecz András, Rusznyák László és Szabó János forradalmár harcosokat és parancsnokokat.

Egy igazán modern művész

A Maros utcai 10. szám alatti házon Cserny József emléktábláját láthatjuk. A felirat 2016-ban került ide. A Magyar Művészeti Akadémia emlékezett meg vele a Kossuth-díjjal kitüntetett, páratlanul tehetséges ipari tervezőművészről.

Cserny József 1962-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát. A fiatal ipari formatervezőnek olyan kiváló tanárai voltak, mint Borsos Miklós, Dózsa Farkas András vagy éppen Kaesz Gyula. 1978 és 1982 között a Zsennyei Műhely szervező titkára volt. A magyar hivatásos tervezőművészek számos hazai és nemzetközi rendezvényen vettek részt. Ilyen volt például a Dzsem klub, a Traktér 3 Design Workshop vagy a 4. Nemzetközi Design Workshop. 1990-től Cserny József már a Symposion folyóiratot szerkesztette. A kilencvenes években a Soproni Egyetemen dolgozott.

Konstrukcióiért, formaterveiért számos elismerésben részesült. 1985-ben Munkácsi Mihály-díjat, 1993-ban pedig Kossuth-díjat kapott. Négy évvel később megválasztották a Soproni Egyetem tiszteletbeli doktorának. A Magyar Művészeti Akadémia tagjaként is sokat tett az ipari formatervezésért. A hazai szimpózium mozgalom egyik vezéralakjának számított.

A kiváló zeneszerző

Innen csupán a Maros utca 28-ig kell sétálnunk, hogy megtaláljuk Kósa György, a nagyszerű zongoraművész, kiváló zeneszerző és példamutató pedagógus emlékhelyét, aki 1960-tól majdnem negyed századon át, a haláláig élt és alkotott az épületben.

Zenei pályafutása egészen különös módon vette kezdetét. Hétéves volt, amikor zongoratanárnője bemutatta Bartók Bélának. A magyar zene nagy alakja felfigyelt a kisfiú tehetségére. Kósa György a Zeneakadémián tanult, ahol többek között Bartók, illetve Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő tanította.

A diploma megszerzése után az Operaházban helyezkedett el. Részt vett a Fából faragott királyfi bemutatójának előkészítésében. Az első világháború utolsó éveinek hullámverése Afrikába sodorta. 1920-ban már a tripoliszi színházban dolgozott karmesterként. Hazatérését követően bekapcsolódott a magyar zenei életbe. 1927-ben lett a Zeneművészeti Főiskola tanára. Egészen 1960-ig tanította a zongorázni kívánó fiatalokat.

Nem sikerült elkerülnie a második világháború szörnyűségeit. A zsidótörvények miatt kiszorult a zenei életből. 1942-ben kénytelen volt távozni a Zeneakadémiáról, 1944-ben pedig közvetlen életveszélybe került. Behívták munkaszolgálatosnak, és Fertőrákoson szolgált. A világháború végén újabb, iszonyatos veszteség érte. Hazatérve tudta meg, hogy kislánya és a felesége is a náci terror áldozatává vált.

A munkába temetkezett, hamarosan már újra taníthatott a Zeneakadémián. 1963-ban megkapta az Érdemes művész, majd 1972-ben a Kiváló művész címet. Jogos büszkeséggel tekintett vissza az alkotómunkájára. Többek között írt kilenc szimfóniát, nyolc operát, ugyanennyi balettet, három misét és huszonöt oratóriumot.

A mártír pap

A Maros utca 44/b. falán márványtábla hirdeti Ervin Gábor római katolikus pap emlékét. A fiatal filozófus a nyilas terror áldozata lett 1944-ben. Tizenkilenc éves korában írta első jelentősebb művét, mégpedig Széchenyi vallásosságáról. Foglalkozott az erkölcsi jó metafizikai gyökereivel, a művészet esztétikájával, de azzal is, hogyan lehet egy műalkotást jelként értelmezni. Önálló munkái mellett számos vallással kapcsolatos könyvet fordított magyarra. 1937-ben az ő tolmácsolásában jelenhetett meg Pierre de Bérulle műve, A lelki vezetésről, majd a következő évben Garrigu L’Agrange értekezése a keresztény lelkiség alapelveiről. 1940-ben lelki gyakorlatos gondolatokat vetett a papírra, 1941-ben pedig a bérmálkozóknak írt könyvet.

Pappá szentelése után Budaörsön volt káplán, majd 1936-tól kezdve a Salvatore Tanítóképző Intézetben és a Patróna Hungariae leánygimnáziumban tanított.

Édesanyja, Brust Ilona a német költő, Heinrich Heine távoli rokona volt. A kisfiú hétéves volt, amikor a családja felvette a keresztény hitet, 1944-ben azonban őket is a sárga csillag viselésére kötelezték. A fiatal pap elszántan szembefordult a zsidótörvényekkel, és tiltakozott a megszálló németek és a nyilasok kegyetlenkedése ellen. Részt vett a Magyar Szent Kereszt Egyesület tevékenységében is.

Antifasiszta nézetei miatt a rendőrség letartóztatta. Első, személyes tragédiája akkor érte, amikor a testvérei megpróbáltak Svájcba menekülni. A Gestapo fogságába estek, és a nácik lemészárolták őket.

1944 decemberében Ervin Gábor neve már felkerült a nyilasok halállistájára. Jól tudták róla, hogy menekülteket rejtegetett a lakásán. Nem törődtek azzal, hogy katolikus pap. Otthonában törtek rá, és a lakásból mindenkit elhurcoltak. A nyilas székházban megkínozták, majd édesanyjával együtt a Duna-parton meggyilkolták.

Születésének századik évfordulóján az ELTE-n rendeztek konferenciát az életművéből. A háza falán 2012. december 12-én avatták fel az antifasiszta ellenállás mártírjának emléktábláját.

Cikkünk következő részében a Maros utca leghíresebb szülöttjének, a világszerte ismert Sir Georg Soltinak, vagyis Solti Györgynek emléktábláját és lenyűgöző életét mutatjuk be.