A nagy csaták bátor hőse – Hertelendy Miklós huszárezredes

Kerületünkben sétálva időről-időre olyan utcácskákon is végigmehetünk, melyek névadójáról a legtöbben nem túl sokat tudnak. „Ismeretlen ismerőseink” egy részéről lehet ugyan sejteni, hogy fegyverrel a kézben szolgálták a hazánkat, ám mára már részben vagy egészen elfedte a múlt köde mindazt, ami miatt kiérdemelték, hogy utcát kapjanak a Hegyvidéken.

Alaposabban is megvizsgálva a 12. kerületi utcanév táblákat, nyilvánvalóvá válik, hogy az egykori városatyák mélyen tisztelték az 1848-as forradalom kiemelkedő alakjait, és nagy gondot fordítottak arra is, hogy az olyan hősök neve is fennmaradjon, akik nem kerültek be a tankönyvekbe. 

 

A legvitézebb fegyvernem

A kerületünk köztereinek elnevezői persze nem feledkeztek meg a hivatásos katonákról sem. Jól tetten érhető, hogy mindenekelőtt az elmúlt öt évszázad legmarkánsabb magyar és jogosan világhírű fegyvernemének, a huszárságnak akartak emlékművet állítani. Augusztusi számunkban már írtunk a világ legvakmerőbb huszárjáról, Hadik András grófról, és most egy másik vakmerő lovaskatona következik: Hertelendy Miklós, a szabadságharcunk legbátrabb, ezernyi veszéllyel és megpróbáltatással dacoló ezredese.

A forradalmi háború hőse egy ősi,magyar nemesi család leszármazottjaként 1813-ban született. Ő is annak a nagy nemzedéknek volt a tagja, amelyik fiatalon átélte a reformországgyűlések vitáit, és érett férfiként kapcsolódhatott be az 1848-as forradalomba. Miklósnak már az édesapja, Hertelendy János ezredes is jó ismert katonatiszt volt, ráadásul ott lebegett a szeme előtt a legendás Hertelendy Gábor példája is, aki a napóleoni háborúk idején megalapította a 12. Nádor huszárezredet, és vakmerően, ráadásul sikeresen harcolt a franciák ellen. Hősiességéért a legmagasabb katonai kitüntetéseket is megkapta. Amikor Jánosnak fia született, a kis Miklóst kitartásra, megfontoltságra és megingathatatlan hazaszeretetre nevelte.

Figyelembe véve a családi hátteret, már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy a gyermek felcseperedve a haza fegyveres szolgálatát fogja választani. 1831-ben jelentkezett katonai szolgálatra. Hős édesapja példáját követve Miklós is a huszárokat választotta. Nem volt nehéz dolga, mert gyermekkorában szinte játékos formában sajátította el mindazokat a hadi fortélyokat, melyeket újonc társai az alapkiképzésük során tanultak meg. Olyan jól lovagolt, mintha csak a nyeregben született volna, és kiválóan értett a szablya forgatásához is.

Az 1830-as években gyökeresen átalakultak a birodalmat védelmező katonaság hétköznapjai. A Napóleon elleni, dicsőséges hadjáratok emlékké halványultak, és egyre több olyan magyar származású tiszt akadt, akik csupán nehezen találták meg a helyüket ebben az új világban. Jó páran aggódva figyeltek fel arra, hogy Bécs már nem annyira az ország védelmére, hanem a reformok lázában égő nemzetek és nemzetiségek leverésére akarta felhasználni a jól képzett katonákat. 

Hertelendy Miklós sokáig tartózkodott a politizálástól, ám nagyon is tisztában volt azzal, hogy Kossuth Lajos és segítői milyen nagy erőfeszítéseket tesznek Magyarország modernizálása, fejlesztése érdekében. A 6. huszárezred tisztjeként élte át 1848-ban a forradalom kirobbanását.

 

A szabadságharc katonája

A bécsi udvar nem akarta elfogadni a magyar hazafiak jogos követeléseit. Elsőként Jelasics horvát bánt küldték a magyar szabadságharc leverésére. A döntő összecsapásra Pákozd mellett került sor. Móga János seregében ott szolgált Hertelendy is. A horvátok és az osztrákok hiába támadtak, mert a magyar honvédek és a nemzetőrök visszaverték a próbálkozásaikat. A csata döntő pillanatát az osztrák Kampen tábornok átkaroló támadása jelentette. Ha ez sikerül neki, körbezárhatta volna a magyar sereget.

Kampen lovassága azonban nem számított arra, hogy váratlanul egy tomboló fergeteg erejével és vadságával lecsapnak rájuk a magyar huszárok! Hertelendy nagyszerű katonatisztnek bizonyult. Személyes bátorságával példát mutatott az alárendeltjeinek. Jelasics kénytelen volt elmenekülni, és a győzelem hatalmas lelkesedéssel töltötte el a magyarokat!

Hertelendy a forradalom azon hősei közé tartozott, akik a szabadságharc első percétől az utolsó napig küzdöttek. Bátorságáért előléptették, először őrnaggyá, aztán ezredessé. 1849 tavaszán Damjanich János alárendeltségében szolgált a szolnoki csata idején. A huszárok halált megvető bátorsággal lerohanták az osztrák ágyúkat, és megfutamodásra kényszerítették az ellenséget. Az osztrák lovasság ellentámadásai sikertelennek bizonyultak, mert ebben a csatában is a huszárok diadalmaskodtak.

A bátor magyar főtisztet a komáromi várban érte a szabadságharc vége. Menlevelet kapott, így az osztrák hatóságok nem üldözték. Mélységesen csalódott a császári udvarban, ezért soha többé nem volt hajlandó Bécset szolgálni. 1877-ben hunyt el. Emlékét a Hegyvidéken kívül falujában, Magyargencsen is egy utca őrzi. Hertelendy Miklós nemzedéke legértékesebb tagjai közé tartozott. Megértve a magyar nemzeti függetlenség fontosságát, habozás nélkül, elképzelhetetlen bátorsággal küzdött minden magyar szabadságáért.