Lánchíd és gőzhajó a Hegyvidéken - 2. rész

Reformkori köntösben újult meg a játszótér a Hollósy Simon utcában, amely a Széchenyi István nevéhez kapcsolódó nevezetes építményeket, reformkori fejlesztéseket mutatja be egyedi tervezésű fajátékok formájában. A cikk második részében a nagyobb játékelemek történetét mutatjuk be röviden, és szemezgettünk hozzá pár izgalmas történetet a kihelyezett tablókról.

A cikk előző részében, amit IDE KATTINTVA olvashatnak, már megtudhatták, hogy a megújult játszótér a TÉR-KÖZ város-rehabilitációs pályázati program keretében épült meg a Hegyvidék főutcája projekt részeként, a fővárosi és a hegyvidéki önkormányzat közös finanszírozásában. A Széchenyi játszótér célja, hogy kapcsolatot teremtsen múlt és jelen között. A legtöbb játékelem a reformkorhoz és Széchenyi István személyéhez kapcsolódik, most pedig egyesével megnézzük a nagyobb játékok eredetijének történetét.

A Lánchíd

 

 A Lánchíd – amely egy mozgóléces ügyességi feladatként jelenik meg a játszótéren – az első állandó dunai híd volt Buda és Pest között, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi Budapest mint főváros létrejöhessen. Széchenyi István édesapja halála miatt át szeretett volna kelni a Dunán 1820 telén, de a jégzajlás miatt a hajók nem tudták átvinni, így ekkor fogalmazódott meg benne először a híd építésének a fontossága.

Végül szorgos munkájának a gyümölcse 1849-re érett meg, mivel ekkor adták át a Lánchidat. Az ötletgazda és szervező Széchenyi István – bár vágyott rá – sohasem láthatta az elkészült hidat, mivel az átadást megelőzően, és azt követően is a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodott, majd ott is hunyt el. Megépülésekor a Lánchíd a világ legkorszerűbb és egyik legnagyobb lánchídja volt. 

Érdekesség, hogy az 1848/49-es szabadságharc folyamán nemcsak az osztrákok, de a magyar katonai vezetés is fel akarta gyújtani a hidat, mivel Dembinszky tábornok a visszavonuló magyarokat ezzel akarta megvédeni az osztrák csapatoktól. Dembinszkyt tervéről végül az építést vezető Clark Ádám beszélte le. A másik nem mindennapi történet szerint a híd feljáróját őrző kőoroszlánoknak nincs nyelvük, és emiatt sokáig szidták az alkotót. Az igazság azonban az, hogy megvan a nyelvük, csak a járdaszintről nem látható. 

 

A képre kattintva egy közel százéves videó tekinthető meg a Lánchíd 1914-es felújításáról
 

A Kisfaludy gőzhajó

A játszótér legnagyobb eleme a Kisfaludy gőzhajó, amelynek mindkét lapátkereke mókuskerékként is szolgál. A többszintes mászókahajón kormánykerék, távcső, a hajófenéken kézzel mozgatható csavarelemek találhatók.

Ez a hatalmas hajó szintén Széchenyi Istvánnak köszönhető, aki megalapította a Balaton Gőzhajózási Társaságot, és 1846-ban vízre is bocsátották a Balaton első gőzhajóját. Ez jelentette a balatoni turizmus és a kikötők fejlődésének a kezdetét. A hajó a reformkori irodalmi élet kiemelkedő testvérpárja, Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly után kapta a nevét. 

Az 1848/49-es szabadságharc alatt igazi különlegességnek számított a Kisfaludy, mivel a balatoni fürdőélet a harcok idején sem állt le. Az ott nyaralók közül többen is a Kisfaludy fedélzetére menekültek, és ha jöttek az osztrákok, akkor a tó közepén várták meg, amíg a katonák elvonulnak. Mivel más gőzös nem volt a Balatonon, így nem lehetett őket megközelíteni. Bár a Kisfaludyt 1887-ben kivonták a forgalomból, 2014-ben újraépítették, és sétahajóként napjaink egyetlen balatoni lapátkerekes hajója. 

 

A sváb-hegyi fogaskerekű gőzmozdony

Először Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön kezdeményezte 1871-ben, hogy fontos lenne a Sváb-hegyre egy vasút, de akkor még nem volt meg az a technika, ami néhány évvel később elérhető lett. A kerület fejlődése szempontjából is meghatározó volt az Európában harmadikként elinduló sváb-hegyi fogaskerekű 1874-ben. A gőzmozdony képére kattintva egy videó látható az első gőzösről és az 1929-es villamosításról.

A jármű legnagyobb jelentősége, hogy bekapcsolta a Sváb-hegyet a főváros vérkeringésébe, és ezzel lehetővé tette a Hegyvidék fejlődését, valamint azt, hogy a környék a fővárosi kirándulók kedvelt helyévé váljon. Az új közlekedési eszköz első útjáról a Sváb-hegy leghíresebb lakója, Jókai Mór majdnem lekésett, amiről a korabeli újságok előszeretettel írtak:

„Az első váltónál egyszer csak elibénk szegül Jókai, aki svábhegyi kert és háztulajdonos létére jogot váltott, úgy mondá, a vonat megállítására. » Egy tapodtat se nélkülem, míg föl nem vettetek arra a teaforraló masinátokra. « parancsolá. Hollán Ernő államtitkár, s az ünnepi hadsereg fővezére, nevetve állítá meg a vonatot. Jókai árkon-bokron keresztül, kökény-tüskétől megszaggatott attilával, nyári parókáját lengetve, gyöngyöző homlokkal kapaszkodott fel hozzánk. Az Eötvös-villában aztán úgy felavattuk ezt a hegyi vonatot, hogy lemenet még a vonat kürtője is félre hajlott. Az Eötvös házban ittuk meg áldomását ennek a vasútnak, mely kurjantásnyira tolta a Svábhegyet a fővároshoz.”

Megragadó történet, hogy az egyébként svájci mérnök Cathry Szaléz Ferenc, aki a fogaskerekűt és vonalát tervezte, beleszeretett egy magyar lányba, és sose tért vissza a hazájába, hanem itt telepedett le a Sváb-hegyen, és a sírja a Farkasréti temetőben található.

 

A reformkori Széchenyi játszótéren az izgalmas játékok mellett ilyen és ehhez hasonló történetek olvashatók akár a tábláknál, akár a fákat körbefutó padokon is kényelmesen, mobilról. A helyszínen van mosdó és ivókút is, valamint a park is megújult, több ezer évelő, cserje, illetve új fák gazdagítják a teret.