A szeretet szolgálatában - a budai karmeliták

A hazai egyházak múltja ezer szállal kötődik Magyarország történelméhez. A budai karmeliták fontos szerepet játszottak az elmúlt évszázadok során kerületünk hétköznapjaiban is. A nagy múltú szerzetesrend ugyanis nem csupán a világ távoli tájaira jutott el, de hosszú időn át itt működött nálunk, a Hegyvidéken.

Az elmúlt ezredév során számos szerzetes- és apácarend tevékenykedett hazánkban. A ferencesek, a bencések vagy a pálosok tagjai ugyanúgy ezer szállal kötődnek a magyar történelemhez, kultúrához, mint az orsolyások, a klarisszák, valamint a karmeliták nővérei és fivérei. Ez utóbbi közösség évszázadokon át nagyon fontos szerepet játszott közvetlen környezetünkben, a Hegyvidéken. Napjainkban a legtöbben a Budai Várban található, egykori kolostoruk miatt hallottak róluk, pedig a karmeliták birtokai hosszú időn át meghatározták kerületünk egy részében is az itt élők életét. A Hunyad-orom két oldalán húzódó völgyek a rend birtokához tartoztak. Egészen a 18. századig a Brunnthalban és a Sauwinkelben is gyakran lehetett szerzetesekkel találkozni.

Szentföldi gyökerek

A karmelita rendet, amelyet Kármel-hegyi Miasszonyunk néven is ismernek, a 12. században alapították meg. Kalábriai Berthold lovag a Szentföldön található Kármel-hegyen alapított szerzetesrendet. A koldulórend jelmondata jól mutatja, hogy a keresztes hadjáratok idején született: „Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Uráért, Istenéért.” Az Ószövetség szerint Illés próféta itt hívta ki erőpróbára az ősi kánaáni istenség, Baál papjait. Isteni csoda révén az összecsapásból Illés került ki győztesen.

A hegyen mind a mai napig áll a rend kápolnája. Az alapító utódja a jeruzsálemi pátriárkától kapott működési szabályzatot.

Viharos évszázadok

A szerzetesek hamarosan nehéz helyzetben találták magukat. Az állandósuló muszlim támadások miatt távozásra kényszerültek. Ciprus szigetén, majd Európában is őrizni próbálták a rendkívül szigorú szabályaikat, ám ezeken később sokat enyhítettek.

Megalapították a karmelita nővérek rendjét is. A rend történetében akkor következett nagy fordulat, amikor a nővérek közé belépett egy fiatal avilai leány. Magyarországon Nagy Szent Teréznek is hívják Avilai Szent Terézt. Ő és Keresztes Szent János hozta létre a Sarutlan Kármeliták Rendjét.

Szent Teréz a haláláig tizenhét kolostort alapított a szülőföldjén. A rend a 17. században élte a virágkorát, ekkor műveltek még kiterjedt birtokokat itt, a Hegyvidéken is. A szerzetesek a török kiűzése után tértek vissza közvetlen környékünkre. Azonnal nagyszabású szervező és építőmunkába kezdtek. Az elnéptelenedett földeket újra meg kellett művelni. A kolostori birtokok a mai Zugligetben, Németvölgyben, Svábhegyen új otthonra találó földművesek fontos útmutatói lettek. Néhány évtizednyi fáradtságos munka után már újra a gyermekek kacagásától voltak hangosak az újjáéledő falvak és majorságok.

Hazai karmeliták

A rend azonban ennél jóval régebben megérkezett hazánkba. Nagy Lajos magyar király édesanyja, Piast Erzsébet, lengyel hercegnő karmelita szerzeteseket hozott magával. A gyóntatói is közülük kerültek ki. A rendet Nagy Lajos telepítette le itthon. XI. Gergely pápa 1372-ben rendelte el a Három Mária tiszteletére szentelt rendház megalapítását. A karmeliták nem terjedtek el széles körben.

Budán működött kolostoruk, ezenfelül Eperjesen, Pécsen, Privigyén, illetve Győrben. A budai központból sok fontos személyiség került ki. Ferenc atya budai perjelből Argyasban lett megyéspüspök. Vértanú Boldog Magyar Antal pedig tőlünk útra kelve próbálta meg keresztény hitre téríteni az ukrajnai muszlimokat.

A budai várban 1725-ben tették le a karmelita templom alapkövét. Felszentelték a templomot, ám huszonegy évvel később II. József császár feloszlatta a rendet, a templomot pedig színházzá alakítatta. Napjainkban Budapesten, Győrben, Keszthelyen, Kunszentmártonban és Attyapusztán működik karmelita rendház.

Karmeliták a nagyvilágban

Szent Teréz rendkívül fontosnak tartotta, hogy az evangélium fénye eljusson az olyan helyekre is, amelyeket korábban elzártak előle a történelem viharai. A rend sikeresen túljutott a 19. század megpróbáltatásain, amikorra csupán három tartománya és alig háromszáz szerzetese maradt. Ezt követően misszionáriusokat küldtek szerte a nagyvilágba. Hittérítői eljutottak Afrikába, Mexikóba, Indiába, és visszatértek a Szentföldre is. Napjainkra új kolostorok és rendtartományok jöttek létre Észak- és Dél-Amerikában, Japánban, Koreában és Afrika számos részén is. Jelenleg a nagyvilág nyolcvankét országában, nyolcszázkilenc kolostorban több mint tízezer sarutlan karmelita nővér él.