Egy ismeretlen hegyvidéki vendéglő, ahol Gundel Károly mesterszakács is zsűrizett

A budai Hegyvidék mindig is híres volt a vendéglátó helyeiről, a hangulatos kertvendéglőkről, a kiskocsmákról, fogadókról. Nehéz lenne felsorolni azt a rengeteg kultikus helyet, ahol az évszázadok alatt mulattak a város lakói a kerületben, mivel szinte minden évben fény derül egy-egy mára már eltűnt, eddig ismeretlen fogadó nyomára. Ilyen vendéglő volt a Tóth Lőrinc utcai Istenszem nevű étterem is, amely nem azonos a zugligeti névrokonával, és ahol az ország talán leghíresebb gasztronómiai zsenije, Gundel Károly is zsűrizett. A következőkben ennek az érdekes vendéglőnek eredünk a nyomába. 

 

Érdekesség, hogy ennek a vendéglőnek a létezéséről egy régi képeslapról született tudomása a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménynek. A jól csengő név, az „Istenszeme” már ismert volt a helytörténeti kutatásokban, de a képeslap egyértelművé tette, hogy ez a vendéglő nem azonos az ismertebb zugligeti társával.

Talán többen hallottak a zugligeti Istenszeme fogadóról, amely már az 1700-as évektől népszerű volt, és ahol 1837 májusában Kossuth Lajost elfogták, de Petőfi Sándor is mulatott a környékén barátaival. Az itteni vendéglő valamikor az 1880-as években szűnhetett meg, miután a Haggenmacher család megvette a területet, és az éttermet átalakítva egy villát építtetett fel ott. Valószínűleg ennek a híres vendéglőnek az eltűnése okozta, hogy Pehrl Józsefné vendéglős, ezt a jól csengő Istenszeme „márkanevet” adta Tóth Lőrinc utcai vendéglőjének. Bár az újságok és beszámolók itt-ott néha Istenszeme vendéglőnek hívták ezt az intézményt is, de a hirdetésekben és a hivatalos papírokon mindenhol az Istenszem név olvasható, „e” betű nélkül.

A vendéglő 1920-ban nyitott meg, és gyönyörű kilátása, kitűnő konyhája és jó borai miatt nagy népszerűségnek örvendett. Az 1920-as években majd minden évben számtalan hirdetés található a vendéglőről. „Megnyílt az ISTENSZEM vendéglő. I., TÓTH LŐRINC UTCA 10. SZÁM. Délivasút mögött. Ráth György-utca mellett. Pénteken halászlé. Csapolt sör. Pormentes levegő. Fedett hely. Elismert jó konyha. Kitűnő italok. Virágos kerthelyiség. Családi szórakozóhely.” 

Szabó Lőrinc, későbbi Kossuth-díjas költőnk is többször járt itt, és erről említést is tesz a Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések című munkájában: „Egyszer aztán a Tóth Lőrinc utcában, az »Isten Szeme« című nyári vendéglőben vacsoráztunk, a Ráth György utca és az Istenhegyi út között. A zöldvendéglőben sokan gyűltünk össze. Nyár eleje lehetett, 1923- vagy 24-ben. A szabad ég alatti asztaloknál jól becsíptünk már, még én is, a többiek táncoltak. Én egyszer csak azt mondtam: Bözsi, maga jöjjön velem, mondok valamit. — Semmit nem akartam mondani, csak kettesben lenni vele. Ő velem jött, ki a kapu elé, a zöld tájba, ahol egy nagy mély füves árok volt. Ahol nem láttak, ott leültünk. És én csókolózni kezdtem vele.”

Az 1930-as évek elején tulajdonosváltás történt, amiről több újság is beszámolt megemlítve, hogy különböző attrakciókkal próbálta az új hely felhívni magára a figyelmet. Ilyen volt egy külön berendezett hely, amit Diana-vadászszobának hívtak. Az egyik legnagyobb esemény a vendéglőben a budapesti vendéglősök nagy magyaros vacsoraversenye volt 1935-ben, mely során 15 budapesti vendéglő vállalkozott arra, hogy összemérje tudását.  A lapok így számoltak be a különleges eseményről:

„Az első magyaros vacsoraverseny az »Istenszem« vendéglőben volt. Isten szeme valahol Isten háta mögött van, a Tóth Lőrinc-uccában, mégis rengeteg pesti ember rándult át Budára, hogy szemével és szájával vegyen részt a jóhírű vendéglő díszételbemutatóján”.

Különlegessége volt a versenynek, hogy a zsűri elnökeként Gundel Károly, a világ egyik leghíresebb magyar gasztronómiai zsenije is jelen volt. 

„A zsűri, élén Gundel Károllyal, dr. Pertik Bélával és a Pesti Napló híres Inyesmesterével nagy szakértelemmel fogyasztotta el a vendéglős személyes vezénylete alatt készített magyar gasztronómiai csodákat. A műsor első száma aranyló csigatésztaleves volt; a vidám kanalazás az elismerés zenéjét zengte. A második szám: bevert tojás magyarosan. A vesehasés, ecetben főtt, tojással koronázott és csirkepörköltjével nyakon öntött csoda vajastészta alátéten trónolt. A verseny közönsége viharosan üdvözölte ezt az ételszenzációt. A harmadik fogás báránygerinc volt, földesúr módra. Gyenge az emberi szó ennek az ezerholdas gyönyörnek a kifejezésére. Álomszerű volt a körítés is: töltött kelkáposzta, héjában sült, önmagával töltött burgonya, bab-, cékla-, galambbegy- és egyéb saláta. A gasztronómiai szimfóniát kapros túróslepény tetőzte be. A vacsora végén repedeztek a hasfalak és a Zsűri megkezdte a szavazást. Potyogtak az elismerő pontok, a vendégek is szavaztak, csak úgy hullott a sok dicsérő elismerés. Utána vidám borozgatás volt zeneszó mellett.”

A több fordulón át tartó verseny végeredményét végül Gundel Károly híres állatkerti vendéglőjében hirdették ki, ahol a leghelyesebben összeállított vacsoraételsorért bronzszobrot az Istenszem vendéglője nyerte. 

A sikerek ellenére 1938-ban már mint Kis Lúdlábkirályné étterem nyitott újra az egykori Istenszem néven futó hely, amelyet 1942-ben még Kis Lúdláb vendéglőként meg lehet találni az újságokban, de valószínű, hogy ezután bezárt.