2017-02-10

Névadó nagy háború

Induljunk történelmi sétára a múltba. A Hegyvidék egy része Buda felszabadítása, a török kiűzése után kapta a nevét. Lakóhelyünk vajon milyen szerepet játszott a félelmetes küzdelem során? Milyen veszélyek leskelődtek az itt élőkre, a felszabadító seregek harcosaira? Mi volt a váratlan városmajori csoda?

1686-ban egész Európa feszült figyelemmel fordult Magyarország, és azon belül is a Duna-parti nagyváros, Buda felé. Könyörtelen háború dúlt a földrész szívében. Lassan, de biztosan véget ért a másfél százados török uralom, és a hazai seregek - kihasználva a páratlan nemzetközi összefogást - külföldi bajtársaikkal vállvetve hozzáláttak hazánk felszabadításához.
A mai XII. kerület stratégiailag rendkívül fontos területen fekszik. Amikor megkezdődött a budai vár ostroma, a Hegyvidék magaslatain és völgyeiben számos nemzet katonái vonultak a küzdelem felé. Az egykori kemény harcok, a hősies felszabadító hadjárat emlékét néhány helységnév mind a mai napig őrzi. Ahogy azonban teltek az évszázadok, sok elnevezés eredete elhomályosult. Érdemes sétára indulni kerületünkben és felidézni, hogy több mint három évszázaddal ezelőtt mi történt szűkebb pátriánkban.

Harcosok emlékezete
Buda török védelmezői felkészültek az ostromra és arra, hogy az életük árán is megvédjék a vilajet fővárosát. A nyugati seregeknek kemény ostromra kellett berendezkedniük. Ebben fontos szerep jutott a tüzérségnek. A Svábhegy (a mai nevén Széchenyi-hegy) és a Kis-Sváb-hegy arról nyerte el a nevét, hogy itt helyezkedett el a falakat erős tűzzel támadó sváb tüzérség. Az ostromlók ágyúi július 1-jén léptek működésbe. Míg a délen állomásozó bajorok szinte alig értek el sikereket, addig a hegyvidéki svábok folyamatosan támadták a törököket.
Amikor 1686. szeptember 2-án a nyugati seregek felkészültek a döntő rohamra, a támadás megkezdéséhez a sváb tüzérség ágyúi a Svábhegy térségéből adták meg a jelet. A Német-völgy korábban a Deutschenthal nevet viselte. Az ostrom során a német csapatok állásait alakították ki itt.

Az előzmények
A törökök 145 évig uralkodtak a magyar fővárosban. Miután 1683-ban sikertelenül újra megpróbálták elfoglalni Bécset, létrejött a Szent Liga, hogy megállítsa a hódítókat. Hatalmas sereg indult meg Magyarország felszabadítására. A törökök azonban felkészültek a harcra, rendbe hozták a falakat, a budai bástyákat.
XI. Ince pápa kezdeményezésére a Habsburgok, Lengyelország, Velence, de a bajorok, a szá-szok és a brandenburgiak is csapatokat küldtek. 1684-ben sikertelenül ostromolták meg Budát. Két évvel később már jobban felkészülve tértek vissza. A sereget V. Károly lotaringiai herceg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő vezette. A korszak legsikeresebb hadvezérei készültek a török uralom lezárására.

Szertefoszló remények
Az ostrom három hónapig tartott. AbdurrahmánAbdiArnaut pasa egészen szeptember 2-ig ellenállt. Az albán származású nagyúrnak összesen talán 12.000 katonája lehetett. Vele szemben Károly 42.000 és a bajor választófejedelem 21.000 katonája sorakozott fel. Ez utóbbiak a Gellért-hegyről lőtték a várat, míg Károly csapatai egészen Óbudáig helyezkedtek el. A támadók között akadtak hollandok, csehek, olaszok, dánok, de angolok, spanyolok, svédek és még franciák is. A magyar egységek létszámát körülbelül 15.000 főre teszik.
A pasa arra számított, hogy honfitársai felmentik az ostrom alól. A segítséget ígérő Szári Szulejmán nagyvezír serege augusztus elején tényleg Buda alá érkezett, és Budakeszi, majd az Ördögárok felől támadott.

Csoda a Városmajorban
Augusztus 14-én megindult a törökök sorsdöntő, nagy hadművelete. Ugyanolyan ravasz és profi ellenfélnek bizonyultak, mint a korábbi évszázadok során. A várból óramű pontossággal válogatott szpáhik törtek ki, míg a nagyvezír janicsárjai megrohanták Petneházy Dávid harcosait. Ha minden a tervük szerint alakul, akkor diadalmasan tértek volna vissza a várba.
A végzetes pillanatban azonban csoda történt a Városmajorban. Von Dünewald, de Mercy hadnagy és Pálffy János nádor katonái a halállal dacolva indítottak ellentámadást. Lotaringiai Károly nem hitt a szemének. Azt kiabálta: - A magyar lovasság csodát művelt! A hadvezér kihasználta a váratlan sikert, és hatalmas erőt küldött a nagyvezír ellen, mire Szári Szulejmán visszavonult. Török-Buda sorsa ezzel megpecsételődött. A Városmajor hősei eldöntötték az egész ostrom kimenetelét.

Győzelem és újrakezdés
Az ostrom sikerét hátráltatta, hogy a szövetségesek vezérei versengtek egymással, és nem hangolták össze a támadásokat. Abdurrahmán pasa szeptember másodikán karddal a kezében halt meg. Nélküle elszállt a védők elszántsága, porba hullottak a lófarkas zászlók. Hatezer magyar lovas egészen Fehérvárig üldözte a menekülő török főhadat. A küzdelem könyörtelen elszántságát jól mutatja, hogy a szövetségesek 45.000 katonája vesztette életét a harcok során.


Benczúr Gyula egy nagyszerű festményen örökítette meg a szövetségesek diadalát. A Buda-vár visszavétele 1686-ban című képen paripája nyergében Lotaringiai Károly herceget, karddal a kezében Petneházy Dávid hajdúkapitány ismerhetjük fel. A felszabadító hősök között ott van Bercsényi Miklós, Bottyán János, Pálffy János és a híres Savoyai Jenő is.