A Hegyvidék tündérei – A Csile-bérc csodái

A 12. kerület egyik legszebb részén, a Zugligetben, nem messze a Libegő végállomásától különleges szépségű szikla magasodik a környező erdők felé. A Tündér-szikla 1977 óta védett területnek számít, mert itt egészen különleges növények és állatok élnek. Nem csoda, mert a hagyomány szerint ez a hely nem csupán a mi világunk része. A magasba törő fehér sziklák tetején egykor a Budai-hegység tündérei, a csilik nézték a holdfényben fürdőző tájat. Elképzelhető, hogy itt lehetett átjutni e mesebeli lények földöntúli birodalmába. Manapság már nem igazán találkozhatunk tündérekkel, ám a szikla tetejéről ugyanolyan szép kilátás nyílik a környékre, mint akkor, amikor még törpék és manók is barangoltak az erdőben.

Nem csak a tündérek vonzódtak a romantikus magaslathoz. A hely korábban még a Remete-szikla nevet is viselte, mivel a tövében remeteház állt. A jól megközelíthető mészkőszikla remek nyersanyagnak számított, ezért ezen a helyen kőfejtő is működött. Ma már persze nem szabad követ bányászni, mivel a környék a Budai Tájvédelmi Körzet része. 

Varázslatos szép hölgyek

A hely névadóit, ezeket a szépséges teremtményeket gyakran nevezték kisasszonyoknak vagy fehér asszonyoknak. A mesékben többnyire fiatalos külsejű, hosszú hajú, lenyűgöző szépségű nőkkel találkozhatunk, akik az erdőben elhagyott ösvényeken, keresztutaknál vagy tavak mentén élnek. A fehér ruhás földöntúli alakoknak gyönyörű hangjuk van. Énekükkel és táncukkal elbűvölik az erdei utazókat, az óvatlan vadászokat. Néha bált vagy lenyűgöző ünnepséget szerveznek. Ilyenekre előszeretettel csábítanak át zenészeket vagy mesemondókat a halandók világából. A tündérek között ugyanúgy akadnak jószívűek, mint szigorúak. Ha valaki megbántja vagy megsérti őket, azzal könyörtelenül elbánnak. Más tündérek viszont a népmesék szerint megvédik és segítik a jószívű embereket.

Tündéri új név

Tündérekre utaló nyomokkal nem csak itt, hanem a közeli Csile-bérc városrészben is találkozhatunk. Egészen 1847-ig ez a terület a német Dreihotter nevet viselte. A magyar reformkor jeles alakja, Döbrentei Gábor azonban új, magyar nevet adott neki. Úgy vélte, a környéken egykor sok tündér élhetett. Az ő nevüket, vagy talán egy konkrét tündérét, a lenyűgöző szépségű Csile nevét akarta megörökíteni. Csile-bércz nevét eredetileg egy l-betűvel írták. A múlt század harmincas éveire a feledés homálya borult a szép mesére. Az új térképek készítői bizonyára arra gondoltak, hogy valamilyen bánya működhetett ezen a helyen, és a hegyet a vájatokban használt csilléről nevezték el.

Hazai tündérek

A magyar népi hiedelmek és mondák feljegyzői kevés tündéres történetet örökítettek meg. A különféle mesék gyönyörű női alakjain jól érződik a Balkánon kialakult tündérkultusz hatása. Magyarul először 1580 táján vetettek papírra tündérekről szóló történetet. Gergei Albert műve, az Árgirus széphistória egyaránt komoly hatást gyakorolt a népmesékre, de a szépirodalomra is. 
 

„Az tündérországról bőséggel olvastam

Olasz krónikákból kit megfordítottam, 

És az olvasóknak mulatságul adtam, 

Magyar versek szerént énekbe foglaltam…”
 

Vörösmarty Mihály is jól ismerte a költeményt, amikor megírta a Csongor és Tündét. A hagyományos magyar népmesei elemek a 18. századra fokozatosan összekeveredtek az európai folklórból átvett motívumokkal.

A szép Tünde mellett más tündérek nevét is ismerjük. Dála Székelydályának adott nevet, Firtos a Firtoshegyen élt, de valamikor tündér volt Maros és Olt is. Anyjuk, Tarkő a Székelyföld északkeleti részén uralkodott egy mesebeli birodalom felett.