A magyar táj őrizője – Kovács Gergelyné, a Hegyvidék díszpolgára

Kovács Gergelyné nevét jól ismerik a kultúra történetével, a néprajzzal, a muzeológiával és az ősi magyar tájak megőrzésével foglalkozó szakemberek. Kerületünk díszpolgára nagyon sokat tett azért, hogy a hazai környezetbarátok csodálatos tájvédelmi környezetben ismerkedhessenek meg a magyar kulturális örökséggel és a sajátos történetű, értékes élővilágú, egyedülálló néphagyományai miatt különleges hazai tájakkal. Rendkívül komoly erőfeszítéseket tett a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hollókői Tájvédelmi Körzet létrehozásának érdekében.

Debrecen az egyik legszebb magyar város, ráadásul történelmi múltú, ősi emlékekkel teli táj veszi körbe. Ha valaki itt született és itt is cseperedett fel, annak nem könnyű új otthont, barátságos, befogadó emberi közösséget találnia magának. Kovács Gergelynének – a Postamúzeum, majd a Hírközlési Múzeum Alapítvány későbbi igazgatójának – azonban szerencséje volt. 1963-ban új otthont keresve magának eljutott ide hozzánk, a XII. kerületbe. Azonnal megszerette a Hegyvidéket, és úgy döntött, hogy itt akar élni.

Amikor 2011-ben a MOM Kulturális Központban átvette a díszpolgári címét, arról mesélt, hogy a Hegyvidék az ő szemében „az összemosolygás kerülete”. Nagyon gyorsan gyökeret vert közöttünk, és attól kezdve fel sem merült benne, hogy elköltözzön innen. Csodálattal töltötte el az itt élő emberek összetartó közössége. Az elmúlt évtizedek folyamán sokszor találkozhattunk vele, mégpedig nem csupán a Postamúzeumban, a Jókai-kertben vagy éppen Hollókőn és a Hortobágyon. Számos barátot szerzett magának, akik tudják róla, hogy Kovács Gergelyné, vagyis Irénke néni egy aranyszívű ember, aki tisztában van azzal, hogy az egyén milyen felelősséget visel a hazája iránt.

Gyönyörű tájakon

A neves történész felsőfokú tanulmányait szülővárosában, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta. Nem csupán magyarból és történelemből szerzett diplomát, de etnográfusnak és muzeológusnak is tanult. A diplomái sikeres megszerzése után a fővárosba, a Hegyvidékre költözött. Több évtizedeken keresztül konferenciákat szervezett és idegenvezetőként dolgozott. Fáradhatatlan, remek munkatársnak bizonyult. Az ehhez a szükséges muníciót már gyermekkorában megkapta. A család lelkésze Jézus Krisztus jó vitézének nevezte, és megmutatta neki, hogy képes lesz a legsúlyosabb munka terhét is könnyedén a vállain hordozni.

Azóta is örömmel dolgozott a különféle, egyre nagyobb felelősséggel járó beosztásaiban. Egyforma otthonossággal mozgott a muzeológia, az idegenforgalom és a természetvédelem területén. 1974-től kultúrtörténészként az Országos Természetvédelmi Hivatalban dolgozott.

A nevéhez fűződik a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hollókői Tájvédelmi Körzet kialakítása és felfejlesztése. A Hortobágyi Nemzeti Park volt hazánk első nemzeti parkja, 1999-ben felkerült a világ kulturális és természeti örökségének listájára. A Tisza-tavi madárrezervátum mellett több megye területére is kiterjed.

Itt található Közép-Európa legnagyobb füves pusztája, de a természetbarátok megtekinthetnek errefelé vadlórezervátumot, halastavakat, mocsarakat és persze ezen tájak páratlan élővilágát. Olyan ritkaságokat találhatunk itt, mint a tündérrózsa, a nagyezerjófű, a békatutaj, a deres tarackbúza, a pusztai csenkesz vagy a vízi rucaöröm. Az égen gémek, vércsék, kerecsensólymok és parlagi sasok köröznek, a legelőkön szürke szarvasmarhák és rackák figyelik a turistákat.

A Hollókői Tájvédelmi Körzetet 1977-ben hozták létre. Az itteni kultúrtájat már az ősember is jól ismerte. Erre járva számos múzeumot és tájházat találhatunk útközben. Igazi érdekesség a babamúzeum és a Szövőház. A kiállítások bemutatják az ember és az erdők évezredes kapcsolatát. Láthatjuk, milyen tevékenységet folytatnak az erdőgazdálkodás szakemberei, és egyfajta időutazásra indulva betekinthetünk a régi családi otthonok belsejébe is. A vár körüli tanösvény remek lehetőséget nyújt az aktív kikapcsolódásra, miközben megismerhetjük e terület természeti és kulturális értékeit.

További eredmények

Négyszázötven évvel a mohácsi csata után Kovács Gergelyné közreműködött a Mohácsi Történelmi Emlékhely kiépítésében. 1985-ben a Postamúzeum élére állt.

Húsz éven keresztül fáradozott azért, hogy minél több honfitársunk ismerje meg a hazai hírközlés izgalmas történetét. 1991-ben megalapította a Telefónia Múzeumot, négy évvel később pedig Rádió és Televízió Múzeumot.

Az irányítása alatt álló intézmény 2002-ben elnyerte az Év Múzeuma kitüntetést. Közben maradt energiája arra is, hogy magyarul és idegen nyelveken is publikáljon a legrangosabb szakmai folyóiratokba. Az idegenforgalom területén felhalmozott rengeteg tudását útikönyveiben osztotta meg az érdeklődőkkel. 2006-ban vonult nyugdíjba.

Munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták. 1995-ben megkapta a Pro Natura díjat, 2005-ben pedig Szent István ünnepén az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki.

A közvetlen szomszédságunkban élő mindig barátságos, lenyűgöző lendületű nyugdíjas később is aktív maradt. Önkéntesként közreműködött a Magyar Katolikus Rádió munkájában. Munkásságának emlékeivel könnyen megismerkedhetünk, ha ellátogatunk valamelyik szép magyar tájvédelmi körzetbe vagy megnézzük a Jókai-kertben kialakított természetvédelmi területet.

Erre most tavasszal, amikor ismét kellemes az idő, számos remek lehetőség kívánkozik. Ha végighaladunk e gyönyörű tájakon, gondoljunk arra, hogy mindezekért Kovács Gergelynének, a Hegyvidék díszpolgárának is köszönettel tartozunk.