2017-05-19
A közlekedés forradalma – itt vannak az önvezető autók
Napjainkban egy átlagos nagyváros közlekedése komoly gondokkal küszködik. Ráadásul a következő évtizedekben világszerte ezen kihívások további elmélyülése várható. A legfejlettebb országokban éppen ezért lázasan keresik a megoldást. Az egyik ilyen nem más, mint az önvezető, úgynevezett okosautó kifejlesztése, és tömeges forgalomba állítása.
Az önvezető autókról könnyű volna azt gondolni, hogy csupán az unatkozó gazdag emberek játékszerei. Ez azonban nincs így. Lehetséges, hogy a mostanában az utakat járó első kísérleti példányok még csupán kezdetleges, gyakran meghibásodó korai próbálkozások, ám az új technológiák ígéretesek. Amerikában és Európa legfejlettebb országaiban is várható az ilyen járművek megjelenése. Megálmodóik, fejlesztőik azt ígérik, hogy a Google, a Tesla Motors, a Daimler, a Delphi Automotive, a Bosch és a Volkswagen/Audi forradalmian új járművei hamarosan kényelmesebbé teszik a közlekedést, és javítanak az érintettek életminőségén.
Nem nehéz kitalálni, hogy ilyen autókat elsősorban a környezettudatos, haladó gondolkodású, és a csúcstechnológia iránt érdeklődő emberek fognak vásárolni maguknak. Az új fejlesztések még jó darabig sokba kerülnek, ezért az is megjósolható, hogy kezdetben olyan helyeken találkozhatunk velük, ahol tehetősebb emberek élnek.
Gyorsuló változások
A közlekedés forradalma akkor robbant ki, amikor több mint 100 évvel ezelőtt elkészültek az első „maguktól mozgó” automobilok. Ezekhez már nem volt szükség lovak vagy éppen ökrök erejére. Néhány évtized alatt teljesen megváltozott a közlekedés. Az utakról eltűntek a szekerek, de a vagyonosabb osztályok hintói és bricskái is. A helyüket átvették a mind megbízhatóbban közlekedő, belső égésű motorral ellátott gépjárművek. Voltak próbálkozások szénnel, gázzal vagy éppen gőzgéppel meghajtott autókra is, ám ezek többnyire zsákutcába jutottak. A közlekedés első forradalma ráadásul életbevágóan fontossá tette az üzemanyagok forrását. Megnőtt a kőolajkitermelő-helyek stratégiai, katonai jelentősége. 1973-ban az olajválság jól mutatta, hogy az olajfegyver ellen még a legerősebb nyugati hatalmak sem tudnak hatékonyan védekezni.
A forradalmi átalakulások második hulláma szinte teljesen észrevétlenül az olajválság előtt két évtizeddel vette kezdetét. 1953-ban gördült ki egy különleges pályára a csodajárműnek kikiáltott Firebird II. kifejlesztői nem kevesebbet ígértek, minthogy a „gondolkodó autó” leveszi tulajdonosai válláról a vezetéssel járó terheket. Egy fecske, vagyis „tűzmadár” azonban még nem csinál nyarat. Az ötvenes évek technológiai szintje egészen egyszerűen még nem volt alkalmas arra, hogy önálló, autonóm gépjárművek közlekedjenek az utakon.
A holnap elkezdődött
Ne felejtsük el, hogy még a Holdra leszálló űrhajókat is olyan számítógépek irányították, amelyek kapacitása eltörpül egy ma használatos jobb okostelefon képességei mellett. Az elmúlt tíz évben azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Már nem csak a tudományos-fantasztikus írók álmodoznak robotautókról. A nemzetközi ipari óriások felfedezték az új járművekben rejlő üzleti lehetőséget. Földünk legjobb mérnökei versengenek azért, hogy részt vehessenek az autonomous car, a driverless car vagy a self-driving car kifejlesztésében. A helyzet komolyságát mutatja, hogy 2014-ben egy komoly mérnöki szervezet, a SAE szabványban határozta meg, mit is tekinthetünk autonóm gépjárműnek. Németországban a Szövetségi Útügyi Kutatóintézet, Amerikában pedig a Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatal vette kézbe a fejlesztés szabályzását. Manapság tehát már megvan az új járművek elterjedéséhez szükséges technikai és jogi háttér is.
Az előnyök
Világszerte tendencia, hogy tömegek költöznek vissza az amúgy is fuldokló nagyvárosokba. Radikálisan át kell alakítanunk a felszíni közlekedést, ha nem akarjuk, hogy „szívinfarktus” végezzen a hatalmas metropoliszokkal. Az önvezető autó fontos szerepet játszhat ebben. Az ilyen jármű hatékonyabban kihasználja az utakat, elkerüli a közlekedési dugókat, és olyan korszerű technológiákat használ, amelyek miatt környezetbarát az üzemeltetése.
Vezetője, vagyis inkább az utasa munkába menet is dolgozhat, vagy éppen kikapcsolódva felkészülhet a rá váró hosszú napra. A kocsiban rendkívül fejlett számítógépes rendszerek működnek. Nincs szükség emberi beavatkozásra ahhoz, hogy célba érjen.
Azonban nem arról van szó, hogy buszként meghatározott pályán mindig ugyanoda megy. Érzékeli a környezetét, és azonnal reagál a változásokra. Megáll, ha pirosra vált a lámpa, vagy ha egy kiskutya szalad ki az úttestre. Nagyon fontos a megbízhatóság, hogy nyugodtan rábízhassuk életünket egy ilyen rendkívül fejlett járműre, amely az elemzők szerint várhatóan hozzájárul majd a nagyvárosi közlekedés biztonságosabbá válásához.
A teljesen automatizált kocsikban valamennyi dinamikus vezetési műveletet az indulás pillanatától a megérkezésig egy automata rendszer irányítja. Ez képes arra, hogy figyeljen minden környezeti körülményre és közlekedési változásra. Alkalmas ezen felül arra is – ez a nemzetközi fuvarozásban, például a nagy teherautók esetén fontos –, hogy emberi vezető nélkül is közlekedjen.
A hátrányok
Nagy kérdés, miként reagálnak az emberek az ilyen forradalmi változásokra. Hiszen sokan csak habozva szállnak fel a 4-es metróra, ha észreveszik, hogy a szerelvényeket nem ember, hanem automatika irányítja.
Hajlandóak leszünk rábízni például az iskolába menő gyerekeket a kocsi önműködő rendszerére? Az ilyen járművekben nagyon sok számítógépes alegység működik. Ezek kapcsolatban állnak a környezetükkel és a világhálóval. Hogyan lehet elkerülni, hogy lelkiismeretlen hackerek ne vegyék át az uralmat járművünk fölött?
Ezen felül pedig felmerül még egy fontos pszichológiai tényező. Nem kevesen elsősorban azért ülnek be a kocsijukba, mert imádnak vezetni. Örömmel tölti el őket, amikor megmarkolják a kormánykereket, sebességet váltanak, egy gázfröccs után oroszlánként hördül fel a motor, és a gyorsulástól belesüppednek az ülésbe. Számukra az autóvezetés a szabadság érzésével azonos. Ők vajon hajlandóak lesznek lemondani erről a kényelem és a közlekedési biztonság kedvéért?
Az a legvalószínűbb, hogy nem lesz szükség ilyen önfeláldozásra. A közeli évtizedekben megmaradnak, sőt bővülnek a korszerű autópályák. Aki száguldozni akar, az továbbra is megteheti, míg a nagyvárosokban, a belső kerületekben, vagy éppen a zöldövezeti részeken csendben és hatékonyan működő, a „dolgok internetjét” kihasználó, lélegzetelállítóan korszerű járműcsodák gördülnek majd.