Az utasszállító repülők forradalma

A polgári repülés hajnalán ez a közlekedési mód egy szűk elit kiváltsága volt. Napjainkban, amikor az olcsó fapados légitársaságok kínálata miatt hosszú időn keresztül kell sorban állnunk a zsúfolt repülőtereken, meglehetősen nehéz elképzelni, hogy nem egészen száz esztendővel ezelőtt milyen kaland volt a magasban eljutni egyik földrészről a másikra. Ekkoriban még csak kevesen foglalkoztak a mai légi tömegközlekedést kísérő számos kihívással. Nem okozott gondot a repülők nagy száma miatti hangszennyezés, a levegőbe kibocsátott kerozin mennyisége, és a nagyvárosok sem fenyegették elnyeléssel az első, egyszerű repülőtereket.

Az elmúlt évtized során azonban minden megváltozott. A fentebb említett fapados vállalatoknak hála, olyanok is repülőre ülhettek, akik – vagy a szüleik nemzedéke – húsz évvel ezelőtt még nem is álmodozhattak volna az égi utazásról. Persze a hagyományos légitársaságok és új, olcsó vetélytársaik között megmaradt számos, gyakran szembetűnő különbség. A könyörtelen piaci verseny azonban a „régi nagy” cégeket is arra kényszerítette, hogy új utakat keressenek. Ezek egyikét jelenti a hipergyors repülőgépek alkalmazása.

 

A hangnál is sebesebben

A vállalatok több módszerrel kísérleteznek. Akad, amelyik úgy gondolja, hogy hagyományos technológiát alkalmazó, de minden korábbinál nagyobb repülővel fog rengeteg utast célba repíteni. Ez a módszer költséghatékonyabb ugyan, de hiányzik belőle az exkluzivitás. Márpedig a felmérések alapján szerte a nagyvilágban sok tízmillió olyan tehetős utazó él, aki hajlandó lenne komolyabb összeget fizetni azért, hogy különleges bánásmódban részesülve, gyorsan célba érhessen. „Az idő pénz” elvet figyelembe véve kezdtek munkába Amerikában a Boeing cég mérnökei. A vállalat vezetése nehéz feladattal bízta meg őket. Olyan gép kifejlesztésére kaptak utasítást, amelyik képes akár a hangsebesség ötszörösével is repülni.

A mai utasszállító repülőgépek ennél jóval lassabban közlekednek a magasban. Amikor az atlantai mérnökök munkába kezdtek, nem teljesen a semmiből kellett kiindulniuk.

A szemük előtt ott lebeghetett a legendás brit és francia szupergép, a Concorde, valamint az egykori Szovjetunió egyik igazi különlegessége, a Voronyezsi Repülőgépgyár büszkesége, a Tu-144-es hangsebesség feletti repülésre képes utasszállító. Ez utóbbi kb. százhúsz utast tudott volna célba juttatni, bár általában ennél kevesebben ültek rajta. A kiválasztott szerencsések csupán 1978-ig repülhettek vele. A Concorde története ennél lényegesen kedvezőbben alakult. Egészen 2003 novemberéig közlekedett, mindenekelőtt Európa és az USA között. 
 

Ez a két klasszikus repülőgéptípus igen magasra tette a lécet. 2018-ban azonban eljött a nap, amikor végre az amerikaiak is bebizonyíthatják, vannak olyan kiváló repülőgép-tervezőik, mint a múlt században a nyugat-európaiaknak és a szovjeteknek.

Idén nyáron a Boeing képviselői Atlantában álltak a közvélemény elé, hogy bemutassák a szupergépük terveit. Nem keveset ígértek, minthogy repülőjük több mint 6200 km-es óránkénti sebességre lesz képes, és akár 27 ezer méter magasban is közlekedhet. A fedélzetén százötven utasnak jut majd hely. Azért valószínű, hogy elsősorban a tehetős rétegek fogják használni, mivel előreláthatóan jóval drágább lesz rá egy jegy, mint a hagyományos utasszállítókra.

 

A jövő zenéje

A régebbi géptípusok pilótáinak egyelőre nem kell kezüket-lábukat törve szaladniuk, hogy átképezzék magukat az új „csodajárgányra”. Jó esetben is legalább két évtizedet kell várni arra, hogy üzembe álljon az új típus. Figyelembe véve a gyártási és tervezési folyamatok átlagos csúszásait, az sem kizárt, hogy csupán 2050 táján adják át az első ilyen gépeket. Az új típust elsősorban az óceánok fölött fogják használni. „Közelebb kerül egymáshoz” az USA és Európa, de Amerika keleti partvidéke, valamint a japán és a kínai nagyvárosok is.

Elképzelhető, hogy az óriásvállalat azért is állt a nyilvánosság elé, mert nem akart lemaradni a vetélytársai mögött. Az ugyancsak amerikai Boom cég már tavaly nyáron bejelentette, hogy ők is egy hasonló elven működő szuperrepülő kifejlesztésén dolgoznak. Ez ugyan kisebb lesz, mint a Boeing – csupán 55 utas kap helyet a fedélzeten -, de sokkal közelebb áll a megvalósításhoz, mint nagy vetélytársa. A Boom gépein talán már 2023-ban is átrepülhetjük az Atlanti-óceánt. Tervezői előtt is a Concorde példája lebegett. Biztosak abban, hogy nagyobb teljesítményre lesznek képesek, mint a múlt századi legendás repülőgép. Derűlátásukat alátámasztja, hogy a légitársaságok szemmel láthatóan bíznak bennük. Mostanra már állítólag közel nyolcvan gépet rendeltek meg a viszonylag fiatal cégtől. 

Kutatások és fejlesztések természetesen a világ számos más területén is folynak. A NASA megbízta a Lockheed Martin óriásvállalatot azzal, hogy fejlesszen ki az űrhajózási hatóság számára egy 1500 km-es sebességre képes új géptípust. A piackutatók szerint a következő évtizedekben a légitársaságok rengeteg új gépet fognak vásárolni, és minden korábbinál több utas választja a célba jutás ezen módját, így nagy a valószínűsége annak, hogy a rendkívül gyors gépcsodákra is óriási igény jelentkezik majd. A fejlesztőknek azonban még sok nehéz kérdésre kell választ adniuk. Az új gépeket költséghatékonyan kell üzemeltetni, nem lehet túl drága rájuk a jegy, és alapvető elvárás, hogy környezetkímélő technológiákat alkalmazzanak. Tíz éven belül talán majd a saját szemünkkel is meggyőződhetünk arról, hogyan sikerült megbirkózniuk ezekkel a nehéz kihívásokkal.