A kutya – a robot legjobb barátja

Az ősi időkben ugató, szőrös barátaink együtt mentek velünk vadászni, ott aludtak mellettünk a tűznél, és segítettek legyőzni a farkasokat. Az ekkor kialakult barátság átvészelte az évezredek múlását. Nem kételkedünk benne, hogy a kutya mindig is az ember legjobb barátja marad. 

A robotok már a spájzban vannak

Csakhogy az elmúlt néhány év során új vetélytársat kaptunk. Ráadásul olyan valaki versenyez velünk házi kedvenceink kegyéért, akit mi magunk teremtettünk meg. Az egyre intelligensebb robotok ugyanis jó eséllyel pályázhatnak arra, hogy részben vagy hosszú távon esetleg egészen átvegyék szerepünket a kutyák mellett. Az elmúlt évtizedek során sok panaszt hallottunk a robotokra. A korszerű üzemekben, például az autógyárak futószalagjai mellől eltűntek az emberek, mert a helyüket átvették a megbízható, pontosan dolgozó géplények. A technológia fejlődése pedig töretlen, a robotok előbb vagy utóbb megjelennek az otthonainkban is.

Magyarok az élvonalban

A robotok és a kutyák kapcsolata is egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. A magyar tudósok ezen a területen is a világ élvonalába tartoznak. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói alaposan megvizsgálták a robotok és a kutyák viszonyát. Kiderült, egyáltalán nem baj, ha egy robot a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít az emberre. Ha úgy programozták, hogy barátságosan viselkedjen, akkor négylábú barátaink elfogadják játszótársnak. A kísérletek során felhasznált magyar PeopleBot leginkább egy konditermi gépezetre hasonlít, amelyikre fehér kesztyűbe bújtatott kezeket szereltek. Nagyon jól kijött a kutyákkal.

De tulajdonképpen mi értelme van az ilyenfajta kutatásoknak? Miért gondolják a tudósok azt, hogy a kutyák közelebbi kapcsolatba kerülnek a mesterséges lényekkel? A kutatók egyrészt négylábú barátaink pszichológiáját vizsgálják. Fontos dolog kideríteni, milyen hatással lehet érző élőlényekre az interakció a mesterséges lényekkel. Ma már folynak olyan kísérletek, amelyek azt vizsgálják, hogyan reagálnak az emberek, ha a mindennapi élet hétköznapi helyzeteiben robotok fogadják őket. Mindenekelőtt a Távol-Keleten, például Japánban történhet meg, hogy egy áruház bejáratánál robot eladó köszönt minket, vagy az étteremben egy kerekeken gördülő géplény szolgálja fel a szusit és a szakét.

Szomorú történetek

Nem véletlen azonban az sem, hogy pont a kutya és a robot kapcsolatát vizsgálják olyan sok helyen. Háztartásainkban világszerte sok százmillió kutya él. Négylábú barátaink boldogok, ha van időnk foglalkozni velük, játszani vagy együtt sétálni. Csakhogy egyre több az olyan ember, akinek a munkája miatt semmire sem jut ideje. Az állatmenhelyeken gyakran hallhatunk szomorú történeteket olyan kutyákról, akiket egész napra magukra hagytak. Bezárva a lakásba szegények „rosszalkodni kezdtek”, megrágták a dolgokat, felforgatták a berendezést. A dühös gazdák egy része habozás nélkül bevágta a „bajkeverőket” a menhelyre. Más elhanyagolt állatok elkóboroltak otthonról. Közülük is sokan kerültek rács mögé. Minderre nem kerülhetett volna sor, ha a gazda többet foglalkozik velük, és nem hanyagolja el őket. Mivel neki azonban dolgoznia kell, és nem tud kiszakadni a mókuskerékből, gyakran képtelen úgy bánni az ember legjobb barátjával, ahogy az elvárható lenne. 

Segít a géplény
 

A robotok ezen a területen jelenthetnek óriási segítséget. Már ma is vannak olyan szerkezetek, például a San Diego-i CleverPet, amelyek törődnek a lakásban egyedül hagyott kutyákkal. Játszanak vele, beszélnek hozzá, aktivitásra késztetik. Az ilyen kutya nem unatkozik, nem rágja meg az értékes bútorokat, és nem löki le a kandallópárkányról a nagymamától örökölt porcelánt. Kiegyensúlyozott és jókedvű marad. Ha pedig a gazdát egy ilyen állat várja otthon, akkor az ember is boldogabb lesz.

Persze még a legkorszerűbb robotok sem érhetnek fel a gazda szeretetével. Ugyanakkor viszont csökkenthetik az emberre és az állatra nehezedő nyomást, kellemesebbé tehetik kutyáink hétköznapjait. Nekünk viszont nem árt odafigyelni arra, hogy a robotokra támaszkodva ne idegenedjünk el teljesen szőrös barátainktól.


Hiszen a kutyatartásnak csak akkor van értelme, ha jó barátként elég időt töltünk együtt. Nagyokat sétálunk, jókedvűen játszunk, és az sem baj, ha néha úgy teszünk, mintha az erdő szélén mamutra vadásznánk.

Továbbra is tartsuk szem előtt, hogy a kutya nem egy tárgy, nem egy plüss állat, felelősek vagyunk érte, és csak akkor vállaljunk kutyát a lakásban, ha társként tekintünk rá, foglalkozunk vele úgy, ahogy az elvárható!