Kultúra

2017-08-01

Virágok kelyhében tündérek ülnek – válogatás a legszebb nyári versekből

Nyáridőben elképzelni se nagyon lehetne annál szebb dolgot, mint amikor a dolgos nap után kellemesen elfáradva egy lugas hűvös árnyékában talál menedékre az ember. Itt aztán kedvenc italát kortyolgatva, a világ bújáról-bajáról megfeledkezve olvashat néhány szép verset a legmelegebb, napfényben ragyogó évszakról. Ebben akartunk segíteni egy kicsit, amikor összeállítottuk ezt az augusztusi válogatást a hazai irodalom legszebb nyári gyöngyszemeiből.

Devecsery László felfedezte, hogy alkonyatkor milyen csodálatos, már-már mesés dolgokkal telik meg körülöttünk minden. Olvassuk, vagy inkább hallgassuk a zenéjét?

Nyári este

Minden muzsikál!

Csodaszép, csodaszép!

Ágak közt a fészek

pelyhes menedék.

Virágok kelyhében

tündérek ülnek,

s csendesen nékünk,

nékünk hegedülnek.

Van néhány sor, amit mindenki kívülről tud, ha egy magyar iskolába járhatott. Arany Jánosnál jobban senkinek sem sikerült megragadni a nyári hőség elemi erejét. Elég elolvasni, hogy megszomjazzon tőle az ember:

Toldi – első ének

Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,

Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;

Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,

Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.

Wass Albert pedig elvezet minket a fák hűvösébe, ahol titokzatos, ám ugyanakkor meseszép dolgok történnek, mert nem csak mi jártunk arrafelé:

A nyár ment át az erdőn

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.

Hiába volt felhőbe-halt a lelke:

azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,

s az izgatott fák halk morajra keltek.

Harangvirágok összecsilingeltek,

s egyszerre feldalolt minden madár:

„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”

Vagy épp megmutatja azt a titkos, titokzatos helyet, ahol még tiszta és érintetlen a természet:

Nyár

Az alkonyat szellőuszálya lebben,

A nyárfa lombja halkan megremeg,

Zöldpázsitos, árnyékrejtő ligetben

Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.

Akácvirágtól illatos az utca,

S a réteken virágtenger fogad,

Virágporát az alkonyatra fújta

A zöldbe-omló fenyves boltozat.

A rét felett, szelíd lejtésű lankán

Búzavirág és vadpipacs terem,

Tücsök nevet a fürjek pity-palattyán,

Sötét színű szomszéd vetéseken.

Ha pedig kétségeink támadnának a nyárral kapcsolatban, akkor Gazdag Erzsi azonnal a segítségünkre siet:

Hol van a nyár?

Kati, kató, katibogár,

mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,

fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,

patak csobogó fodrában,

kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!

Mezítláb jár a madár;

ha elvásik a talpa,

felrepül a bokorra.

A nyári hónapok kiválóan alkalmasak arra is, hogy kikapcsolódjunk és kiszakadjunk kicsit a hétköznapok pörgéséből. A megfelelő pihenőhely kiválasztásában segíthet Zelk Zoltán:

Vakáció

Hova menjünk,

milyen tájra?

Hegyre talán,

vagy pusztára?

Folyópartra,

vagy erdőre?

Faluszéli

zöld mezőre?

Lepkét fogjunk,

vagy horgásszunk?

Vagy mégiscsak

hegyet másszunk?

Akár erdő

akár folyó,

Gyönyörű a

vakáció!

Szabó Lőrinc a lepkék táncában fedezte fel a tündérek varázslatos világát. Érdemes követni az útmutatását:

Nyár

Nézd csak, bolondul, karikázva

hogy összecsap az a két sárga

lepke! hogy kezd tündéri táncba!

hogy gyúrja egymást, hogy forog!

Négy szárnyuk százfelé lobog,

pedig egyhelyben kavarog.

Weöres Sándor pedig egy csodálatos, magával ragadó költeményben örökítette meg a nyári esték hangulatát:

Nyári este

Árnyak sora ül a réten.

Nyáj zsong be a faluvégen.

Zúg-dong sürü raj a fákon.

Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! Torony üregében

Érc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.

Lassan jön a pásztor álma.

Rezgő-fü a feje-alja.

Nyár-éj ege betakarja.

Juhász Gyula csodálatos emlékek között indul sétára a ragyogó napfényben. Ő persze tisztában van azzal, hogy a zabolátlan nyári érzelmeket a mértéktartóbb őszi napok követik:

Nyár

A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.

/Annára gondolok, ki szőke, s messze rég./

Kaszálók illatát üzenik esti rétek.

/Annára gondolok, emléke enyhe, szép!/

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.

/Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram./

Őszünk be közeleg, falevél földre téved.

/Annára gondolok, és siratom magam./

József Attila mesés színekkel fest gyönyörű képet a legmelegebb hónapok csodáiról. Az ő verse is arra figyelmeztet minket, hogy a mostani forróság sem tart örökké. Addig adjuk át magunkat a nyári örömöknek, amíg lehet:

Nyár

Aranyos lapály, gólyahír,

áramló könnyűségű rét.

Ezüst derűvel ráz a nyír

egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,

dörmög s a vadrózsára száll.

A mérges rózsa meghajol -

vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.

Vérbő eper a homokon,

bóbiskol, zizzen a kalász.