Mesék a színpadon – Domonkos Béla bábművész

A XII. kerület kulturális életének egyik igazi egyénisége nem zárkózik elefántcsonttoronyba. Jól ismerik ifjabb és immár idősebb nézői, rajongói. Felismerik, ha a hegyvidéki utcán sétál vagy kerékpározik. Domonkos Béla a Hegylakó Magazin kérdéseire is szívesen válaszolt:

 

HM: Meséljen nekünk a pályafutása kezdetéről! Hogyan döntötte el, hogy a bábművészetnek szenteli az életét?

 

Domonkos Béla (DB): A hatvanas években, mint a versek és a színház iránt aktívan érdeklődő fiatal, elsétáltam az Állami Bábszínház előtt, és a vitrinben megcsodáltam a bábukat. Bábjátékot még nem láttam, bementem megkérdezni, hogy mikor lesz előadás. Egy fiatalember közölte velem, hogy nyári szünetet tart a színház, és ő épp a bábszínészképző vizsgán vesz részt.

Este nem hagyott békén a bábuk élménye, ezért jelentkeztem. Szerencsémre behívtak meghallgatásra. Verset mondtam, sikeresen énekeltem, de bábukkal úgy felvételiztem, hogy először volt ilyesmi a kezemen. Ösztönösen borzalmas veszekedést rögtönöztem a két bábbal. A zsűri tagjai jól szórakoztak. 1962 óta, hatvan éven át voltam az Állami Bábszínház, később pedig a Budapest Bábszínház és a Thália Színház tagja.

 

HM: Sokat lépett fel külföldön. melyik a kedvenc ország, ahová eljutott? Melyik város közönsége fogadta a leglelkesebben a fellépéseit?

DB: A vendégjátékokon sok rendkívüli élményekkel gazdagodtam, de a Japánban töltött napok számomra azért legkedvesebbek, mert gyakran találkozhattam a közönséggel, családias, bensőséges kapcsolatokat ápolhattunk, egy kicsit megismerhettem az életüket és sok ajándékot kaptam tőlük. Láttam gésát, japán hagyományos színházat és bábjátékot.

 

HM: Bizonyára önt is sok élmény fűzi a Hegyvidékhez. Mesélne nekünk arról, hogy milyen érzés itt élni?

DB: Hatvan éve élek a kerületünkben! Remekül érzem magam, sokan ismernek, mert a MOM Kulturális Központban régóta szórakoztatom a gyerekeket a saját bábjátékaimmal. Gyakran kérdezik tőlem, mikor lesz bábelőadás.  Tegnap kerékpározás közben megszólított egy fiatal apa: „Béla bácsi, lesz közönsége!” Amikor ezt mondta, közben a felesége ölében szunnyadó kis gyerekre mutatott.

 

HM: Művészi pályafutása során biztos, hogy számos nagyszerű dologban volt része. Megoszt velünk egy ilyet?

DB: Abban az időben voltam az Állami Bábszínház tagja, amikor a műfaj rendkívüli módon fejlődött, egyenértékű lett a társ műfajokkal. Nem csak hazánkban, külföldön is elismerték, értékelték az előadásainkat. A Diótörő előadásunkkal többek közt Japánban, Mexikóban szerepeltünk, kb. ezerszer játszottam a főszerepet. Hosszan sorolhatnám a szerepeimet, az élményeimet. Napjainkban divatos a bábu és a bábjátékos együtt szerepeltetés, ami vitatható. Az egyik előadáson a bábszínész a bábut egy bokor mögé dugta és azt mondta: elbújtam! A nézőtéren megszólalt egy fiú: nem is bújtál el! Egy másik alkalommal az előadáson éppen az oroszlánmaszkot helyeztem el a fejemre, amikor éreztem, hogy valami csúszik az orromon. Egy szegény kis jobblétre szenderül egér volt az.

 

HM: A szórakoztatás mellett a bábjáték lehet a nevelés eszköze is?

DB: Természetesen nem didaktikusan, hanem a mese, a bábjáték rejtett, áttételes, hatásos eszközeivel. Nem kedvelem, ha a bábjáték direkt módon nevel. Például, ha A három kismalac bábjátékot játsszuk, a gyerekek megtapasztalhatják, hogy a nád vagy fakunyhót a farkas le tudja rombolni, de a ház megvédi őket. A helyzetek, a cselekmény, és a konfliktusok hatása érlelődik, rögzül a kicsik tudatában.

 

HM: Milyen olyan irodalmi művet állítana legszívesebben színpadra, amivel eddig még nem foglalkozott?

DB: Szilágyi Dezső volt bábszínház igazgatónak köszönhető, hogy a munkatársaival együtt a bábjátékot a társművészetek ragjára fejlesztette, és hogy az előadásoknak világszerte sikere volt. 

Játszottunk Shakespeare, Sztravinszkij, Bartók, Illyés stb. műveket.  Sajnos kevés alkotás született direkt a bábműfaj számára, ezért  igyekszem keresni olyan meséket, novellákat, színműveket, melyeket bábszínpadra lehet alkalmazni. A műfaj speciális, a szöveget redukálni kell, a látvány, a bábu, a díszlet hatásos kifejező lehetőségét kell alkalmazni.

 

HM: Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik azzal állnának ön elé, hogy szeretnének bábjátékkal foglalkozni?

DB: Sajnos kevesen állnak elém ilyen kéréssel. Másfél éven át tanítottam a kerületben, a Tanítóképzőben a műfaj iránt érdeklőket, de az elfoglaltságom és anyagi támogatás hiánya miatt egyelőre ezt nem folytathatom. Minden művészeti ágban folyik képzés gyerekek számára, de a bábjátékot sokáig sajnos csak pár lelkes megszállott tanította. Szerencsére a Színművészeti Egyetemen évek óta képeznek bábszínészeket.
 

HM: Végezetül pedig azt szeretnénk tudni, hogy mik a tervei: hol és mikor találkozhatunk a közeli jövőben önnel és izgalmas, színpadra vitt történeteivel? 

DB: Gyakran játszom egyedül, ezért az előadásaimon a lehetőségeimet igyekszem jól hasznosítani. Felnőttek számára is készülök vidám, groteszk előadást megvalósítani. Örülök, amikor kolléganőmmel, Radics Ritával együtt szórakoztathatjuk a gyerekeket. Tizenkét bábjátékot valósítottam meg támogatás nélkül. Közülük A három kismalacot október 8-án mutatjuk be a MOM Kulturális Központban. Ősszel ezen felül a Csillagszemű juhászbojtár című bábjátékom bemutatójára is készülök. 

 

Köszönjük szépen az interjút.
További sok sikeres előadást kívánunk Domonkos Béla bábművésznek.

 

Domonkos Béla bábjátékai a YouTube-on megtekinthetők.