A magyar kultúra napja - január 22.

Fasang Árpád, a kiváló zongoraművész 1985-ben állt a hazai közvélemény elé azzal a gondolattal, hogy mennyire fontos volna egy ünnepnapot szentelni az egyetemes magyar kultúrának. Bár az elképzelés széles körben tetszést aratott, még három évet kellett várni arra, hogy valóra válhasson. 1988 decemberében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is csatlakozott a kezdeményezéshez.A következő év januárjában már el is indult az azóta is elevenen élő rendezvénysorozat. 
 

Fasang Árpád a következőket mondta: ”Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk…”.

Figyelemreméltó az is, ahogy a gondolatmenetét folytatta: „Ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának”.

Azóta is minden évben egyre több ember bevonásával ünnepelhetjük meg a magyar kultúra napját. Azért éppen január 22-ére esett a választás, mert nagyszerű költőnk, Kölcsey Ferenc, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, a Debreceni Református Kollégium egykori diákja ezen a napon tisztázta le a magyar Himnusz kéziratát.

Egy új korszak határán

A kiváló költő, politikus és nyelvújító egy páratlan korszak gyermeke volt. A felvilágosodás korában előtérbe kerültek a nemzeti értékek, és mind szélesebb körben fogták fel, mennyire fontos a magyar nyelv, irodalom és kultúra ápolása. Kölcsey nemesi családban született, tizennégy éven keresztül Debrecenben tanult. 

Ott ismerte meg Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor és Virág Benedek műveit. Tizenhat éves korában már tudni lehetett róla, hogy átlagon felüli tehetség. Könnyedén megtanult franciául és németül, de latinul és ógörögül is tudott. 1805-ben egy szomorú alkalom kapcsán, Csokonai Vitéz Mihály temetésén ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel. Négy évvel később már Pesten élt. 

Egy nagy tehetség a történelem viharában

Nehéz és viharos napokat élt át ekkor Európa. Országok borultak lángba, amikor a francia forradalom után idegen hódítók jelentek meg a határokon. Napóleon pályafutása egy egész nemzedéknyi európai gondolkodóra nyomta rá bélyegét. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egymással versengő nemzetek között csak egy erős, egységes, hagyományaira és értékeire büszke népnek van esélye. Eljött a megújulás, a reformok és a fejlődés korszaka.

Kölcsey 1815-ben a Szatmár megyei Csekére költözött, ahol a legszebb klasszikus hagyományok szellemében egyszerre élt a gazdálkodásnak és az irodalom legmagasabb szintű művelésének. Új barátai közé tartozott Horváth István, Szemere Pál, Vitkovics Mihály és a Hegyvidék kulturális életében is fontos szerepet játszó Döbrentey Gábor.

Kölcsey Ferenc a nyelvújítás és a kulturális megújulás elszánt hívei közé tartozott. Szókimondó, egyenes emberként sosem titkolta el a véleményét. Nem félt akkor sem, ha jó szándékú kritikáival még a legnevesebb költőket is magára haragította. Kortársai elismerték tehetségét és nemes jellemét; 1829-ben Szatmár megye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezték ki. A következő évben egészen másfajta megtiszteltetésben részesült, a Magyar Tudományos Akadémia a nyelvtudományi osztály vidéki rendes tagjának választotta meg.1823-ban tisztázta le a Himnuszt. E csodálatos műhöz 1844-ben Erkel Ferenc szerzett zenét. A magyar kultúra napján véglegesített Himnusz eredeti kéziratát, rajta Kölcsey aláírásával, értékes nemzeti ereklyeként őrzi az Országos Széchenyi Könyvtár.

 

Sokszínű ünnepség

Minden év január 22-én, Szatmárcsekén a református temetőben megkoszorúzzák Kölcsey Ferenc síremlékét, és a hozzá kapcsolódó kulturális rendezvények palettája is évről évre bővül. Országszerte könyvbemutatókat, irodalmi esteket, kerekasztal-beszélgetéseket, kulturális előadásokat és koncerteket tartanak. Sok helyen ökumenikus istentiszteletre is sor kerül. Színházi premiereket és kiállítások megnyitóját is előszeretettel időzítik erre a jeles napra. 1993 óta már nemcsak a magyar kultúra kiemelkedő művelői, ápolói kaphatnak munkásságukat elismerő díjakat, hanem azok is, akik a pedagógia és az oktatás területén végeztek kimagasló munkát. 2008-ban január 22-én vette kezdetét a Reneszánsz Éve, 2014-ben pedig az Ybl Bicentenárium.

Még felsorolni is nehéz azokat a díjakat, amelyeket az arra érdemesek ezen a napon kaphatnak meg. Január 22-én adják át az Apáczai Csere János-díjat, a Brunszvik Teréz-díjat, az Éltes Mátyás-díjat, a Karácsony Sándor-díjat, a Kiss Árpád-díjat, a Németh László-díjat, valamint a Szentgyörgyi Albertről, a Csokonai Vitéz Mihályról és a Márai Sándorról elnevezett nagy megbecsülésnek örvendő elismeréseket is.